Egy alkalommal, amikor a kapitánynémat látogattam meg, őnagysága egy kéréssel fordult hozzám. Lennék olyan szives  és látogatnám meg Anna nénit, aki csak néhány házzal lakik lennebb a faluba, mert valamilyen  oknál fogva  elromlott a bejárati ajtaja és nincs aki megjavitsa. Megkérdeztem , hogy Anna néni hány éves, mert ha fiatal akkor nem megyek! Megnyugtatott , hogy Anna néni  hetven és nyolcvan között van, de ha fiatal volna , nem is ajánlana.

                Felkérést kaptam moldvai barátomtól-- de inkább sorstársamtól--levélírás ügyben. Nem voltam túl jó viszonyban vele, mert szokásaink nagyon sokban különböztek egymástól-- olyan forrón tudta enni a levest, hogy én megmosdani sem tudtam  volna olyan meleg vizben-- nagyon zárkózott volt, és állandó jelleggel szomorú.Ezen felül rendkivüli tiszteletet  éreztem iránta , mert egy alkalommal, fogadásból,  három zsák cementet, a vagontól mintegy harminc méterre  lévő raktárig elvitt.

            Kora hajnalban rendezett sorokban vonulunk az állomásra. Számba vettem  csapatunkat  és megállapitottam , hogy az itt jelenlévők között  mindegyiknek volt valami összetüzése a fegyelemmel, beleértve magamat is--főnökeink szerint. Egyetlen egy kakukktojást találtam a cigány kovács személyében, akiről én nem tudtam semmi rosszat mondani, sőt azt sem értettem, hogyan került ő közénk, mert én feddhetetlen magaviseletünek ismertem. Meg is kérdeztem tőle ,  hogy került csapatunkba.

            Telt-mult az ídő, minden nap játszottunk, kapitányunk nem jelentkezett. Már kezdtem azt hinni , hogy lemondott  a tudásának a fitogtatásáról. De nem erről volt szó, hanem sokkal komolyabb  probléma borzolta most  a kapitány idegállapotát. Nem tudni , hogy történhetett meg , de megtörtént , hogy egy  tartálykocsi  tele harmincezer liter  alkohollal, táborunk vakvágányára tévedt. Ez nem lett volna olyan nagy baj , ha ezt valakik fel nem fedezik-- katonatársaim közül.

              Bölcsőtől a koporsóig. Ezzel a cimmel illeték választott  mesterségemet. De nekem az jutott osztályrészül hogy hamarabb kényszerültem  koporsót csinálni ,mint bölcsőt. De a dologba a legszomorúbb az , hogy  egy nagyon jó katonapajtásom számára. Ez a srác néhány hónappal hamarabb vonult be mint én, és ennélfogva  hamarabb is kellett volna  leszerelnie. Ezidőtájt, már órában is kitudta számolni ,  a még hátralévő katonaídejét, amit előszeretettel közölt velem , szinte naponta.

                Számitásaim szerint levelet kellett volna kapjak hazulról , de a levél késett. Rá kellett jöjjek , hogy  nem  csak  " muszka földön  jár lassan a posta ", hanem  szép hazánkban  is . De az is lehet , hogy  valami egyébb oka van , hogy nem kapok levelet.

                 Apropó, levél.Csapatunkban-- mint már emlitettem-- az irás-olvasás nem volt túl fejleszve, ennélfogva négy-öt embernek kellett elolvasni  az érkező leveleket,  de megválaszolni is..