Köszönt az éjszaka, alkut ajánl,
sötét árnya kísért, válaszra vár,
amíg susog, elfog a szédület,
izzó tűzzel hajszol a révület,
perzselő ritmussal repít a tánc,
rég' porba hullott minden ősi lánc,
egyre nő a tét, kéz kézbe simul,
az eskü adott, itt nincs már kiút,
éltet és pusztít az örökös harc,
tükörképem már ismeretlen arc,
éjről éjre vívom ezer csatám,
ha sebet is ejtek, csak nekem fáj,
míg magasba emel a fénysugár,
lelkemmel fizetnem sem túl nagy ár,
csillagködben szárnyal az utazás
- csak soha ne jöjjön el a zuhanás...

Vámpír sztorik 10. rész

Üres lap

Poltergeist halott, az ital ördögi hatása elpárolgott belőlem. Mintha bőröm pórusain keresztül leheltem volna ki gőzét. Feltápászkodtam a csempén. Poltergeist halála kifejezetten váratlan csapás volt, sajnáltam az öreget, komolyan. De sok fontos információt magával vitt a gyilkossággal kapcsolatban. Alaposan végig járattam nyomozó szemeimet a bonctermen hátha találok valami hasznosat. Egy bőrkötésű barna noteszen akadt meg a tekintetem.

Kis Sólyom sorra járta a tipiket, hogy elújságolja, a vadászok hazafelé tartanak. Mivel mindezt üvöltve tette, a tábor távolabb eső felében már nem is kellett elismételnie a mondandóját. A férfiak és nők egyaránt készülődni kezdtek. Az üzenet szerint a vadászat sikeres volt, ami hatalmas dínom-dánom közeledtét jelezte. Quanah-ék csak estére voltak várhatóak, ám délre már összegyűjtötték a fát a főzéshez és a tábortüzekhez. Egy csapat gyerek festéket kevert az ünnepi maszkokhoz, vihogva bemázolták egymás arcát.

Kultvicc, azaz nem vicces viccek:

Az udvarló felmegy

Egy lány hívja a néhány hete ismert udvarlóját, hogy menjen fel hozzájuk. A fiú nyugtalan, mert nem akar még a lány szüleivel találkozni. A lány megnyugtatja, hogy nincsenek otthon a szülők, csak az ölebe. A fiú nem túlságosan szereti a kutyákat, de baja sincs velük, egyszerűen eddig kimaradt az életéből a kutya. Mivel jó pontot akar szerezni, nem azt mondja, hogy számára közömbös egy öleb, hanem azt, hogy szereti, sőt, nagyon szereti a kutyákat, ráadásul nem is kutyát mond, hanem kutyust, mert tudja, hogy a kutyatartók mennyire negatívan reagálnak arra, akiről érzik, hogy nem annyira elfogult kutyapárti, mint ők. Úgyhogy ezt mondja:
- Mehetünk, már alig várom, hogy megismerjem a kutyust!

Egyszer a jólelkű és barátságos óriás, elbambult és véletlenül rálépett a pocok farkára. Ezért, az erdei bíróság közmunkára ítélte. Mivel azonban, soha életében nem dolgozott, megzakkant és lett belőle egy gonosz óriás…

Nyúlapó fenyegető levelet írt a rókának: „Ha még egyszer Rókica lánya kicsúfolja az én Lali fiamat, odamegyek magukhoz és olyat teszek, amit még soha!” Mivel nem kapott választ, be is váltotta a fenyegetését: odament Rokáékhoz és bekiabált:

- Róka, gyere ki!

A vadászok már régen elhagyták a tábort mire Shawna csatlakozott az asszonyokhoz, hogy elvégezze napi munkáját. Csalódott volt. Szívesen találkozott volna a férfiakkal, hogy sok sikert kívánjon a vadászathoz, aminek eredményétől az egész csoport jóléte függött. Egy férfitől különösen szeretett volna elbúcsúzni. Az este történtek óta Shawna képtelen volt kiűzni Quanah ezüstös szemeit a fejéből, ajkait önkéntelenül is megérintette méghozzá olyan gyakorisággal, hogy Tatimi megkérdezte, hogy felsértette-e valamivel.

Egész éjjel a terroristák kényeztették.

Szemöldöke felszakadt, arcra piros a pofonoktól, szája pedig enyhén véres, mire végeznek vele, és visszahajítják a többiekhez a földre, majd vonszolják ki a következő delikvenst, még pedig Csabát. A srác először hevesen tiltakozik, mire az egyik őr tarkón vágja a tussal, mire Csaba a földre esik. Két őr megragadja a foglyot a karjainál, és úgy vonszolják ki az alagsorból, mint egy homokzsákot. A többiek összekuporodva, fejüket a kezükbe temetve várják, hogy szólítsák őket. Öregek, fiatalok, cigányok, magyarok, rácok, mindenféle népség különböző korokban, egyhelyen.

Endrét elkapták

Ő pedig amilyen hülye, most megy és kiszabadítja ahelyett, hogy a vöröst vinné biztonságba, a Nyúl birtokra. Ami különösen meglepi, hogy lány barátja nincs összetörve, nincsenek könnyek a szemében, és még a fájdalom jelét se látja rajta… Vagy csak jól titkolja. Tokay inkább nem akar belegondolni, hogy mindenkit elvesztett. Próbálja lefoglalni a gondolatait Endrével és a vörössel, de egy gyengébb pillanatban  mindig ráeszmél, hogy nincs többé otthon, se szerető család, akik várnák őt a sonkás szendviccsel.

Nyughatatlan vérem gyötör,

hajszolt izzása kín s gyönyör,
ritmusára szárnyal száz dalom,
tintaszirmot nyit a fájdalom.
Az ismeretlen riaszt s megkísért,
hazavágyom, míg hív a messziség,
káprázat a virrasztásom,
kétkedés a hitvallásom,
az életet, ami tönkretesz,
kacagok, hogy ne lássák könnyemet,
száz vétket tivornyával tetézek,
s térden állva megváltást remélek
- hiú ábránd megismerni engem,
előttem is titok az életem.
Lázálom a pihenésem, 
űzött vágy a menedékem,
éjből vagyok, fényből vagyok,
jégben égek, tűzzé fagyok,
glóriás démon, keserű méz,
ha nem tetszik, másfelé nézz.

Csaba mérges

Nem úgy, amikor elmegy az utolsó meccsünkön a tippmix, és nem is úgy, amikor spontán meghalunk, mert nem küldtünk tovább egy hírlevelet, dehogy. Ennél jóval egyszerűbb és emberi oka van: romokban minden, amit eddig felépített. Ott áll a kerítésnél, és figyeli Saroksárt, ahogy a füst lassan szál föl a romok közül, s azon gondolkodik, vajon a település, vagy az ő törékeny lelke szenvedett e nagyobb sérülést. Fogalma sincs ki indította el az egész balhét, de egy valamiben biztos: megkeresi, megtalálja és megöli az elkövetőt, pont, mint az álomgyári filmekben.