Katey:

 

- No de Eszti mi lesz mostan,

Bori még a túlparton van.

Révészem meg szabadságon,

hogy jön ide elkántálod?

 

No de nem kell fejünk törni,

Borit látjuk közeledni.

Kezében egy jó nagy kosár,

három angyal kellett hozzá.

 

Na de ők sem bírják könnyen,

a folyóba majdnem dőlnek.

Végül mégis száraz marad,

a négy lányzó ki lemaradt.

 

Szaguk mintha zápult lenne,

lehet van náluk egy kecske.

Vagy tán Bori hozott husit,

Aggorból egy kis falatnyit.

 

Part szélénél földre szállnak,

Bori menten hozzánk vágtat.

El ér hozzánk, szeme ragyog,

menten mondja is mit hozott.

 

-  Ne haragudj bűzért Katey,

zápult kicsit ez az édi.

-  De ha van nálatok hagyma,

szagát mentem elmulasztja.

 

De ha nem kell, az sem nagy baj,

kutyuskának lesz nagy falat.

Bár lehet a gyomrát fekszi,

főzzük inkább, nagyon fincsi.

 

-  Nem, nem, ácsi! – mondom gyorsan

-  Cerberuska éppen koplal.

Az a Sátán adta állat,

belenyalt a csoki kádba.

 

Most meg fájlalja a hasát,

Sátán szobájába behányt.

Aztán befeküdt az ágyba,

durmol most már szegény pára.

 

Na de gyertek menjünk gyorsan,

Dizont öntsünk puncsba mostan.

Hol vannak az angyal lányok,

üdvözölném őket már most.

 

- Ott repülnek – mondja Bori,

- ropják ők már, mint egy profi.

Simán leköröznek minket,

Dizont kérek Szilvi menten.

 

Ne is adjunk abból másnak,

csak mi igyunk áldomásnak.

Katey mutass nekem utat,

keressünk egy nyugodt lyukat.

 

Körbe nézek elámulok,

Szilvi remeg most már nagyon.

Fél vagy mit tom én mit csinál,

nem engedhetek íj hibát.

 

Megindulok én most nyomban,

nyitott kapun át kell rontsak.

Aztán mikor mind átérünk,

becsukódik őrző védőnk.

 

Csajoknak mutatok utat,

s elkapom a szakács urat.

Bori mondja mit kell tenni,

hogy kell Aggort pirítani

 

Közben Eszti poharat lop,

Szilvi lassan madarat fog.

Arcán szét terült egy vigyor,

tetszik neki ez a pokol.

 

Na de ezt most nem firtatom,

lakosztályom csecse nagyon.

Oda bújunk Dizont nyelni,

s közben csoki fürdőt venni.

 

Mindegyikünk iszik gyorsan,

a fürdőbe ellazultan.

Szilvi sütit is szed elő,

jól esik az vacsi előtt.

 

-  Na de meséljetek nyomban,

házasságtok nektek, hogy van?

Na és veled Bori mi van,

hallom új udvarló akadt.

 

Szilvi kezdi, nagy lett szája,

angyali por fejbe vágta.

De nem baj az, örülök én,

talán látom csibész énjét.

 

Szilvi:

 

- Ó hát Katey, hogy is mondjam?

Tudod, férjem angyalból van.

Házasságunk csodás éden,

együtt repkedünk az égen.

 

Szerelmünknek színes lángja,

szikrát gyújt a fenti tájra.

Lágyan zenél mégha forr is,

ha tüzel, ha ég akkor is.

 

Nagyon erős köteléke,

de ez csak a töredéke.

Nem is beszélnék már róla,

mert nem való ez pokolra.

 

Ám elmondom azt még gyorsan:

Viki üzeni, hogy jól van.

Férje vitte angyalsízni.

Nem ért rá buliért sírni.

 

Viszont küldött altató bort,

hogyha kitőrt már a hóbort,

és a pokol szikráz, tüzel,

ez majd éberséget űz el.

 

Egyébként mondd, drága Katey.

Ki lehetett az a férfi,

aki ott a csónakoknál,

oly perzselőn tekintett rám?

 

Na nem mintha érdekelne,

csak a szívem énekelne

a Dizontól, mintha újra

a földi lány kelne útra.

 

Katey:

 

 Tudod Szilvi az az ember,

aki téged nem feledhet.

Ő egy délceg, deli lovag,

szívedet el lopná nyomban.

 

De tudja, hogy lefoglaltak,

szíve sajog bánatában.

Mégis téged csodál mindig,

neve az, hogy... nem is rémlik.

 

Na de nem is fontos ez most,

haljuk Eszter nekünk mit mond.

Hogy telik a démon élet,

mennek e a kéjelgések?

…

 

Eszti:

 

Nálunk nincsen semmi hiba,

egyszer volt csak egy galiba.

Elkaptuk a pokollázat,

s felgyújtottunk néhány házat.

 

Démonőrök jöttek máris,

ránkszóltak, ez illegális!

Fogda vár ránk, ejnye-bejnye,

takarodjunk fel a mennybe!

 

Angyalbörtön hallatára,

meggyógyultunk egy csapásra.

Vigyorogva eliszkoltunk,

azóta sincs semmi gondunk.

 

Igaz, odalett a házunk,

de mi azért mégse fázunk.

Az a kaland jó móka volt,

megmondhatja élő és holt.

 

Azóta is együtt élünk,

kéz a kézben mendegélünk,

s vacsorára mindig akad

egy-két sikoltozó falat... 

 

Katey:

 

Hogy történt ez, nem is értem,

kommandónk hozzátok tévedt.

Többet ilyen soha nem lesz,

menny börtönbe nem küldenek.

 

Na de Bori, mesélj gyorsan,

szíved ki rabolja mostan?

Hagurikkal hogyan is állsz,

sokan vannak, eggyel járkálsz?

 

Bori:

 

Az életem roppant csodás,

elkapott a hadúrozás.

Új kedvesem Kormos nagyúr,

egy fekete haguri úr.

 

Olyan izmos, olyan sármos,

beleszerettem már most.

Tekintete lenyűgöző,

életemnek értelme ő.

 

Birodalma oly hatalmas,

nem repül át százezer sas

bolygójának légterébe,

nem érik azt sose körbe.

 

Tovább én biz nem ragozom,

hanem most egy jót bulizok.

Dizont iszom én is nkább,

hátha elcsábít egy link árny.

 

Haduram most úgyis fáradt,

nyomja épp a szalma ágyat.

Úgyhogy szabad lett az estem,

táncra vágyik izzó testem.