Vámpír sztorik 9. rész

Abszint

Hétfő reggel, hajnali hat óra. Az ablakhoz álltam és a panelok erdejét figyeltem. A szemközti lakások sejtelmes narancsos fényei, apró ékkövekként törtek elő a házak falaiból. Fényük úgy fodrozódott mintha szemeim könnybe lábadtak volna. Ezekben a hajnali órákban az ember még kissé homályosan lát. Ilyen pillanatokban el tudtam képzelni a magányt, mint társat kivel a halál tornácára léphetek. De elég volt a kora reggeli depresszióból!

Beléd estem…

A másodperc törtrésze alatt. Életem leggyorsabb felismerése csapott belém aznap. Nem igényelt többet, mint egy apró mosoly.

Úgy tűnt happy lesz az ending, de az ever helyett jött a never és az öröm nem tartott csak eddig.

Kizuhantam belőled. Oly gyorsan, ahogy beléd estem.

A történetre nem pazarolnék spin-offot. Ahhoz túl rövid. Inkább kiragadok pár screenshotot.

Elsők

Első nap.

Síri csend telepedett a szobára a herceg érkezésekor. Marcus Selvo láttán a helyiségben megjelent alakok, néma fejhajtással üdvözölték az érkezőt. A korona herceg, a gyengén megvilágított teremben, kíváncsian fürkészte a megjelent nemesek arcát.

A fejet hajtott férfiak közül, többet felismerni vélt, volt ott köztük másod és harmad szülött, földnélküli nemes, és elszegényedett ház fiai is, és természetesen a jelenlévők között ott volt még Havasföld hercege is.

Shawna még azon a délutánon megtanulta a Comanche-k hétköznapjainak néhány fontos elemét. Egy idő után már nem számolta hány vödörnyi vizet kellett a közeli patakból elcipelnie a tábor közepéig. Megszáradt zsálya bokrokat fosztott meg száraiktól az esti tüzekhez. Estére vörös karcolások borították a tenyereit. Magában számtalanszor elátkozta az indián nők hagyományos szerepeit, melyek magukba foglalták  nem csak az otthon teremtés feladatait, hanem a kemény fizikai munkát is.

Édesanyámtól hallottam az én dalom történetét. Amikor még nagyon fiatal lány volt és elérkezettnek látta az időt, hogy megfoganjak, a törzs szokása szerint egyedül elvonult az őserdőbe. Napokat töltött el étlen, szomjan, várt. Várta, hogy ott a sűrű csend közepette meghallja azt a dalt, ami csak az enyém lesz és végigkíséri az életemet. Nem számolta a napokat, csak ült türelmesen, mert tudta, hogy eljön. Az éhségtől és a fáradtságtól hallucinációk környékezték meg, soha nem látott lények gyűltek köré, csodálatos színes madarak repkedtek körülötte hangtalanul, fénylő bogarak kucorodtak a lábaihoz.

Távolból szirénát hallok. Beleremeg a gyomrom. Még most ennyi év után is. Nem értem jönnek. Soha nemfognak értem jönni. Hisz nemvagyok bűnös.

Rendőrautó halad el mellettem a Fő utcán. Fényei felváltva forrón izzó vörös, majd hideg kékre festik a világot. Majd elmegy. Ekkor könnyebülök meg. Újra a feladatra figyelhetek.

Velem szemben a négysávos úttest túloldalán fekszik a Blue Snake nevet viselő zűllött éjjeli táncklub. Le sem veszem a szemem róla.

Alvilágban jártam

S ily szépet még nem láttam.

Harminc istennel találkoztam.

Egyik megragadta a vállam

Szólott:-Üdv az Alvilágban.

Vámpír sztorik 8. rész

Géza Imre

A széles ablak előtt álltam, golyóálló műanyagból készült az egyik legerősebb fajtából. Ha egy százhúsz kilós pali neki fut meg se kottyan neki. Apró esőcseppek koppantak a külső falára és egyhangúan csorogtak lefele a mélységbe magas irodaépület legfelső emeletéről. Fent a felhők szürke ólomköpenyként tömörültek és várták a pillanatot hogy hideg, metsző, nedves vihar formájában az emberek nyakába zúduljanak.

Mert ez egy mocskos világ, ami romlott emberiséget termel.
Ha teljesen őszinték akarunk lenni magunkkal, akkor be kell valljuk, hogy az állítás, mely szerint 'minden pasi egyforma', igaz. Bár kis korrekciót igényel, mely így hangzana helyesen: 'minden ember egyforma'. Mert ez a helyzet. Mindannyiunknak megvannak a maga piszkos kis titkai, amit mélyen magunkba temetve hordozunk nap nap után. Plusz stresszforrásként nehezedik ránk, nyomja vállunkat. Mintha nem lenne elég az élettel járó napi teher.

Miközben Szürke Bagoly és Quanah társalogtak, Shawna-t egy váratlan vendég lepte meg. A lány hamar megunta primitív rajzait. Törökülésbe helyezkedett, és ujjaival a térdein dobolt. Egy csosszanó hangra kapta fel a fejét. Legnagyobb döbbenetére Acél Róka érkezett, aki megállt mellette, és egy pár mokaszínt nyújtott felé. Új, szarvasbőrből készült lábbelik volta, melyeket apró színes kövek díszítettek. Acél Róka barátságos arcot vágott. Shawna nem tudta hova nézzen, és mit gondoljon.