Ahogy lecsukódott a sakktábla dobozának teteje, a fehér királynő máris elkezdte szokásos elégedetlenségét:

- Ez mégiscsak tűrhetetlen, megint egy büdös paraszt és egy küldönc közé kerültem! Ez egyszerűen igazságtalanság, a rangomhoz illő lakosztályt érdemelnék.

A többiek némán viselték a fenség szokásos hisztijét. Tudták, hogy egy idő után, úgyis lenyugszik, és álomba szenderül. De most be nem állt a szája, talán a vesztes csata miatt.

- Most jut eszembe, hogy egyébként is miért vagyunk összezárva, a nyilvánvalóan alacsonyabb népcsoportot képviselő feketékkel.

BEFEJEZHETETLEN

  Talpam a töltés bazalt zúzalékát

  ropogtatja, lelkem már útra készül.                         

  Ott a ladikban az örök révész ül

  és  türelmetlen várja jutalékát.

  Tenmagad az életből kiutálni

  már önmagában nem semmi mutatvány.

  Sors fordulóid nem rögzíti szabvány

  a véget magadnak kell kitalálni.

  Ha te nem volnál, nem gyötörne gondom,

  de így magamban mindhiába mondom  

  jobb lenne már a vég, mert ott vagy te még.

KARMA

  Mint annyiszor zord, téli  hajnalokban,

  Ázott,  keményre fagyott bakancsomban

  Ködöt fújva, dideregve megköpködöm,

  a vékonyra koptatott fenőkövön

  erdőírtó fejszém gyilkos élét                          

  s bámulom fokának króm fehérjét,

  mikor hópehely hull  szemhéjamra,

  „tedd mit néked előírt a karma!”  

  Mert ok s okozat szétválaszthatatlan.  

  Bár az életem csőd, sajnos, nem egyéb,

  így láttán sápadtan képed el az Ég

  S hiába irtom múltam szakadatlan,

  Ő bólint: „lám, nem oktalan fél ez,       

  fejszét keze nem véletlen élez”. 

                               Szemét nézem csak,

                               a szelíd kutyaszemét.

                               alig lát engem,

                                de örömömet,

                                bánatomat megérzi,

                                szómat megérti

ARMAGEDDON

Világvége rémével fenyegetnek,

hogy ablakodon majd nem süt be más,

sem édes mosolya kedvesednek,

sem nap, csak a végső atomvillanás.

És mindjárt orvosságot javasolnak:

hallgass ránk, ne tétovázz, ne habozz!

Légy híve a nagy, világ-alomnak!

ott leszel boldog, te is csatlakozz!

Látod a népek hogy tülekednek?

Lábuk dobog az úttalan utakon.

Rabjai vágyaknak, reményeknek.

– Nem számít, ki elvész tenger habokon?

                   Megindul lassan

                   a szántóvető,

                   anyám szemei

                   kicsíráznak.

                   Eső vibrál.

                   Vértelen csöndben

                   ül a bánat.

                   /Nincsen, aki

                    hímes szóval,

                    hímzett, színes

                    takaróval

                    beborítson,

                    úgy szorítson,

                    nincsen, aki

                    megbocsásson,

                    meggyógyítson./

                         A kezem: kisujjak, nagyujjak.

                         Szeretnék egyszer simogatni véle.

                         Megmosni-törölni csupa tisztaságban.

                         Aztán apró, karmos szögekkel kiverni.

                         Hüppögő, jézuska-pöttyös-piros-pici

                         sírással dugdosni előletek.

TISZTA SOR...

Tiszta sor: én téged szeretlek, te engem.

Az ige ugyanaz, csak a tárgy más.

Mindent érted, semmit ellenedben,

Így nem szenvedés az élet, csak áldás.

Ölelkezünk, szeretkezünk, de nem pazarlás

a kéjjel töltött idő-röptetés.

Ahogy testem tested mélyére ás

egyek leszünk. Végtelen az időtlenedés.

Ahogy kulcsa vagyok a zárban gyönyörű testednek,

mely kincses ládikádat könnyedén kinyitja,

úgy leszel éltető humusz éhes gyökeremnek,

melyet nedved táplál, mikor nedvemet felissza.

Hetedik rész

A színészek kiváló munkát végeztek, állapítottam meg, ahogy már sokadjára csodáltam meg arcomon végzett alkotásukat. Most épp egy ház sarkához állított esővizes hordó tükrén. Némi festék segítségével csontosabbá és ráncosabbá varázsolták a képemet, sőt még egy sebhelyet is festettek a bal arccsontom fölé. Vörhenyes hajamat bozontos fekete paróka alá rejtették, az orrom alá ragaszott álbajusz pedig – reményeim szerint – végképp felismerhetetlenné tett.

Manhattan 2421

1.rész / 3.fejezet

Marvin Pool

Marvin Pool harlemi körútján volt éppen. Oknyomozó újságíróként dolgozott a Manhattan Daily Newsnak és minden napját azzal töltötte, hogy szaftosabbnál szaftosabb megírni való sztorikat keresett Manhattan utcáin. Egész jól ment neki a szekere, az utóbbi hetekben megírt cikkeiből végre megtudta venni magának azt a légi autót, amivel oly régóta szemezett. Piros, lapított test, egyszerű retro stílusú terelő lapátok és egy ülés még egy utasnak, igazi csaj mágnes.