Eltökéltség

Haris százados túl volt egy izgalmas éjszakán, a magas szikár férfi a gyakorlatokra való felkészülésnek tartotta, hogy feleségével az indulást megelőző éjszakán annyit szexeljenek amennyit csak bírnak. A négy menet után jó darabig nem lesz sürgető igénye újabb kalandra, persze lehetősége sem, mert a következő két hetet a Bakonyban egy erdő közepén tölti a hozzá rendelt hiradó állomásokkal. Előző este minden fontosabb kelléket belekészített a hátizsákba, most a vállára kapta és végig puszilta a családot, azaz feleségét és két kisfiát. Az ajtóból még vissza integetett, aztán oles léptekkel indult a közeli laktanyába.

Már javában mozgolódtak katonái, málháztak, besorolták a gépjárműveket, végül magukhoz vették fegyvereiket és felsorakoztak eligazításra. Haris százados eléjük lépkedett és kihirdette a menetparancsot. Megtűzdelte katonás szlenggel, végül ellenőrizte az állományt, alaposan lehordta az elhanyagoltabb katonákat, megfenyegette őket, hogy odakint gondja lesz rájuk. A megadott időpontban indította az oszlopot, és a nyolc autó kigördült a laktanya kapuján. Az élen ő diktálta a tempót, végig alacsony sebességgel haladt, mert tudta hogy az oszlop így is "harmonikázik", a vége néha hetven-nyolcvan kilométeres sebességgel haladt, míg ő tartotta a negyvenet.

Egyetlen műszaki pihenő után ki is értek, települtek a hegytetőn, és megépítették a százados parancsnoki sátrát, amelyben a szállása is lesz a következő napokban. A sátor berendezése ilyen formán egyszerű volt, egy összecsukható tábori asztal, szék, és egy vaságy sodronnyal és matracokkal, no meg egy stokin alumínium lavor díszelgett. Körbejárta a területet, kijelölte az áramforrás helyét, az őr posztját, aztán ellenőrizte, hogy a szőrös, trehány katonák rendbehozták-e magukat. Nem hagyta pihenni őket, kiásatott egy tábori latrinát, építtetett velük lőállásokat és hiradó szolgálatot szerveztek. Mire leszállt az este kialakultak a csoportok, a fele katona szolgálatban volt, a másik fele pihenőben.

A sorkatonák szokás szerint morgolódtak a folyamatos elfoglaltságok miatt, a legjobban az szította az elégedetlenséget aki a börtön elől vonult be, mert köztörvényes bűncselekmények terhelték. Garázdálkodott, lopott, rabolt már fiatal kora óta. Addig hergelte társait, míg rávette őket, hogy büntessék meg a századost.

- Három tökös csávó a felcserrel éjszaka belopódzik a sátrába, meglepjük, lekötözzük, és a felcser kiveszi a golyóit. Többet nem fog pattogni!- mondta a rovott múltú honvéd, Szabados Pál. A többieknek eleinte nem tetszett a terv, túl veszélyes, mondogatták, mi van ha felriad és előveszi a pisztolyát? Mások túl súlyos büntetésnek tartották az eljárást, próbálták lebeszélni a többieket, de az agresszívabb honvédek lehurrogták a többieket, primitívségük és naivitásuk végül engedékennyé tette őket.

- Nektek amúgy sincs félni valótok, csak tartsátiok a szátokat - torkollta le őket Szabados honvéd

Már éjfél is elmúlt, mikor a négy fickóSzabadossal az élen beosont a sátorba. A felcsernek volt némi rutinja az ilyen dolgokban,otthon a falujában a disdznókat és a többi állatot mindig neki kellett ivartalanítani. Hoztak tartalék antenna feszítő kötelet, hárman hirtelen ráugrottak a századosra, a negyedik tekerte a kötelet a tiszt köré, olyan ügyesen és gyorsan dolgoztak, hogy mire magához tért Haris,már modulni sem tudott. Derékszíja ki volt lazítva,mindössze ennyi könnyítéssel aludt, a nadrágját így könnyen letolták, meg a gatyáját is. Az egyik katona zseblámpájával világított, a felcser saját bicskáját használta, mint számtalan hasonló műveletben. Gyorsan végzett, a tiszt üvölteni sem tudott,mert kezek tapadtak a szájára, torkára. A felcser leukoplaszttal összeragasztotta a sebet, aztán gyorsan leléptek.

Haris százados már nem akart kiabálni. Berobbant a tudatába, hogy ennek nem szabad kitudódnia,mert akkor mindennek vége. Másnap nem ment ellenőrző körútra, csak berendelte a rajparancsnokokat a sátorba,és ott kérdezte ki őket a feladatok állásáról. Sebét nap közben átkötötte, űgy tapasztalta hogy be fog gyógyulni, csak még járni nehezen tudott.

- Higiéniai ellenőrzés lesz!-hirdette ki az állománynak. Előbb a szabadváltás sorakozik fel vonalba, és mindenki előre nyújtja a kezét, hogy jól lássam a körmöket. Ezt követően végrehajtanak egy váltást, és a másik csapat is felsorakozik.

Végig járta a sort kissé botladozva,de már a negyedik embernél észrevette amit keresett. Egy apró szemölcs volt a katona középső ujján. Ezt a szemölcsöt látta az éjjel is a száját befogó kézen. Azért végigjátszotta az ellenőrzést, csak később rendelte be a jellegzetes kezű katonát a sátorba. Nem sokat teketóriázott a tiszt, nekiszegezte a kérdést, sorolja, kik voltak itt az előző éjjel. Egy darabig úgy tett a katona, mintha semmiről sem tudna, de a részletek és a bizonyíték megtörte, mikor Haris százados hadbírósággal fenyegette, beadta a derekát, elmondta kik vettek részt az akcióban. Ez elég is volt a tisztnek, figyelmeztette a katonát, hogy saját érdekében ne fecsegjen a dologról, mondja azt a többieknek, hogy csak találomra tapogatóztam.

A szemölcsös kezű katona úgy is tett, megnyugtatta a többieket, hogy a százados semmit sem tud,csak próbált kiszedni valamit belőle. A gyakorlat utolsó napján eltünt a szemölcsös kezű katona. A százados nem sokáig kerestette, közölte a többiekkel, hogy majd a katonai rendészek megkeresik a honvédet, aki közel lakott a települési helyhez, biztos hazaszökött.

A következő gyakorlaton is eltünt két katona,végül a harmadik gyakorlaton szintén egy, nevezetesen a felcser. Soha nem jutottak a nyomukra, mert a kőfejtők által otthagyott mély lyukba hevertek,néhány kődarab hevert a hullájukon. A százados egyenként csalta a lyukhoz őket, ott egy kődarabbal betörete a koponyájukat, sorra belökte a résbe őket,és jónéhány követ utánuk hajított.

Az első gyakorlat végén a százados otthon nagy vonalakban beszámolt a feleségének a történtekről. Másnap az asszony összecsomagolt és elköltözött…