Az ünnep

           kerek volt, elgurult,

           olajozott havon vitte magával

           a tömött kályhát csövestől.

           A macska

           legalább három kölykével

           rühes hasában

           oldalgott utána.

            Betört egy ablak még.

            Én

            vérző öklömet nyalogattam,

            s a szoba lassan

            hűlni kezdett.

Szép havas táj,

De mégis, hogy csúszik.

Szép kék madár,

De mégis, hogy csúszik.

Szállingózik a hó,

De mégis, hogy csúszik.

Gyermeknek milyen jó,

Ezen egy élet is elcsűszik...

Manhattan 2421

1.rész / 2.fejezet

Hidetaka Miyazaki

Két fakó épület emelkedett Bronx sűrű városa fölé. A létesítmény a Hidetaka Miyazaki Biotechnológiai Nagyvállalat tulajdonában volt. Egy klinika, amit a Semmelweiss Nagyvállalattal karöltve alapítottak. Miyazaki professzor számos biotechnológiai fejlesztését felhasználták a gyógyításban. Szívbillentyűk, protézisek melyek szinte tökéletesen utánozták az élő szövetet, bizonyos esetekben egész szerveket is tudtak gépesíteni.

Ötödik rész

- Nocsak, senor, ismét itt? – mért végig a börtönparancsnok mindkettőnket – Talán a társának is segítségre van szüksége valamelyik fogolytól?

Hiba volt, hogy nem voltam óvatosabb. Előző látogatásom alkalmával ugyan a kétes ügyletek bonyolítására jellemző kétértelműséggel beszélt, de az udvariasságból mit sem veszített. De túl fáradt voltam… vagy talán egyszerűen csak óvatlan.

- Neki nincs – vontam vállat hanyagul – Sőt én sem tudom folytatni a… dolgaimat, úgyhogy felesleges volt a korábbi utam.

Hová szökött, mondd, a régi varázs,
lesz-e még láng a halódó parázs?
Régóta már, hogy ködben utazom,
legforróbb lázban is meglep az unalom,
hajszolt szívem elszökött, már messzi jár,
és helyén az üresség véres jégszilánk,
vigadó társaságban feledni vágyom,
de emberek közt csak egyre nő magányom.
Egykor csillagokig szárnyalt a kacagás,
s visszanevetett ránk ezeregy jégvirág.
Megismer-e, kihez szép szavakkal szóltam,
és lehetek-e még, aki egykor voltam,
fűthet-e csak még egyszer úgy a szenvedély,
hogy izzó nyárba forduljon tőle a jeges tél?

Hetedik fejezet

Nem merek belépni a szobámba.Az ajtó előtt ücsörgök,mig  Mark ki nem nyitja előttem az ajtót.

-Milyen szép szobád van-mondja .

-Igen-mosolygok feszülten.

-Mi baj?

Hogy ez a fickó milyen jól kiszúrja ha valami nem stimmel!

-Éhes vagyok-füllentem.

-Akkor gyere menjünk és együnk egy pizzát.

-Bocsi,hogy felrángattalak de tényleg nem értettem a fizik házit.

-És így megértetted,hogy  5 perc alatt elmagyaráztam?

Manhattan 2421

1.rész / 1.fejezet

Lara Mattix

Roppant sötét város látképe terült Lara szeme elé, ahogy kinézett Bronxi lakásának emeleti ablakából. Az épületek fényei ezernyi színes gombostű fejként meredtek az ég felé. Egy-egy személygépjármű suhant el a város fölött. A füst és tűz robbanásszerűen tört fel a nehézipari kerület hosszú és keskeny kéményeiből. Az égen az űr sötétje, a Manhattan állomás most nagyon messze volt a naptól és Bronx nehéz levegője nem segített sokat a fényviszonyokon.

A nevem Paolo, és kilenc éves vagyok. Az Adriai-tenger partján élek édesanyámmal, jelenleg egy Adria nevű emeletes házban. Viccesnek találtam, amikor egy hónappal korábban anya elmesélte, hova fogunk költözni, ugyanis a házat ugyanúgy hívják, mint őt: Adria. 
Azt is elmondta az új lakhelyünkről, hogy majd itt megtaláljuk azt a szabadságot, amit egész életünkben kerestünk. Bár nem értettem, ő milyen szabadságot keres, hiszen a nap nagy részében mindig távol volt az otthonunktól – akárhol is tartózkodtunk épp. 
A hét minden napján különböző színű ruhát vett fel.

A VÉGTELEN NŐI SZÉPSÉG I.RÉSZ. 1. fejezet. Útravaló. – Talán nem is olyan szörnyű meghalni pedig az élet mámorítóan nagydolog! Igen, jelentem a halálos ágyról, létezik olyan, hogy elég! Minden szépségével és keserűségével együtt. Örültem, hogy itt lehettem! Örültem a lehetőségnek, hogy kutathattam a szépet és várhattam az öröm ritka pillanatára, hogy megmutathassa az élet az erejét ebben a lázálomban, ebben a lebegésben. Meg lehet ám tapasztalni ezt az önkéntelenséget, ha úgy belülről figyelünk, csak a jóra az összetartóra, a szépre, ami nélkül csak öldökölnénk, legfőképpen talán önmagunkat.

Negyedik rész

Megcseréltem keresztbe tett lábamat a szúette karszékben. Aznap este már sokadjára, és lemondóan állapítottam meg, hogy a nyomorúságos gyújtósnakvaló sehogy se kényelmesebb. Élénken szidtam a fogadót, amely a nyomába sem érhetett Gaspardénak. Az alsó szintet félig az ivóterem foglalta el, félig pedig egy nagy, közös hálóterem; alig egy fokkal kevésbé zsúfolt, mint a sevillai börtön.

Ami a két ház leggyakoribb lakóit illeti, valószínűleg még annyi különbség sem volt.