Álom manó:

Itt egy rakat alvó ember,

sátán, meg egy angyal gyerek.

Az ott meg egy angyal leány,

de hol hagyta a ruháját?

Na de, összehozom őket,

ott egy asztal, az lesz fekhely.

Odamegyek, megragadom,

szárnyából toll hullik nagyon.

Elő is jön allergiám,

szépet, nagyot tüsszentek ám.

Még jó hogy a rózsaszín por,

reám nem hat, íj melókor.

Angyalok már az asztalon,

Sátán meg a föld plafonon.

Meg van itt még leány három,

melegednek a kazánon.

Katey:

Szilvit nézzük, arca nyugodt,

Ő már álomföldön futkos.

Néha-néha horkant egyet,

meg-meg rándul egyszer-egyszer.

Eszti, Bori én mellettem,

ugyanolyan kerek szemmel.

Ők sem tudják mit is tegyünk,

fáj is bele már a fejünk.

Na de Szilvi meg is oldja,

Nyitja szemét, csupa kóma.

Nem tudja, hogy mi is történt,

Elhorkolom történetét.

-   Tudod angyal visszaértünk,

Nagy robajjal lecsücsültünk.

Neked meg a fejed lettyent,

Bori épp akkor kapott el.

Katey:

Na ez itt már több mint buli,

Szilvin nincs más csak egy bugyi.

Na de az ám olyan szexi,

poklot árnyak kezdik lepni.

Szilvi magát eltakarja,

Dizon zakatol agybába.

Inkább örömmel felkiált,

- Gyere Eszti, sok a ruhád.

Eszti szónkra mért nem felel,

lehet előlünk rejtezett.

No egy fenét! Sámon vitte,

magával az odakintre.

Szilvi nem is gondolkozik,

kezünk fogja, magasodik.

Alattunk már csak a szellő,

úgy repülünk, Esztit mentjük.

Na de ott fent csíp a hideg,

pucér testünk majd megdermed.

Katey:

Az lesz ám a fergeteges,

négyesünk az űrben szteppel.

De ne rohanjunk előre,

van még itt egy kicsiny lőre.

Közben nagyban töröm fejem,

Sátánt hogyan kergessem el?

De erre is jön megoldás,

Williemmel arrébb hátrál.

Látom Szilvi is megdöbben,

ilyet sem látunk mi többet.

Tekintetünk rajtuk tatjuk,

galibát mi nem hagyhatjuk

Fránya férjek kicseleznek,

angyal szárnyon elröppennek.

Na de akkor, újra buli,

ropja tovább minden csajszi.

Nincsen itt mér férfi egyed,

csak a szívem meg ne egyed.

Katey:

Dizonpuncsot gyorsan hajtjuk,

csokit törlünk arcocskánkról.

Aztán megyünk enni vacsit,

a sok borda illatozik.

Körbeülünk, örvendezünk,

nem beszél a mi ételünk.

Két pofára tömjük gyorsan,

rophassuk mi végre nyomban.

A vacsorát betermeljük,

asztalokat félre tesszük.

Pokol tüzét felhevítjük,

pokol táncunk meg is kezdjük.

Szilviről a láncok hullnak,

szép kis szárnya majd felgyullad.

Na de az sem okoz gondot,

ráöntjük a tiszta puncsot.

Katey:

- No de Eszti mi lesz mostan,

Bori még a túlparton van.

Révészem meg szabadságon,

hogy jön ide elkántálod?

No de nem kell fejünk törni,

Borit látjuk közeledni.

Kezében egy jó nagy kosár,

három angyal kellett hozzá.

Na de ők sem bírják könnyen,

a folyóba majdnem dőlnek.

Végül mégis száraz marad,

a négy lányzó ki lemaradt.

Szaguk mintha zápult lenne,

lehet van náluk egy kecske.

Vagy tán Bori hozott husit,

Aggorból egy kis falatnyit.

Katey:

Nagy a sürgés, ég a pokol tüze,

vendégsereg érkezik ma ide.

Szorgos ördögök pakolnak,

minden asztalt összetolnak.

Ugyanis a meghitt buli,

nem lesz kicsi az már tuti.

Sül a finom pokol falat,

szakács sereg áll sorfalat.

Ugyanis az esti nasi,

nem akar a lébe főni.

Én meg körbe lesek gyorsan,

minden rendben városomban.

Elvonulok hajat mosni,

arcomat kicicomázni.

Előszedem legjobb ruhám,

belebújok most szaporán.

Fekete csipke átlátszik,

alján meg lángnyelv tanyázik.

Férjemet az üzlet szóította,

ez szívemet bulira buzdította.

Szegéyn Sátán nagyon viselt,

meégis nekem bátran színlelt.

Azt mondta, hogy minden rendben,

bulizzunk hát, csak ezerrel.

Buta lennék nem tervezni,

pokoli bulit szervezni.

Lelkemnek egy csajos buli,

az kell nekem, ez már tuti.

Máma mikor férjem elment,

kutyáját meg kerülgettem.

- Jön ma néhány női egyed,

őket kérlek meg ne egyed.

Vakkantott nekem egy párat,

gyertek hozzám, most már bátran.

Eljött a kedd, rettegtem, bevallom,

fura módon, el is ment a hangom.

Nyeltem nagyot, az nem hatott,

kellet gyógyszer, vettem hatot.

Egy nyelésre, nem kerteltem,

hangom mégsem kerekedett.

Járkáltam és gondolkodtam,

közben agyban bomladoztam.

Fejem fájt, a világ forgott,

lenyeltem hát megint hatot.

Férjem tízkor ajtón kopogtatott,

kinyitottam, s rögtön karon fogott.

Ne rángassál, mondtam volna,

de szólni még nem tudtam.

Ezért mentem jó kislányként,

arra amerre mondta.

Ó, ez egyszer úgy meglepett,

Sátán férjem megkeresett.

Lehullott a lepel rólam,

házasságom nagyot robbant.

No de szóval, elmesélem mostan,

reggel nyugodt szívvel kinyitottam.

Nem értettem mi lehetett,

nem volt árum. Lehetetlen!

Azon nyomban ledermedtem,

némán passogatva lestem.

Aztán jött a hideg zuhany,

kedves férjem, mellém huppant.

- Kisboltodat kipakoltam,

költözöl Pokolba nyomban.

Szeme égett, szája lángolt nyomban,

azt hittem, hogy össze esek holtan.