XI. fejezet

Louso csele

Mivel Wodur már úgy érezte, hogy Thurionnak nem eshet bántódása, minden erejét és gondolkodását a csatába vetette. Az elfek segítségével csapata könnyen felülkerekedett a törpéken. Viszont Wodur parancsába mindüket csak elfogták, és nem ölték meg, mivel Malin elmondása szerint ők csak Abdur kényszerítésére vonultak harcba. De éppen Abdur kényszerítése miatt a megmaradt törpék még mindig nem adták fel a küzdelmet, nem vonultak vissza, pedig a csata kimenetele már úgyis eldőlt.

X. fejezet

Menekülés

A legutóbbi próbálkozása óta Thurion meg se szólalt. Szabadulás reménye újfent eloszlott, mert a csata innen távol zajlott, a katonák nem vehették őt észre. Így nem tehetett mást, csak várt.

Egy idő múlva neszt hallott a közelből. Az őrök is észrevették, hogy valaki erre tart, mert kardjukat felemelve, rémülten bámultak a bozótba. De mielőtt még Thurion azt gondolhatta volna, hogy segítség érkezik, egy harmadik törpe bukkant fel a cserjék közül.

IX. fejezet

Alku

Malin botladozva, lihegve igyekezett Mightor felé. Már régen megpillantotta a főváros fölé magasodó Archos-hegyet, de még hosszú út állt előtte.

„Minél hamarabb oda kell érnem” – gondolta magában, és átkozta lassúságát.

Amikor az ifjú, aki végezhetett volna vele, segítségért küldte, rögtön a király jutott az eszébe, más lehetőség nem is nagyon volt. A csata hevében sikerült észrevétlenül megszöknie a törpéket igába hajtó öccse elől.

VIII. fejezet

Vége a békének

Miközben a kék sárkánytojást nézte, Thurion eltöprengett, hogy biztosan nincs-e semmi baja. Már három nap eltelt, mióta elhozták a barlangból, de még mindig nem kelt ki.

Laurion, aki ott volt vele a szobában, megérezte barátja aggodalmát.

– Nincsen ok kétségbe vonni a tojás egészségét – mondta. – Apám megmondta, hogy akár egy hét is eltelhet két sárkánytestvér kikelése között. Még szerencse, hogy erről is van információnk, mert az is ritka, hogy egy sárkányanya két tojást hoz világra, nemhogy négyet, mint Chalinor.

I. fejezet

Az Erdő Fénye

A következő nap reggelén szintén fejedelmi ételek kerültek az asztalra.

– Remélem – szólt Wodur az étkezésnél –, ez az ellátás elég kárpótlás azért, hogy várnotok kell a váltságdíjra. Sajnos egyelőre még nem tudom, mikor és hogyan szerzem meg az aranyat.

– Mi várunk, Wodur király – felelte Falin, és letette tányérjára az éppen lerágott csontot. – Egy szekérnyi aranynál azonban kevesebbet nem kérhetünk, mert avval szeretett öcsénk szellemét gyaláznánk meg.

VI. fejezet

Zhaldir

Kora reggel már úton voltak a sárkánybarlang felé. Négyen voltak, mivel Eldar és két gyermeke is ragaszkodott hozzá, hogy Thurionnal tarthassanak a tojás elhozásánál.

Thurion haladt elöl, hogy elvezesse a kis csapatot a barlanghoz. Gyors tempót diktált, mert hamar oda akart érni, hogy minél hamarabb láthassa a kis zöld sárkányt, de lóháton nem mehettek a sűrű erdőben, ösvény nem is vezetett arra.

Az ifjú gondolataiba mélyedve ballagott, közben hallotta, hogy mögötte Laurion és apja élénk vitát folytatnak valamiről.

V. fejezet

A váltságdíj

Wodur gondolataiba mélyedve nézte az előttük elterülő Escentus erdejét. A háta mögött felsorakozott katonák idegesen mozgolódtak. Az járt a fejükben, ami a királyéban is: az Archos-hegyi csatánál nem kellett volna futni hagyniuk a megmaradt orkokat, mert akkor most nem kellene itt lenniük. A legfeljebb ötven fős ork csapat az elvesztett ütközet után az  ország nyugati részébe menekült, és bevették magukat a törpék-lakta Escentus erdőbe, ahol fosztogatni és gyilkolni kezdtek.

IV. fejezet

A sárkánytojás sorsa

A gyors tempónak, melyet egy egyszerű ember aligha bírt volna, és a hajnali ébredésnek köszönhetően Thurion már kora délelőtt az elf város, Farnin közelében járt.

„Mindjárt otthon vagyok – gondolta, amikor megpillantotta a magányosan álló, ősöreg fát, amit minden elf ismert az Aurum-erdőben.

Thurion egy pillanatra megállt, hogy megcsodálhassa a csavarodott törzsű. Terebélyes tölgyet. Igaz, már rengetegszer látta, de sosem ment el még úgy mellette, hogy ne bámulta volna meg.

III. fejezet

Csata az Archos-hegynél

Wodur király idegesen dobolt ujjaival a belső vár mellvédjén, miközben azt figyelte, hogy a serege egyre inkább alul marad a küzdelemben. A külső várba már betört az orkok fölényben lévő hada, és bár Dhor herceg, Wodur király legidősebb öccse emberei élén hősiesen igyekezett visszatartani az ellenséget, az egyenlőtlen erőviszonyok miatt egyre hátrébb szorultak.

Calornas országa már évtizedek óta harcban állt az egyre gyorsabban terjeszkedő Invidus birodalommal.

II. fejezet

Egy új élet hajnala

A tábortüzet Thurion a barlang bejáratánál gyújtotta meg, egyrészt, hogy ne fázzon, másrészt, hogy elriassza a vadállatokat. Miután lefeküdt a barlang kibélelt aljára, még sokáig nem nyomta el az álom a nap feldúló eseményei miatt. Jó ideig figyelte a lángokon keresztül Chalinor tetemét, s közben a tojásokat magához szorította, hogy melegen tartsa őket.

***

Thurion arra ébredt, hogy valami mocorog az ölében.

I. fejezet

Sárkánytüskék viadala

Thurion megfeszítette az íjhúrt, és gondosan célzott. Összehúzta a szemét, nagy lélegzetet vett, aztán elengedte a vesszőt. A nyíl süvítve szelte a levegőt, míg bele nem állt a tisztás közepén felállított póznába.

– Szép lövés volt, barátom!

– Thurion hátrasimította vállig érő, sötétbarna haját, és mosolyogva felelt a szőke elfnek:

– Nos, Laurion, te sem tagadhatod, hogy képességeim olyanok, mint az elfeké.