1700.11.23

Miért.....mégis miért.

1690.10.11

 Urika Natsumi vagyok a 14.Nemesi család 3.lánya.Sokan irigykednek rám mivel nemesi család sarja vagyok.Hiszik,hogy én mindent megkapok,de ez közelsem igaz.Szüleim úgy neveltek mintha csak egy normális család lennénk.Egy dologra tudnak irigykedni arra,hogy én könnyebben betudok jutni a Birodalmi Hadsereg Akadémiájára.

 Legjobb barátom Mizuta Tatsu is velem együtt az Akadémiára akar jönni,de neki nehezebb dolga lesz mivel nem rendelkezik Nemesi ranggal.Nagyon szeretne katona lenni és most is a hóból gyúr gránát formát és azzal dobálja a falat.Már négy éve ismerjük egymást és igazából nem is lehetnék vele mivel nem Nemes,de a szüleink nagyon jó kapcsolatban állnak ezért megengedték.

A gőg mardosott

A hangom szaggatott

A fülem fázott

De arra gondoltam

Végre láthatom...

Szép dallamok

Csengtek bennem

Örömömben lebegtem

De valamiért mégis féltem

Van egy kéziratod? Kiadatnád a könyved? A tradicionális könyvkiadók nem foglalkoznak veled, a szerzői kiadással foglalkozók pedig csak le akarnak húzni? Van megoldás!

Korrektúra, szerkesztés, tördelés, borítótervezés, ISBN ügyintézés, köteles példányok leszállítása... Garantáltan a legjobb árak a piacon.

A kézirattól a kész könyvig. Hogy neked csak írnod kelljen. :)

https://www.facebook.com/kalocsaykonyvek/

Csatlakozz a Facebook közösséghez, hogy azonnal értesülj az aktuális hírekről, akciókról, vagy kérj árajánlatot.

Döngölt beton

Tömörödik, holttestek nyugszanak benne, mélyen beledöngölve. Senkik, senkik és senkik! Nyomorultak! Akiknek semmi sem volt elég. A hosszú élettelen polcsorok baljósan magasodtak. Hátul ült az alak, vaskos fehér köpenyben hogy bírja a hideget. Arca már rég eltorzult a gyűlölettől. Bőrtelen kezei nyugodtan pihentek az ölében. Egész testtartása nyugalmat sugárzott akár egy bölcs szerzetesé, viszont az agyában háború zajlott. Gondolatok melyek oly erősek hogy már rég elnyomták hajdani személyiségét, cserébe viszont képesek voltak meghajlítani a fizikai valóságot, vagy akár összeroppantani más emberek akaratát.

5 évvel korábban...

Este 11:30 van és én otthon fekszem , ameddig az összes barátom bulizik.Nem elég hogy halálra unom magma még magamban is beszélek. Ezaz Thaila irány a diliház.Voltatok már úgy vele, hogy nektek van a legunalmasabb életetek és, hogy úgy fogtok meghalni, hogy semmit sem értetek el. Mert én igen. Egy 16 éves tini vagyok akinek egy elmondhatatlanul unalmas élete van.Kalandra vágyom olyan szerelemre, mint a legnyálasabb filmekben, őrült dolgokra, fordulatokra ,körbe akarom utazni a világot.

Ülj le Péter, egyes!

A gyerekek fájó nyakkal görnyedtek a jegyzetfüzetek felett, a ceruzák szorgalmas kopogásának hangja töltötte meg a tantermet. Általános frusztráció telepedett a gyerekekre a jövő heti kisdolgozat miatt, amit ráadásul az izzasztó meleg is fokozott.  A tanárnő mereven a táblát figyelte, rá sem hederítve a gyerekekre. Julcsa valahogy mégis megkísérelte felhívni magára a tanár néni figyelmét. Vékonyka hangján megszólalt és bátortalanul emelte fel kezét a magasba.

Itt a karácsony a szeretett ünnepe . Mindenki aki tudd együtt tölti ezt az ünnepet a szeretteivel. Sokszor ilyenkor ismerjük meg a család új tagjait. Mint nálunk is a bátyám karácsonykor tervezi bemutatni a barátnőjét. Ami egyrészt hatalmas öröm de azért kicsit félelem is. A bemutatás napján édesanyám valamilyen ismeretlen oknál fogva előszedte a kép albumokat , amik megörökítik a mi gyerekkorunkat vagy éppen ciki helyzetünket. Bár nem mondtam neki de szerintem nem ezzel kellene kezdeni a bemutatkozást, hogy a bátyám pucér kis kori képeit mutogatja barátnőjének.

Másnap reggel Valéria vidám csiripelésre ébred, vagyis minden bizonnyal szörnyű nap vár rá. A legelső pillanatban elmosolyodik a hangra, hisz édesanyjától mindig azt hallotta, hogy a madarak dalára ébredni szerencsét hoz. Ezután gyorsan rájön, hogy miért is töltötte előző két hetét a temetőben, és már a pokol mélyére kívánja a természetet meg a szerencséjét.

Pontosan egy hónapja történt, hogy egy hasonló, álnok csiripelés felébresztette. Ugyanezen a napon vesztette életét az édesanyja.

Zick, a fiú, aki még sosem félt a haláltól

Sosem értettem, miért késik mindig. Legtöbbször türelmesen vártam, cigiztem a kortynyi espresso mellé. Egyszer aztán visszamentem érte. Olyan volt, mintha két kis karjával próbálta volna leverni vad vihar magassá hergelt hullámait. Szíve halk dobbanásai jelzőtűz a mindent elsöprő hurrikán kellős közepén, ha forgalmat irányít… Életveszély. Ilyenkor harcolt a leghevesebben. A legelszántabban akkor, amikor az idő is ellene fordult.

Forralt bor

A Kárász utca narancssárga kövezete ideális terep volt, Szeged hétköznapi történéseinek. A hely állandó színtere volt a szórolapot osztogató alkalmi munkásoknak, a gitározó fiataloknak és a mókás ám annál sanyarúbb sorsú hajléktalanoknak. Gyönyörű épületek emelkedtek az utca két oldalán tökéletesen elegyítve a régi és új korok stílusát. Lakkozott fapadok hatalmas bástyákként védelmezték a házak falait, két végükön homokszínű gigászi virágcserepek őrködtek.