Katey:

Szilvit nézzük, arca nyugodt,

Ő már álomföldön futkos.

Néha-néha horkant egyet,

meg-meg rándul egyszer-egyszer.

Eszti, Bori én mellettem,

ugyanolyan kerek szemmel.

Ők sem tudják mit is tegyünk,

fáj is bele már a fejünk.

Na de Szilvi meg is oldja,

Nyitja szemét, csupa kóma.

Nem tudja, hogy mi is történt,

Elhorkolom történetét.

-   Tudod angyal visszaértünk,

Nagy robajjal lecsücsültünk.

Neked meg a fejed lettyent,

Bori épp akkor kapott el.

Aztán néztük hogyan alszol,

s elfogyott a mi Dizonunk.

Nem tudunk már adni neked,

de mint látom, kerek szemed.

Frissnek látszol és üdének.

Kialudtad magad, Édes?

-   Mit is mondjak. – szól a Szilvi,

-   Jól esett itt szenderegni.

De én nem is értem hogyan,

Dizon tombolt bennem ottan.

Nem is voltam én még fáradt,

aztán elnyomott egy párlat.

Szemem rebben jobb oldalra,

valami ott rohant volna.

Rózsaszín volt, nagyon apró,

zsákot cipelt, meg egy magnót.

-   Lányok. – kezdem tétovácskán,

Lehet nem is láttam csodát.

Na de mégis megkérdezem,

hátha nem csalt engem szemem.

-   Mi az ami nagyon apró,

van nála egy táskamagnó.

-   Ó ez könnyű. – legyint Eszti,

-   Álom manó, nem maradi.

Elaltat a zenéjével,

vagy épp port hint szemecskédre.

Na most akkor én jövök ám,

nehezebbet tudok. Az ám!

-   Várjál Eszti. – sípítgatom.

-   Pokol tüze itt pislákol.

Mintha mindjárt elaludna,

a rózsaszín őt elkapta.

-   Mi van? – ugrik fel a Bori,

s nyomban fegyverét keresi.

- Leütöm én azt az izét,

el ne rontsa itt a bulit.

-   Dehogy ütöd! – kiált Szilvi,

-   Ő egy manó és egyedi.

Kérjük inkább szépen,

menjen innen szép szerével.

De már késő, itt a végzet,

pokol tüze alszik éppen.

Cerberus is horkol nyomban,

belereng a pokol bugyra.

-   Fogjuk be a fülünk csajok,

szorosan, hogy mi ne halljuk.

Aztán feküdjünk el nyomban,

elkerül az álombomba.

Nosza gyorsan vízszintesbe,

ujjak fülbe gyömöszölve.

Halált tettet itt a négy lány,

álom manót túl éljék hát.

Sátán:

Poklom nekem úgy hiányzott,

visszahozott jó barátom.

Nem is baj, hogy ő egy angyal,

utazás a szárnyon gyorsabb.

Valami itt nem is stimmel,

hideg van a pokol szinten.

Mit művelt a bolond asszony?

Elfújta a meleg lángot?

Lassan mi is földet érünk,

ottan ember halom terül.

Meg valami rózsás halom,

pornak néz ki, ez a bajom.

Közben reng a föld is,

Kiskutyusom durmol szintén.

-   Mi a fene történt Angyal?

Mi okozhat ilyen agybajt.

-   Tudod cimbi. – szól a szárnyas.

-   Ilyet csak a magnós csaphat.

Nézd a lányok füle dugva,

port hintett hát az arcukra.

-   Milyen magnós, én nem értem.

Milyen por, mi altat éppen.

Én itt nem akarok ilyet,

rózsaszínt meg szép meséket.

-   Mi az? – sípít egy magas hang.

-   Nem ismersz te balga fajzat?

Én vagyok az Álom manó,

itt  kezemben varázs magnó.

Lenézek rá, olyan pöttöm,

rózsaszín és kicsit gyűrött.

Na itten nincsen helye,

jobb lesz neki földi helyen.

De nincs időd cselekedni,

rózsaszín por közeledik.

Homályosul is a világ,

eltűnik a szép valóság.

…