A lumpenproletár

Samu a szocializmusban élte le ifjúságát, állt az úttörő vezetőség előtt mint lusta és lógós, később a KISZ titkár korholta passzivitás és iszákosság vádjával, és már majdnem belépett a kommunista pártba, mikor megfordult a világ, és a szocializmus magára hagyta. Az új  rendszerben – bár nem tudta mi az – beállt segédmunkásnak egy vállalkozó mellé, hordta a nehéz vasakat a hegesztők keze alá. A kapott minimálbér gyorsabban fogyott mint a hátralévő hónap,sokszor már a felénél rákényszerült a kölcsönre, de apróbb lopásoktól sem riadt vissza, ha nagyon száraz volt a torka.

Karácsony

És mivel életben maradtam én is… Bőgtem. Ha éltem, akkor bőgtem, ha bőgtem, akkor éltem. Nálam a bőgés fontosabb jele volt bármelyik életparaméternél.

Jácint hatalmas sóhaja megelőzte jelenlétét, ahogy nyílt az ajtó. Rám nézett, aztán az ágyra mutatott, amelyből percekkel ezelőtt kászálódtam ki.

- Jól vagyok – ziháltam zokogva.
- Szerintem meg idegösszeomlásod van – morogta.

Tétován ültem vissza az ágyra, és semmi másra nem vágytam, csak egy ölelésre. De tűvel közelített.

12

Amint ott álltam a hatalmasnak tűnő terem közepén, aprány porszemnek éreztem magam. A levegőt tömény, édes illat árasztotta el. A sárga, aranyosan csillogó falak mentén  egymás mellett sorakoztak a világ leglenyűgözőbb virágai a szivárvány összes színeit magukba foglalva. Óriási levelek tetejében óriási virágszirmok árasztották magukból a propolisz illatát. Hogy én milyen éhes vagyok! Ki tudja, mikor ettem utoljára! – surrant át fejemen a gondolat, mely azonban a következő gondolattól azonnal az agytekém hátsó felébe sodródott.

Érzelmezés

Szag László az autójának dőlve várta, amíg a kapitány észreveszi. Az orrát lógató férfi szinte már mellé ért, de még mindig nem fordította felé a tekintetét.

– Szia Kálmán! Gyalogolsz, vagy elvigyelek valahová?

– Ó, szia László!  – válaszolt zavartan az érzelmeitől kissé összekuszálódott gondolataiba merült katona.

– Nem akartam bébicsőszt játszani, de a többiek se tudták megmondani, pontosan hol vagy. Attól tartottam, bajba kerülsz.

A pokol legmélyebb bugyra

A sebészet sötét volt és kihalt. A délután estébe fordult, és hirtelen azt sem tudtam, hol vagyunk: se egy orvos, se egy nővér, még takarító sem ügyködött a folyosókon. A nővérpult teljesen magára hagyva ácsorgott.

Gyorsan megkerültem a pultot, aztán felcsaptam a szobarend jegyzéket.

- Hova dugtad előlem…? - mormoltam magamban. És miközben kerestem Enci nevét, az ügyeletes nővér mobilját tárcsáztam.

Zsolti pontosan tudta, hogy melyik kórterembe kell tennie ahhoz, hogy én ne találjam meg.

11

Gondolataim szüntelenül cikáztak fejemben, a kérdések tépdesték agyam leghátsó részeit is. Szinte észre sem vettem, hogy ismét egy feltűnően magas, őrökkel őrzött kapu előtt álltunk meg. Feri vállamra tette kezét s így szólt:  - Emberpalánta- látod, még a rendes nevedet sem kérdeztem meg, s máris el kell búcsúznunk egymástól. Az én küldetésem itt lejár, innen egyedül kell tovább menned. Fogd ezt a chippet és nagyon vigyázz rá!

Búcsúlevél

A második emeleti lakásban csend van. Ilyenkor szinte mindenki úton van valamerre. Thomas dolgozik, a három gyerek iskolában. Csupán Tami tartózkodik egyedül otthon. A konyhában áll és gondolataiba merülve mosogat. Hirtelen megáll, körülötte minden csendes, csak az akvárium levegőztetője hallatszik át a másik szobából. Némán kicsúszik a kezében levő szivacs. Hangtalanul tesz egy lépést hátra, s a konyha közepén mered maga elé, bambul

10

Fogalmam sem volt, mennyi idő telt el időközben. Egy világos szobában ébredtem föl újra. A szoba falai világos zöldre voltak festve, a falak mentén mindenhol virágok ezrei árasztották magukból szebbnél szebb illataikat. Amint kinyitottam a szemem, ismét a már jól ismert szempár nézett rám. Hangya Feri ült az ágyam mellett.

-Épp ideje volt már fölébredni -húzta széles mosolyra száját arcán a megkönnybbültség vonásaival – Már kezdtünk félni, hogy egyáltalán nem térsz vissza közénk!

Elszigetlett

Kálmán, a Sólyom kapitánya a Duna partján állt. Nem tudta merre tovább. Tájékozódási pontokat keresett, de nem talált. Semmi sem volt ismerős. Többek közt ilyen kérdések zakatoltak a fejében: „Mit keresett itt a folyam? És miért ilyen keskeny? Sodrása is alig van, de…”

Agyában a saját történelem- és földrajztudásának minden morzsáját átforgatta.

„Hát persze! A szabályozás! A Soroksári-Duna már nem létezik! Pontosabban nagyon is valóságos.”

A távolban megpillantott valamit.

9

Az ítéletvégrehajtó tag megérkezett. A ketrec rácsait súrolva elindult jobbra s körbejárta azt, majd ugyanígy téve a másik irányba. Ami engem illet, én minden egyes alkalommal megpróbáltam a zárkám túloldalán maradni, mindig a legtávolabbi távolságra támadómtól. Miután az kétszer körbement, megállt a bejáratnál, s felém fordult. Szemeiből szinte sugárzott a vágy, hogy engem minél hamarabb és minél élvezetesebben fölfaljon.