Katey:

Nagy a sürgés, ég a pokol tüze,

vendégsereg érkezik ma ide.

Szorgos ördögök pakolnak,

minden asztalt összetolnak.

Ugyanis a meghitt buli,

nem lesz kicsi az már tuti.

Sül a finom pokol falat,

szakács sereg áll sorfalat.

Ugyanis az esti nasi,

nem akar a lébe főni.

Én meg körbe lesek gyorsan,

minden rendben városomban.

Elvonulok hajat mosni,

arcomat kicicomázni.

Előszedem legjobb ruhám,

belebújok most szaporán.

Fekete csipke átlátszik,

alján meg lángnyelv tanyázik.

No de nem baj, jó lesz így is,

poklok táncát járom úgy is.

Kilépek a barlangomból,

szájam tátom, megharagszom.

Fél méteres csoki szobor,

kályha mellett nagyon kopott.

Angyal szárnya lefolyt róla,

arca most már Sátán pokla.

Ajjaj, mi lesz, nem is tudom,

eltűntetem, mert nem haszon.

Vödör, lapát, felmosórongy,

csoki fürdő lesz ma bizony.

No de nem baj, így is jó lesz,

bőrünk, hamvas és csokis lesz.

Közben sikoly, fő a vacsi,

szakács keze gyorsan szeli.

Lányok elé elindulok,

folyó szélén megtorpanok.

Ott már látom a csónakot,

benne Szilvi és csomagok.

A ladik meg majd elsüllyed,

süti nyomhatja rendesen.

Közeledik, egyre jobban,

szívem verdes, majd szétrobban.

Angyal lassan partra fordul,

szeme ragyog, nagyon boldog.

Biztos sok volt az a Dizon,

nem baj, faggatom én őt most.

- Mondjad kedves, hogy utaztál?

Nem volt baj a bejáratnál?

Mesélj, mesélj, hamar nekem,

míg várjuk a többieket.

Szilvi:

-Drága Katey, jó hogy kérded.

Utazásom regénnyé lett.

Sötét pokol kapujában

az orromig alig láttam.

Csomagokkal megpakolva

lépkedtem én bizakodva,

mikor egy hatalmas árny

az utamon elébem állt.

Kikapta kezemből a pakkot,

a sütit, Dizont és a makkot.

(amit a mókusok gyűjtöttek neked,

hogy a zombi dokit vágd vele fejen).

Kértem, hogy várjon meg engem,

de eltűnt a sötétbe menten.

Bevallom, reszkettem akkor,

s nem mertem belépni attól.

Hirtelen megjelent újra,

s ölébe vitt le az útra.

Betett a csónakba lágyan,

szemével perzselte vágyam.

Aztán meg eltűnt előlem,

s feltört egy sóhaj belőlem.

Kharón rám nevetett nyomban.

Féltem, elsüllyedek ottan.

Noha, ezt William látná,

hogy elengedett, nagyon bánná.

Jobb is ha hallgatok tóla,

ne dőljön romba a móka.

...

Katey:

Közben meglátjuk az Esztit,

zsebe tömve, olyan szexi.

Reménykedem, hogy elhozta,

biztos belefért a bomba.

Na de nem is merenghetek,

Eszti mellettünk is terem.

Jó nagy hévvel arcon csókol,

olvadok a sok szép jótól.

Kérném, mondja el mi történt,

de kezdi ő azt most tüstént.

Én meg szájam tátom nagyra,

mondandóját úgy hadarja.

Eszti:

Katey, szívem! Majdnem sírva

jutottam a pokolsíkra!

De mint látod, arcom ragyog,

mostmár nagyon boldog vagyok!

Az történt, hogy szétszórt voltam,

mikor hozzád elindultam.

Folyóparton körbenéztem,

jön-e már a révész értem.

Megláttam egy kis csónakot,

örültem, hogy helyben vagyok.

Eljutok a folyón túlra,

fergeteges pokolzsúrba.

Bepattanok a ladikba,

szétmegy rajtam a harisnya.

Adnám a pénzt, nem baj, vigyen,

rámförmed, hogy nem lesz ilyen.

Kiderült egy apró malőr,

nem révész ő, csak egy halőr.

Mérgemben a lábbam dobban,

bombám hozzávágtam nyomban.

Jó révészünk észrevette,

összerándult ráncos teste.

Ingyen hozott el idáig,

s többet meg sem áll hazáig.

Elrobbant a tüzijáték,

nem maradt meg az ajándék.

De legalább én itt vagyok,

indulhat a buli, csajok!