Ezen a napon, ahogy éppen szorgoskodtam, meglátogatott a tiszti étkezdében az egyik kapitány felesége, egy jó karban tartott  negyvenes kiváncsi asszonyság. Én éppen fenn  a mennyezeten szereltem a léceket, egy létrán állva, de ha esetleg nem látta volna a létrát, akár denevérnak is nézhetett volna. Az asszonyság  éppen alakuló munkámat nézegette, elégedetten csettintgetett, s közben mindenfélét kérdezgetett. Ahogy lenéztem és válaszoltam kérdéseire, nem csak a kék szemét láttam, hanem lenge ruhájának dekoltázsán betekintést nyerhettem dus kebleihez. Bevallom, ebben a megvilágitásban rendkivül izgató volt, ennélfogva jobbnak láttam lelépni a létráról még mielőtt leszédülnék, uram bocsá' éppen rá.

               Lent  megtapasztaltam, hogy testközelben sem  eldobni való, és szemei igy közelről a Bódi -tó  bóditó kékségét mintázzák. Egész közel álltunk egymáshoz, szüntelenül ostromolt kérdéseivel -- Mikor lesz kész a tiszti étkezde?    --Van -e feleségem kedvesem? Bevallottam neki , hogy gyakorlatilag nincs, és most nagyon őszinte voltam. Mellesleg arra gondoltam , hogy  ez a nő olyan kiváncsi , hogy még a (fa)levelet is fel bontaná, meg arra is , hogy  Évát is a kiváncsiság vitte a bünbe a Paradicsomban. Miközben erre gondoltam, kedvesen mosolyogtam ,és  mélyen a szemébe néztem.

               Aki tud olvasni a női szemekben, az tudja , rögtön  rájön, megtudja állapitani , amikor egy nőnek hiányérzete van, ha valamit kiván , és azt a valamit el is akarja érni. Nos, ezek a szemek most ilyesmiről beszéltek. Aztán felemelte kis kezét, meglibenntette  ujjait, és azt mondta , majd még meglátogat. Illedelmesen köszöntem, és visszamásztam a létrára , hogy még egyszer lássam ringó, érett kebleit felülnézetben, miközben  lebillegett a rozoga lépcsőn.

                Bár tulzottan  nem vettem igénybe  munkabirásomat-- mivolt ez a sinfelszedéhez képest?-- mégis kielégitő ütemben haladtam a befejezés felé. Alkalmanként , ha összefutottam őrnagyommal, igyekeztem kifürkészni igényét , elvárásait, netán elképzeléseit .Nos, ez  az intelligens ember--modorában , mindenképpen az  volt-- esztétikai vonatkozásban, nem ütötte meg a tőlem elvártakat. Így teljesen  a magam elképzelésére  hagyatkoztam, emiatt egy kicsit féltem  is a felelősség terhétől. Később aztán rájöttem , hogy őrnagyom intelligenciája pontosan  abban állt , hogy amihez nem értett, nem szólt bele. Ugyanis már megszoktam , hogy katonáéknál, mindenki mindent jobban tud, ha stráf, vagy csillag van a vállán. Őrnagyom ebből a szempontból abszolut kivétel volt. Pedig  mint a munkapont parancsnoka , közel kétszáz hetven ember  sorsa fölött, dönthetett adott esetben.

                  Többek között parancsnoksága alá tartozott, két kapitány és két őrmester. Az egyik kapitány feleségestől Zazaron  lakott( ez  a kapitányné látogatott meg)  , a  többiek Nagybányán.A kapitányné látogatása után  elgondolkodtam  a nagyságos asszony helyzetén, akinek takaros  kis házát, az alakulat  kantinjának lányai tartották  rendben , kertjét katonák gondozták, udvarát is ők seperték, virágait locsolták.Ugyhogy rengeteg szabadidővel rendelkezhetett. De ehhez  még tegyük hozzá, kettejük táplálkozási gondjait könnyen megoldották ,a kétszázötven katonát számláló alakulat élelmiszer raktárából.

                  Az étkezde  belső felujitásával már végeztem, következett a butorzat felújitása. Az asztalokat  és a székeket szétszedtem , és újfent lecsiszoltam  a natur fáig. Ez nem volt kis  munka de az eredmény, minden várakozásomat feülmulta, mert miután  ujra lakkoztam, laikus számara  abszolut újnak tünt. Már pedig itt mindenki laikus volt . Elérkeztem a székek kárpitozásáig-- itt kikértem  az őrnagy elvtárs véleményét, sőt egyenesen megkértem, szerezzn  valami bútorszövetet. Szarzett is  nagyon szép kommunista-vöröset, de megjegyezte ,  hogy nem  mintha neki ez annyira tetszene, de tudja , hogy ilyet várnak el tőle. Magamba  úgy megjegyeztem: Ez a kommunista vörös , pontosan a fenekünk alá való!Neki ,karosszékké "változtattam " az egyszerü széket, és a felső kötést  népi motivumu faragásokkal láttam el, amit a faluban még fellelhető kapukról "kopintottam "le.