Katey:

Az lesz ám a fergeteges,

négyesünk az űrben szteppel.

De ne rohanjunk előre,

van még itt egy kicsiny lőre.

Közben nagyban töröm fejem,

Sátánt hogyan kergessem el?

De erre is jön megoldás,

Williemmel arrébb hátrál.

Látom Szilvi is megdöbben,

ilyet sem látunk mi többet.

Tekintetünk rajtuk tatjuk,

galibát mi nem hagyhatjuk

Fránya férjek kicseleznek,

angyal szárnyon elröppennek.

Na de akkor, újra buli,

ropja tovább minden csajszi.

Nincsen itt mér férfi egyed,

csak a szívem meg ne egyed.

Jön egy ötlet, játszunk egyet,

vicces lesz ez nem kegyelmes.

Eldöntjük, hogy Activiti,

az kell nekünk, meg martrini.

Gyorsan szedem is a lábam,

üres poharat nem lássak.

Leülünk és szürcsölgetünk,

lapokból kiszedegetünk.

Bár nem így kell ezt játszani,

nagyobb lesz így ez a muri.

Bori kezdi, nézi lapját,

azt kecsesen fel is kiált.

- Körbe írom én ezt gyorsan,

találjátok ki most nyomban.

Tudjátok ez egy kis izé,

meg van hozzá egy valami.

Aztán hogyha megtekered,

leesik a fejed menten.

Mi csak nézünk, ámuldozunk,

nem értjük, mi bambák vagyunk.

- Mond el máshogy, magyarázd el,

erre mi nem készültünk fel.

-  Jól van, jól, van. – mondja Bori,

-  ölsz vele és nem maradi.

Jól jön ez a közelharcba,

ha jönnek a poklocskádba.

-  Persze, persze! – fejem csapom,

-  ez egy olyan Sátáni cucc.

De a nevét mi sem tudjuk,

ez egy szimpla gyilkoló cucc.

Körbe lesek, ijedt arcok,

azt hiszik, hogy bolond vagyok.

Közben Eszti felfedezi,

ez démoni Activiti.

Inkább félre rakjuk aztat,

táncparkettre nem kell aszfalt.

Benyomjuk újra a zenét,

rázzuk míg van egy-két merész.

Újra tombol minden leány,

bár némelyik már alig áll.

Látni rajtuk elfáradtak,

hosszú est volt, nem szánalmas.

Vannak páran kulcsot kérnek,

Pokol motel telik szépen.

Lassan kihal Pokol falva,

a téren csak négy leányka.

Nem baj, ezért mi még bírjuk,

Dizonpuncsot elpusztítjuk.

Aztán mikor már nem bírjuk,

kanapéra holtan rogyunk.

Na de nehogy szó szerint vedd,

élünk csak már ragad szemem.

Bori is kicsit már kába,

Esztinek meg fáj a lába.

Szilvi szárnya kicsit lanyha,

inkább leül a pamlagra.

Ő is érzi buli végét,

átaludná a hétvégét.

Közben Cerberuska felkel,

ráng ugat a nyomorult eb.

De már nagyon fáradt vagyok,

azt sem tudok mint mondhatok.

De Esztinek van még zsebe,

cupákot ránt most izibe.

Aztán látjuk jön a Sámon,

karba veszi és elámul.

-  Látjátok ti fura lányok,

két nap buli, az nagy átok.

Roptátok itt éjjel nappal,

ez az ára, szakadatlan.

Elindul, de visszakiált,

- Valaki a Borira vár.

Azt mondta ő az a  Kormos,

aki a lányt akarja most.

Szilvivel mi össze nézünk,

Borit nyomban fel is keltjük.

Mondjuk neki itt a párja,

siessen hát oldalára.

Na de nem is tudom hogyan,

révészem még nincsen ottan.

Hogyan vigyük ki a Borit,

s hogy vitte ki Sámon Esztit?

Szilvivel csak ülünk csöndben,

fáradt agyunk nem ötletel.

Nem tudom, hogy mit tehetnénk.

mindjárt elkap a sírhatnék.

Angyal lányzó úgy felpattan,

kedve újra lankadatlan.

Nem is értem, hogy csinálja,

lehet nyuszis elem hajtja.

Szilvi:

Fel is röppen angyalszárnyra,

s már is hajt Styx irányába.

Kémleli a sötét vizet,

embert itt át bíz nem vihet.

Mi lesz, hogyha lepottyantja,

Borikának törik karja.

Vagy ha épségben is marad,

Kormos szava majd elakad.

Így hát nincsen mást mit tenni,

a bulit így kell lefolytatni.

- Dizon talán már elfogyott,

de három angyal is ám hozott

némi porra kevert italt,

ami minket majd ébren tart.

Zene is van még bőven,

táncoljunk is hát bőszen!

Katey szeme majd kigúvad.

Barátnője tán egy dúvad?

Hogy bírja így? Elemekkel?

Vetekedhet szellemekkel.

Bori viszont már a régi,

egy korty s oda se néki,

úgy ropja a pörgős táncot,

leveti a gátlás láncot.

Na meg mindjárt fehér blúzát,

utána meg a szoknyáját.

Sötét árnyak is csak nézik,

s férfi szemek mind igézik.

Katey sikít, visong, örjöng,

aztán mondja: bizony ő jön.

Kiáll parkett közepére,

a sok gonosz örömére.

Nincs is rajta immár ruha,

sztriptíz lett itt, vagy micsoda.

Szilvi kacag, s ő is rázza,

hulljon le ma minden álca.