Telt-mult az ídő, minden nap játszottunk, kapitányunk nem jelentkezett. Már kezdtem azt hinni , hogy lemondott  a tudásának a fitogtatásáról. De nem erről volt szó, hanem sokkal komolyabb  probléma borzolta most  a kapitány idegállapotát. Nem tudni , hogy történhetett meg , de megtörtént , hogy egy  tartálykocsi  tele harmincezer liter  alkohollal, táborunk vakvágányára tévedt. Ez nem lett volna olyan nagy baj , ha ezt valakik fel nem fedezik-- katonatársaim közül. De felfedezték. Ezek után , minden edényféleségben, üvegbe, flakonba , félvégén zárt csőbe, kulacsba , és minden elképzelhető  alkalmatoságba tárolták.

           Ezek eldugására , a környező mezőn, patakparton, hegyoldalba találtak helyet. Aztán vacsora előtt-- vagy bármikor ,amikor szédülni akartak-- egy kis viz hozzáadásával , kész volt a szíverősitő, ami egyben elmegyengitőnek is bizonyult, mert a máskor egykedvű csendes bakák agresszivvá váltak, veszekedtek ennivalón, játékon, mindenen amin lehetett , sőt azon is amin nem. Még verekedés is előfordult.

           Ekkor indult meg a nyomozás, hogy miből kifolyólag  van az agresszivitás. Bár a szagát már az illemtelen illemhelyen is érezni lehetett, konkrét felfedezés nem történt. Kapitányunk , hogy nyomozói  talentumát megvillogtassa, be épitett néhány embert, akinek az volt a dolguk , hogy kövessék  ezeket az agressziv egyéneket  egész napi tevékenységükben. Az eredmény nem maradt el , mert már a harmadik napon , megvoltak a tettesek, akik elismertek  egy liternyi alkoholt, volt aki kettöt, de azt mondták , hogy azt már megis itták. Ez egyáltalán nem volt igaz ! Komoly tartalékok húzodtak meg  még a dugi helyeken, az eredmény még három hét mulva is érezhető volt, bár ekkor már sokkal kisebb mértékben. A zárka  zsufolásig megtelt  minden este . Alkoholos állapotukban a fiuk nem igen kimélték a zárkavagont, és amit szétrugtak éjjel , meg kelltt javitanom nappal. Amolyan Kőműves Kelemen féle munka volt.

           Kapitányunk már mindenfélével  fenyegetőzött, és bizonyára kedve lett volna néhányat büntetőszázadba küldeni , de ezt nem tehette meg mert szükség volt a munkás kézre, mert az újaknak a betanitása  elég hosszadalmas időbe telt, és nem is mindig sikerült.(lásd az én példámat)Így a kapitánynak nem volt más választása, mint hogy megvárta , mig el nemfogy a szesz, a rejtett tartalék. De hát egyszer  minden elfogy , még a szesz is.

           A legnagyobb meglepetésemre, egyik reggel egy mangáliai  kollégámmal futottam össze  a táborunkban, amint éppen a zárka felé kisérték. Alig néhány szót tudtam vele, csak éppen annyit, hogy tegnap este érkezett, éppen elszállásolták, és ma reggel a meghallgatás után, egyenest a zárkába küldte a kapitány. Kérdezés nélkül , tovább mondta :Multhét  szerdán indultam kolozsvárról, és kedden érkeztem , mert utba ejtettem Ploiesti-et(Dél Románia)Nemzetiségi hovatartozása szerint görög volt, és Zafirisz Petrisznek hivták.

           Előszeretettel használta irányomba a  kolléga megszólitást, mondván , hogy ő is asztalos--javitó intézetbe tanulta  a mesterséget--bár soha nem gyakorolta. Azért nem gyakorolta,  mert  nem volt rá ideje, úgyanis  a javitóintézetből  való kikerülése  után , nem munkát vállalt, hanem lejárt Konstancára , ahol  kártyázott a frissen haza érkező tengerészekkel, ahonnan hetente ,  két-három havi fizetésemnek megfelelő nyereséggel tért haza..Ez valakinek nem tetszett, és  egy év  börtönbüntetést kapott.

            Azt viszont megkell adni , hogy kemény legény volt, úgy  fizikailag, mint agyilag. Például, még Mangálián, katona pályafutásunk elején, a névsorolvasásnál, hiába kiabálták akár tizszer is hogy Zámfir Petre, ő a füle botját sem mozditotta , ameddig a nevét nem mondták ki helyesen.  Keménységéhez egy jó adag nyugalom is társult

-- nem lehetett kibillenteni lelki nyugalmából semmiképpen. Most is könnyed mosollyal  hozta tudomásomra , mi volt a kiváltó oka  zárkába való vonulásának. Nyugalmát  az is elősegitette , hogy  sohasem voltak anyagi gondjai, még itt katonáéknál sem , mert hihetetlen ügyességgel tudott kártyázni(még a javitó intézetben tanulta), és sohasem állt fel vesztesen a kártyaasztaltól. Ha valakit  teljesen megkopasztott-- játék végeztével, némi pénzt visszaadott a kárvalottnak. Ebbéli képességét, uj állomáshelyén  is bebizonyitotta.