XI. fejezet

Louso csele

Mivel Wodur már úgy érezte, hogy Thurionnak nem eshet bántódása, minden erejét és gondolkodását a csatába vetette. Az elfek segítségével csapata könnyen felülkerekedett a törpéken. Viszont Wodur parancsába mindüket csak elfogták, és nem ölték meg, mivel Malin elmondása szerint ők csak Abdur kényszerítésére vonultak harcba. De éppen Abdur kényszerítése miatt a megmaradt törpék még mindig nem adták fel a küzdelmet, nem vonultak vissza, pedig a csata kimenetele már úgyis eldőlt.

Minden baj forrása Abdur volt, és ha őt legyőznék, vége is lenne az egésznek. Csak az okozott gondot Wodurnak, hogy ha valóban ilyen hatalmas erőt adott neki a gyűrűje, nem lesz könnyű legyőzni.

Némi gondolkodás után végül maga mellé hívta Dhort és Tyront, hogy megbeszélje velük, mit tegyenek.

– Ez egyértelmű – mondta Dhor. – Abdurt kell most megkeresnünk, és legyőznünk, bármilyen nehéz is. Ha ő már ártalmatlan, nem lesz több gond.

***

Louso elégedetten elmosolyodott, amikor végre megtalálta a Törpekirályt. Mióta elvált Wodurtól, őt kereste.

Abdur a küzdelem színterétől valamivel távolabb, egy kisebb dombtetőn állt, és parancsszavakat üvöltözve próbálta irányítani a tartalékos katonáit. Ezt látva Louso biztos lehetett abban, hogy ő az, akit keres. A törpék rémült tekintettel, szaporán igyekeztek eleget tenni vezetőjük utasításainak.

A herceg leugrott a lováról, és lassan, óvatosan egyre közelebb ment Abdurhoz. Sikerült egészen odáig ellopakodnia, hogy már csak alig tíz láb választotta el őt a törpétől, akkor azonban az megpördült, és lendítésre emelte a fejszéjét.

De Louso nem zavartatta magát. Nyájas mosollyal meghajolt, és azt mondta:

– Értékes információkkal szolgálhatok, hatalmas uram.

A törpekirály csodálkozva húzta fel a szemöldökét.

– És miért mondanád el azokat nekem?

– Nos, felség – felelte Louso –, az első információ, amelyet közlök, az, hogy tudunk a nagyhatalmú gyűrűdről. Én úgy vélem, ostobaság volna szembeszállni evvel az erővel, bölcsebb, ha behódolok neki.

Abdur arcán büszke mosoly terült szét. Önhittsége kioltotta belőle a kétkedést és az elővigyázatosságot.

– Még nincs minden veszve – folytatta Louso –, csak egyet kell tenned a győzelem érdekében. Ha a királyal és fivéreivel végzel, a csapatuk megbénul.

– Igazad van – mondta fölényesen Abdur. – Hol találom meg őket?

– Ó, uram, nem kell őket keresni. Ha jól sejtem, ők maguk fognak idejönni hozzád.

Mintegy parancsszóra, Wodur vágtatott ki a fák közül, és feléjük közeledett, oldalán Dhorral és Tyronnal. Abdur felkacagott, és hátbaveregette Lousót.

Wodur és fivérei leszálltak lovukról.

– Louso? – nézett a király csodálkozva az öccsére, de miután az jelentőségteljesen összehúzta a szemét, Wodur elhallgatott. Eszébe jutott, hogy mit beszélt meg Lousóval a csata előtt.

– Igen, elárult téged, és behódolt nekem – nevetett Abdur. – Jobban tennétek, ha ti is így cselekednétek!

–  Nem azért jöttünk, hogy behódoljunk neked – felelte dühét visszafogva Wodur. – Azért jöttünk, hogy meglakolj a mészárlásért, ami egyedül a te bűnöd.

Mielőtt a király megfékezhette volna, Dhor hirtelen előreugrott, hogy pörölyével lesújtson a törpére, azonban az egy nyegle fejszecsapással kivédte az ütést, a herceg pedig jóval hátrébb repült, és elterült a földön.

 – Ó, büszke lehetsz, Törpekirály! – szólt megvetően Wodur. – csak akkor tudsz bármiben győzni, ha az ujjadon van az átkozott gyűrűd!

Louso Abdur felé fordult, és hangosan, hogy a király és fivérei is hallják, azt mondta neki:

– Uram, mutasd meg nekik, hogy nem a gyűrűd tesz hatalmassá, anélkül is legyőzöd őket.

Abdur vicsorogva nézett Lousóra, amiért ilyen helyzetbe hozta. Nem akarta lehúzni a gyűrűjét, de úgy gyengének tüntetné fel agát. Ezért nagy nehezen, lassan, de mégis lehúzta. De miközben a karikát tenyerében tartva megszállottan bámulta, azt suttogta.

– Nem, ezt a kockázatot mégsem vállalhatom…

Louso meghallotta, és még mielőtt Abdur visszahúzhatta volna ujjára, hirtelen kiütötte a kezéből a gyűrűt.

Dhor, aki még mindig a földön feküdt, rögtön felkapta, Tyron pedig egy pillanat alatt lefegyverezte a mostmár ártalmatlan törpét, és Wodur segítségével megkötözték.

– Áruló! – üvöltötte Abdur Louso felé.

– Éppen hogy nem vagyok az – felelte egykedvűen a herceg. – Erre a cselre volt szükség, hogy még időben megfékezzük őrült hatalomvágyadat.

Dhor átnyújtotta Wodurnak a gyűrűt, olyan ábrázattal, mintha mindjárt felrobbanna a kezében.

– Ezt jobb lesz minél hamarabb biztonságosan elzárni – mondta Wodur, amikor átvette, mert az ereje ő is rögtön megérezte az erejét.

A törpét felültették egy lóra, és Dhor kézbe vette a szárát, hogy maguk után vezesse. Visszalovagoltak a városba, ahol a küzdelem már véget ért, szinte minden törpét elfogtak már, a megmaradtak pedig mostmár megadni készültek magukat.

Wodur odaügetett az elf katonák által körbevett, megkötözött törpecsapathoz.

– Remélem – szólt hangosan –, mindannyiatok örömére szolgál, hogy elfogtuk a „királyotokat”. Mivel tudom, hogy csak az ő kényszerítésére rohantátok le ezt a várost, szabadon elmehettek, térjetek vissza otthonaitokba. De a szövetségünk továbbra is fenn áll, ezután a harcban mellettünk álljatok, ne velünk szemben.

A lelkes, éljenző törpéket kicsit vonakodva, de eloldozták az elf harcosok; az egyetlen törpe, aki fogoly maradt, az Abdur volt. A király csapatának felét otthagyta Farninban, hogy segítsenek ellátni a sebesülteket, és eltemetni a halottakat. A csapat másik felével és Abdural Wodur visszatért Mightorba.

– Vigyétek az egyik cellába – mondta a király a törpére mutatva, amint megérkeztek; ez volt az első dolga, amint beléptek a vár kapuján.

Az egyik katona megragadta Abdur vállát, hogy teljesítse a parancsot, de a törpe visszarántotta magát, hogy szembekerülhessen Wodurral.

– Figyelmeztetlek – sziszegte –, hogy kiszabadulok innen. Mindenképpen kiszabadulok, és visszaszerzem a gyűrűmet, aztán bosszút állok!

– Azt hiszem – felelte higgadtan Wodur –, a bosszúállásra bárkinek nagyobb joga van, mint neked. Én is bosszút állhatnék volna a mészárlásodért, de akkor kivégzés lenne a jussod, amit meg is érdemelnél.

A király intett a katonának, hogy vigye el a vicsorgó, rúgkapáló Abdurt.