Amatőr versike

 

 

 

                                     Milliónyi szó között,

                                     kutatva keresve,

                                     nem találom,

                                     melyik

                                     illene ide.

                                     Rim is kéne, 

                                     meg gondolat,

                                     mondhatom--

                                     nem könnyű

                                     feladat.

4. Barátból ellenség

 

A pékséggel átellenben parkolva is felismerem a teraszon üldögélő kampóskezű Alekszejt. Átszaladok az úton, s odalépek az asztalához.

- Alekszej! Régi jó barátom! Üdvözöllek!

- Üdv Jekatyerina! Ezer éve nem láttalak! - köszönt és széttárja karjait.

Megölelem, ő pedig magához szorít.

Helyet foglalunk, majd megszólal.

- Mire van szükséged? 

- A segítségedre! 

Ahogy kimondom az utolsó szót, éles csípést érzek a nyakamban, melyet egy másodpercen belül tompa fájdalom és bódultság vált fel.

VII. 1988

 

1. Golgota, nárcisz, borostyán és John

 

 

*

 

John

 

Sosem tudhatod, mikor kezdődik el az életed. Mikor nyílik ki feletted az ég, vagy alattad a pokol. Az élet egy olyan játék, melyben soha nem tudhatod előre a dobókocka számait. Nincs benne logika, következetesség, vagy igazságosság: egyszerűen nincs előszele annak, ha megindul a lavina, de annak sem, ha a tél közepén felragyog a menny.

 

Megszoktam. Tudok mást? Valakinek fel kellett nevelni a nővérem gyerekeit. Nekem… Nekem kellett felnevelnem.

Hibáinkból tanulunk,

Mégis alulmaradunk.

Tovább vívjuk harcunkat

De mégsem mutatjuk arcunkat

 

Életünk csata, vívódás

De azért nem kínlódás.

Akárhogy nézem

Van szép az életben.

 

Küzdeni kell, harcolni,

Mindig jobbat nyújtani.

 

Miután végre elérjük úticélunkat, a taxis leállítja a számlálót, felém köpi a végösszeget. Kezébe nyomom a pontos összeget, hiszen egy ilyen kellemetlen fazon igazán nem érdemel borravalót. Még be se csukom a kocsiajtót, már el is rajtol az őrült sofőr. Mikor megfordulok és megpillantom a sötét ég alatt ácsorgó Phelan palotát, még a lélegzetem is elakad. Életemben nem láttam még ekkora házat, számomra elképzelhetetlen, hogy mégis hogyan és ki élhet egy ilyen csodás helyen.

Egy alak vált ki az erdő sűrűjéből. Komótos léptekkel, mogorva tekintettel haladt a tisztás közepe felé. Csizmája alatt panaszosan nyögtek fel a száradt ágak, ahogy átküzdötte magát egy régen kidőlt fa korhadó maradványain. A reggeli fagy ezüstös háttere előtt körvonalait elmosta a kora reggeli köd, mely komótosan szállt a környező hegyek ormai felé. Lépteinek zajára elcsendesült a környék. Ha volt is vad a közelben, most biztosan megdermedt, csakúgy mint a környező táj.

Bálint-napi ramazúri

 

Február tizennegyedik napja nemcsak a szerelmeseké, a virágküldő szolgálatok naptárában is pirosbetűs „ünnep”. Ünnep, olyan szempontból, hogy megsokszorozódnak a rendelések. Más kérdés, hogy a túlterheltségnek a futárok örülnek a legkevésbé.

Átlagosan kezdődött az idei Bálint-nap a budapesti „Virágot a virágnak” virágküldő cégnél. A furgon hajnalban megérkezett a tegnap, frissen leszedett virágokkal. Józsi és Feri behordták a raktárba az összeset.

II. Fejezet

A terv

Reno, Neveda 1947

  Wilson egy hosszú folyosón futott. A közlekedő végeláthatatlannak tűnt, milliónyi ajtóval. Valami üldözte, nem tudta, hogy mi az. Futott, ahogy csak bírta, de úgy érezte, nem bírja tovább. A halál leheletét érezte a tarkóján. Berontott egy helyiségbe, bevágta az ajtót majd leült elé. A szíve erősen vert, olyannyira, hogy a már fejében hallotta a dobogást. A dobogás lassan kopogásként hallatszott. A férfi riadtan ült fel az ágyán.

 

 

 

 

                                          A gyalupad

 

 

 

            Öreg jószág, mint a gazdája, őtven. hatvan, hetven éves, de talán még attól is több, hiszen már nem ujonnan vásárolta . Mikor is? - gondolkozik az öreg. Talán ezerkilencszáz hatvannégyben de nem biztos , de nem is ez a fontos. Fontos?  Mi a fontos , az a sok munka amit elvégzett rajta, asztalok kanapék , fotelek. Csak a szövetek szinére emlékszik. Hány is volt ?- sok, nagyon sok, két hetente  egy garnitura hall.

3. Üldöz a balszerencse

Fél óra nyugodt repülés után felfigyelek egy furcsaságra. Hirtelen sokat veszítünk magasságunkból.

- Hoppá!

-  Hoppá, elromlott a magasságjelző? - kérdezi James.

- Nem. Hoppá, mindjárt lezuhanunk.

- Akkor kifogy az üzemanyag?

- Az nem létezhet. A tartály szintjelzője induláskor tele tankot mutatott.

- Megbütykölték a kijelzőt! - áll elő az ötlettel.

- Lehetséges.

- Hol járunk?

James hangosan számolgat, majd rövidesen a kapott számból következtést von le.