Megmentve 5. (18+)

 

Amikor kinyitom a szemem, Hanna helyén csak egy vértócsa terül el.

Mirella végzett volna vele?

- Hahó? Valaki? - üvöltöm.

Semmi válasz. Még a légy sem zümmög.

Ugyan a horrorisztikus látványoktól viszolygok a legjobban, legalább ennyire meg tud rémiszteni a halálos csönd is. 

A falhoz támaszkodva lassan két lábra küzdöm fel magam. 

Odamerészkedem az ajtóhoz, mely előtt, a padlóra száradt vércseppek emlékeztetnek arra, miért ájultam el.

 

 

 

 

                                         Vasárnapi zárvatartás

 

 

 

 

             Először is tisztázni szeretném , hogy a vasárnapi zárvatartást nem  Semjén Zsolt találta ki,  ugyanis én már negyven évvel ezelőtt javasoltam anyósomnak, igaz én szájára vonatkozóan. És az sem igaz , hogy ezt azért kellett bevezetni mert, hogy a hivő ember a családjával a templomba menjen.

             Mert mindig vannak emberek akik utána néznek a dolgoknak, sőt benéznek a dolgok mögé is, és kideritik , hogy aki vizet prédikál az azt is issza.

Ez a nap is úgy indult, mint a többi: az apa reggel elbúcsúzott a családtól és munkába indult. Mielőtt kitette a lábát az ajtón a felesége a lelkére kötötte, hogy időben és épségben érjen haza hozzájuk. A férfi megölelte asszonyát, visszaintett az etetőszékben ülő, a reggeli nyomát még a pofiján viselő csöppségnek és ruganyos léptekkel nekiindult. Feltülekedett a reggeli nyomorgatóba és együtt döcögött a többi ismeretlen arccal. Ránézett az órájára.

 

 

 

 

 

                                        A mosogatórongy

 

 

                                  Nem konty , és nem ponty.

 

                                  Csak egy egyszerű

 

                                  mosogatórongy,

 

                                  de hasznos,

 

                                  ami fontos ,

 

                                  mindig pontos - tudja ,

 

                                  mi, hol koszos.

Míg mama dalolászva kavargatja a hársfateát, én feszengve ülök a háttérben. Ujjaimat tördelve várom az alkalmas percet, hogy megkérdezzem, tényleg van-e farkasvér az ereimben. Belekortyolok a zöldízű teába, majd fintorogva vissza is köpöm a pohárba. Mama észre is veszi ellenállásomat, mosolyogva cseréli ki inkább egy bögre tejeskávéra. Hálásan megköszönöm, majd ismét elásom magam gondolataim közt. 

 

- Figyelj csak mama… - szólalok meg. – Lenne egy őrült kérdésem.

Zúgó-búgó fejjel térek magamhoz. Felülök, hátam mögé nyomok egy nagy párnát, majd megkapaszkodom a bársonyos ágytakaróban. Hiába ülök mozdulatlanul, olyan érzésem van, mintha forogna alattam az egész ágy. Hirtelen Claytonnal találom szembe magam. 

 

- Olyan a szemed, mint egy farkasnak – mondom halkan, miközben azt a vakító, világító szempárt nézem. Te jó ég, ebbe bele lehet halni… 

- Jól vagy? – kérdi rekedten. Hangjából esélytelen megsaccolni, hogy éppen milyen kedve van.

Megmentve 4. (18+)

 

Este nyolc óra. Amióta Ricsi fellibbentette előttem a szabadulás lehetőségét, türelmetlenül​ dobolok hosszú ujjaimmal a fémasztalon. Figyelem a rám állított gorilla reakcióját, miként szemöldökét mérgesen összeráncolva puffog magában. Szinte már teljesen kiidegelem. 

- Na, jó! Ricsi, gyere! Válts föl engem! Kiidegel ez a srác. - kéri társát.

Remek, legalább válthatok pár szót vele megint. Előzőleg majdnem lebuktunk, kénytelen volt kiütni pár percre.

 

 

           Nem tudom  hogyan került rám megint a sor, az éjszakai szolgálatra , pont most május éjszakáján. Aztán eszembe jutott , hogy nincs ebben semmi tévedés,, hiszen évek óta  minden tizenharmadik  éjszakán szolgálatos vagyok, Évikével együtt az aszisztensemmel. Ma este viszont Évike arra kért , hogy engedném én el őt  haza : úgysem lesz itt semmi ma éjszaka , hisz ki olyan  hülye , hogy majus éjszakáján fogat húzasson vagy tömessen. Meggyőző volt Évike , meg különben is tudtam , hogy a városban tartózkodik a vőlegénye.Elengedtem , jó szórakozást kivánva neki.

Megmentve 4. (18+)

 

Este nyolc óra. Amióta Ricsi fellibbentette előttem a szabadulás lehetőségét, türelmetlenül​ dobolok hosszú ujjaimmal a fémasztalon. Figyelem a rám állított gorilla reakcióját, miként szemöldökét mérgesen összeráncolva puffog magában. Szinte már teljesen kiidegelem. 

- Na, jó! Ricsi, gyere! Válts föl engem! Kiidegel ez a srác. - kéri társát.

Remek, legalább válthatok pár szót vele megint. Előzőleg majdnem lebuktunk, kénytelen volt kiütni pár percre.

 

 

 

 

 

                                         Mondd, hogy sírásó vagyok!

 

 

 

           Kollégám és barátom, egy két évvel volt idősebb nálam. Hasonlóképpen három gyereke volt neki is mint nekem. A gyerekei is nagyobbak voltak. A legnagyobb éppen ötödikbe ment, és mint tudjuk ott már sokminden megváltozik. A tancinéni helyett, osztályfőnök van és a különbozö tantárgyakat más és más tanárok tanitják. Aztán egyéb dolgok is megváltoznak az osztályfőnök, az igazgató, és a  szülőbizottság jóvoltából. 

          Az osztályfőnök- ismerkedés cimén - megkérdezi a gyerekektől , hogy a kedves apukáknak és anyukáknak mi a foglakozása.(Pedig ott van neki a naplóba beirva) A gyerek, válaszol  szorgalmasan mert fogalma sincs , hogy mire megy ki a játék.