a nagy találkozások 
fénye kialudni látszik
nem éget meg téged
kicsit sem, vagy egyáltalán
remény az órájára néz
indul a buszom, többet ne várj

ismerős utcák közt
idegen emlék nem hisz
benned, sem a hitedben
hitetlen ösvényed
margójára ír
óriás, nagy betűkkel

az önsajnálat

hová vezet, félsz
magadba nézni
elmerülni ebbe az
érzés-gondolat áztatta világba
és mégis reménytelenül 
eljön ez a nagy találkozás

#include <iostream>

#include <string>

#include <boost/lexical_cast.hpp>

void Run( const std::string& v, int tgt, int start ) { for( ; tgt >= 2 * start + 1; ++start ) Run( v + ' ' + boost::lexical_cast<std::string>( start ), tgt - start, start + 1 ); std::cout << v << ' ' << tgt << std::endl; } int main() { Run( std::string(), 10, 1 ); getchar();}

Mit jelent a szeretet?

Iskolai fogalmazás

      A leggyönyörűbb és legértékesebb ajándék, amelyet az Istentől kaptunk az a szeretet.A szeretet mindenhol jelen van,körülöleli az életünket és egy csodálatos érzéssel tölti be a lelkünket,feltéve, ha nem taszítjuk őt el magunktól és ha nem utasítjuk el a teljes megismerését.Sokan úgy tartják ,hogy a szeretet fájdalmat okoz.Ez a fájdalom akkor jelenik meg, amikor két ember elhidegül egymástól, vagy az egyik fél nem viszonozza a másik személy érzéseit,esetleg egy tragédia esetén a sors keze megszakítja azt.

A lány: Kiwi 

- Tudom, hogy kit keresel – szólal meg. 
Olyan hosszú ideig tartott köztünk a csend, hogy el is felejtettem, mellettem áll. Eggyé ölelt minket a Nap fuldoklása. Hipnotizáló, gonosz mágia a Ház előtti tavon pettyeződő, szépia aranyhíd. Minél szebb, annál aljasabb. Mindig kiráz a hideg, ha a CoRoT7b exobolygóra gondolok, ahol a Nap sosem megy le. Rettenetes lehet a végtelen fény! 
Kicsit azért enyhítik rosszullétemet az ablakok miniatűr hibái, van néhány koszfolt rajtuk, holtra csapódott madártetemdarabok, amelyek felébresztenek esténként a mindenkori transzból: ez nem a valóság… Csupán mímelt lenyomata annak. 
Közelebb lép, érintése végighullámzik ruhám csuklóján.

1.

Vérfolt a havon

Hűvös,téli éjszaka volt.Dr.White a kocsija felé sietett a kulcsait szorongatva a kezében.Teljes testében remegett,fogai vacogtak.A hó alatt vastag jégréteg rejtőzött így többször is megcsúszott de mindig visszanyerte egyensúlyát.Ahogy odaért a kocsijához,lesöpörte kabátjáról a havat,levette sapkáját,kinyitotta az ajtót,lehuppant az ülésre,lerázta bakkancsait majd elindította a masinát.Fagyott ujjait egymáshoz dörzsölgette,hogy felmelegedjenek.Mig várta,hogy bemelegedjen a kocsi motorja,letakarította az ablakokat és befejezte a sajtos hamburgerjét amelyet még a felesége készitett neki  reggelire.A pénteki napok mindig is különösen hosszúra sikeredtek,sok papirmunkát kellet elvégeznie.Nemvolt ez másképp aznap sem.Naphosszat a rendelőjében kuporgott és iratokkal bajlódott.Alig várta,hogy végre haza érjen,letelepedjen a kényelmes bőrfoteljébe és megnézze az esti híreket habos sörét kortyolgatva.Egyszerre csak csörögni kezdett a telefonja.Kissé meg is riadt de ijedsége hamar tovaszállt.A felesége hívta.Felvette.

1. Rész

Történetünk egy szomorú hét utolsó napján kezdődik. Valéria pontosan huszadik életévének betöltését kellene, hogy ünnepelje, mégis a város másik végében, egy virágokkal díszített márványlap mellett guggolva tölti az idejét. Szeme sarkában könnyek, fejében pedig egy elhatározás első szikrái bukkannak fel, ahogy tekintetét erőszakkal fordítja félre a kőlapra írt szavakról. A figyelme elterelésére vágyik, amihez a legközelebbi ösvényen zajló esemény biztosít segítséget a hangos zenéjével és egész temetőt ellepő, népes közönségével.

Árnyék, mindig is félt testvérétől, Fénytől. A család nem értette, hogy miért. A fénytestvér állandóan biztosította odaadó szeretetéről, de hiába, a félelem mindig ott bujkált Árnyék szemeiben. Nem volt hajlandó testvéreivel együtt játszani, mindig kereste a sötét zugokat és általában egyedül foglalatoskodott valamivel. A szüleit bántotta a dolog, szerették volna, ha mindenki boldog lenne a családban. Árnyék, közös szobában lakott kis öccsével, Szürkével.

A város felett sötét felhők gyülekeztek, és a levegő rövid idő alatt dermesztőre hűlt. Az eső úgy ömlött, mintha dézsából öntötték volna, és hangos robajjal verte a régi vendégház ablakait. Az üveg mögött, a sötét szobának, csupán halovány gyertyafény adott világosságot. Dohányfüst és dohszag keveredett a levegőben, és a fény mellett előregörnyedve ült egy férfi. Vékony kabátját összehúzta magán, és megint a falon függő órára pillantott, aminek a mutatója hét óra ötvenhárom perckor megállt.

Testvéries osztozkodás

Az éj sötét leple alatt haladva észrevétlenül érünk a folyón átívelő fahíd közelébe, ahol intek satnya kis szolgáimnak, hogy várjanak a jelzésemre. Ahogy közeledek a folyó moraja egyre nő, jótékonyan elfedve súlyos lépteim dörejét és így észrevétlenül leshetek át a túlpartra. A fáklyák fényénél két pocakos, alacsony, pirospozsgás emberke álldogál egy-egy nagy kancsó borral. A két alak egymásba karol és rázendít valami boldogságtól duzzadó, förtelmes nótára, amely számomra maga a kínszenvedés.

Aki korán kel… bosszúsan ébred

Vakító világosságra ébredek. Kinyitom a szemem, de csak egy elmosódott alakot látok. Lassan hozzászokom a fényességhez és kitisztul a kép, azonban a látvány átkozottul meghökkentő. Egy szürkebőrű, ragyás, dülledtszemű, hosszúfülű élőlény mosolyog rám elragadóan a négy sárga, rothadó fogával.

- Mester! – rikácsolja boldogan, a közelben lévő társai pedig hangosan visszhangozzák. Ezzel önmagában még semmi bajom sem lenne, hiszen semmivel sem visszataszítóbb mint egykori emberi rabszolgáim, ám amikor nagy örömében egy zöld nyálcsepp csusszan ki a képéből és a homlokom közepére esik az már kevésbé nyeri el a tetszésemet.