Amikor megszületett, olyan csenevész volt fiú létére, hogy az apja azonnal szét akarta tépni, mivel életképtelennel tartotta. De az anyja és a többi nőstény megvédték őt. Az állandó veszélytől reszketve kapaszkodott anyjába, egy pillanatra sem engedte el a védelmet nyújtó szőrgombolyagot. Valahogy felcseperedett, apja is megenyhült, elviselte, hogy a közösség egyik tagja lett, bár sohasem büszkélkedett vele, ha egy másik hordával összefutottak. Most, hogy már a csapat elismert tagja lett, nagyon vigyázott arra, hogy ne tűnjön ki semmivel, amivel felhívhatja magára a figyelmet.

1.

 

 

Verőfényes délután volt. Irodám nyitott ablakán keresztül behallatszott a tavasz első megnyilvánulása, a madarak vidám éneke. Friss, lágy szellő illant be a nyitott ablakon keresztül a helyiségbe, messziről beterelve  a nárciszok és tulipánok fennséges illatát. A nap kíváncsian kukucskált be hozzám, sugaraival elvonva  figyelmemet a számítógép képernyőjéről. Nehezemre esett a munkámra koncentrálnom, de össze kellett szednem minden erőmet, hisz a nyakamon volt már a hó végi elszámolás.

II.

 

 

 

1.

 

 

 

Erős, fullasztó köhögésre ébredtem. Valami borzalmasan kellemetlen szag csapta meg az orromat. Mohón kapkodtam levegő után, hiába szívtam magamba azt, attól féltem, nem jut el tüdőmhöz elegendő.

-Ssssst. – fogta meg a vállamat nyugtatásként valaki, majd valamit a kezébe véve idegesen kiabálni kezdett.

-Nővér! Nővér! Orvos! Gyorsan! ...  hangzottak el a rikácsoló szavak. Az ágy melletti ajtón jobbról azonnal egy fehár köpenyes nővér rontott be a szobába, s rögtön utána egy férfi, mint aztán kiderült, az orvos.

Már régóta nem alszik jól. Azóta, hogy... mióta is? Maga se tudja igazán. Minden nap ugyanaz az álomkép. Egy sárga szempár tulajdonosa suttog, beszél hozzá. Mindig ugyanaz a szó. Vagy név? Miért érzi úgy, hogy emlékeznie kellene valamire? Mintha, egy emberemlékezet óta érlelődő tudás akarna felszínre törni és birtokába venni. Eleinte érdekelte, felizgatta, bárhogy is próbálta magát beleásni, ugyanoda jutott vissza. Beletörődött, elfogadta, hogy számára a pihentető alvás ismeretlen marad.

 

 

                                Az utazás.

 

 

           Háromszori átszervezés, ujraprogramozás átcsoportositás és átpakolás után, utra készen álltunk, és vártuk a kellő időt ,  hogy átadhassuk magunkat az utazás örömeinek , ujdonságainak, netán nemvárt eseményeinek. Mert ha nem várt eseményekre készül az ember akkor a váratlan események nem érik váratlanul.. Alig egy negyedórával vonatindulás előtt már kint voltunk a göröngyös peronon , ahol a szép új kerekes, görgős bőröndök társaságában kerestük vagonunkat , amelyik pontosan a vonat végén, olyan száz méterre leledzett, és kilences számot viselt.Erre szólt a jegyünk , és pontosan a 21, és 23 székre, ablak mellé.

 

                Egyszerűen kipattant a szeme. Itt nem volt ébresztőóra, de még kakas sem, amely felkelthette volna, így ösztöneire hagyatkozott. Belső ébresztője minden nap másodpercpontossággal keltette, agya átállt a későn fekvésről és a korán kelésről a későn kelésre és a korán fekvésre. Muszáj volt. Így nem láthatták meg. Így nem kaphatták el. Párna gyanánt szolgáló véres ingjét kivette feje alól, felvette a nadrágját, a cipőjét és végül az ingjét.

Tavaszhó

 

A három testvér egymás mellett haladt a királyi palota déli szárnyában. Február középen, plafonig emelt orral, tettvágytól duzzadó mellkassal lépdelt, talpa határozottan csattogott a padlón. Jobbján csoszogott Január, padlóig lógó orral, görbült gerinccel, előrebicsakló vállakkal; balján Március lebegve ugrándozva dudorászott, tekintetével eléjük szórva az álom-sötét folyosót bevilágító halvány fényt.

Az ajtó előtt mindannyian megtorpantak.

A hold magasan jár, fénye ezüstre színez mindent. Arcátlanul furakszik be a gótikus ablakokon, mintha csak kíváncsi lenne, mi is történik odabenn. A kriptaszerű szobában hangos nyikorgás töri meg az éji csendet. A terem közepén egy precízen faragott, ébenfekete koporsó árválkodik. Semmi pompa, semmi dísz, semmi személyes tárgy. A sélye fedele oldalra gördül, oldalán hosszú fekete körmök megjelenése jelzi gazdája felébredtét. Hátborzongató külsejét alvás közben is megőrizve, lassan nyitja ki méregzöld szemeit, amik szinte világítanak az éjszaka sötétjében.

Megmentve 7. (18+)

 

Három farkas toporzékol az elkerített udvar előtt. Nagyok, szürkék és elég határozottnak tűnnek. Nem merek a szemükbe nézni. Így is emelkedni kezd a vérnyomásom, amikor látom, ahogyan beleszagolnak a levegőbe. Ezek tényleg érzik a vérszagot.

Amint Hanna bólint egyet, nyílik a kapu.

A vadállatok rám rontanak, s leterítenek a földre. Az egyik a sebemet nyalogatja, ott, ahol megvágott Hanna. A másik a tököm helyén fityegő dolgot szagolgatja.

Megmentve 6. (18+)

 

A meglepődöttségtől újra leperegnek előttem a lövés előtti másodpercek.

 

Kibiztosítja a fegyvert, és a homlokomhoz nyomja a pisztoly csövét. Félelmemben összepisilem magam. Összeszorított fogakkal várom, hogy végez velem, de hezitál. Fentről, a csonkító bíztató szavai sürgetik. Átsuhan a fejemen a gondolat, hogy Mirella vele is végez, miután golyót kapok. 

Hirtelen gondol egyet, és a verem felé hajló Mirellába ereszt bele három golyót.