Elnézést kérek mindenkitől, amiért ennyire eltűntem az utóbbi időkben. Tudom, illendő lett volna olvasnom az írásaitokat, de az egyetem előtti szervezések elveszik minden időmet. Tudom, lehetne rosszabb is, hisz csak sikerült a célom, az orvosi, mégis kicsit fárasztó.

Remélem sikerül behoznom a lemaradásom mind olvasás mind írás terén.

Roland

Egyszer mindenki hazatér

4

Pontban hat órakor a St. Mattheus-templom harangjai mély kongással elriasztották az ott tanyázó galambok hadát.

Egyszer mindenki hazatér

3.

Szombat reggelre virradt. Minden, ami előző nap élt és lüktetett, most még legédesebb álmát aludta. Életjelet alig lehetett találni a nagy keresztutakkal sűrűn átszőtt német fővárosban. Néha-néha egy, a közlekedés szabályait sajátosan értelmező taxi zúgásának visszhangja hallatszott fel, mikor villámként cikázott a jómódú külvárosi kerületek és a központ három-négyemeletes irodaházai között. Egyedül a munkásnegyedekben épített bérházak ablakaiban hervadozó petúniák próbálták ébresztgetni a város e kies részét azért, hogy a toldozott-foltozott függönyök mögött akadjon egy kézpár, amely meglocsolja őket.

Egyszer mindenki hazatér

2

  Másnap Karla bement a szerkesztőségre megmutatni a cikket, amelyet rögtön megírt. Közepesen hosszú szövegre sikeredett. Röviden felvázolta a japán agressziót, valamint a szovjet csapatok ellenállását. Különösebben nem érdekelte a téma, sőt még kis ellenszenvet is érzett vele szemben, de ezt megtartotta magának. Pont, mint várták tőle.

Csak azoknak voltak külön irodái, akik valamilyen magas posztot töltöttek be. Karla és a többi egyszerű újságíró egy nagy teremben dolgozott, és főtt meg a melegtől.

Egyszer mindenki hazatér

1.-b

Képzeljünk el egy óriási téglaépületet, amin semmiféle díszítést nem látunk, csak a habarcscsíkok és ablakok monoton váltakozását, ahogy az ég felé törnek. Képzeljük el ezt az épületeit, miként szomszédjait túlnőve óriási hegyként áll előttünk, és hirdeti az általa képviselt nemzet dicsőségét és feljebbvalóságát. Karla ezen épület előtt állt. Néhány hónapja, amikor először lépett át a szélben lobogó vörös zászló alatt, megértette, Dante mire gondolhatott, amikor azt írta: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!”Mára azonban, ha nem teljes nyugodtsággal, de mégis egész bátran közlekedett a szovjet nagykövetség komplexumában.

Egyszer mindenki hazatér

1

A nap vakítóan sütötte Berlin utcáit. Az autók által felkavart poron megcsillant a fénysugár, így aranyköpönyegbe burkolva a város minden kis zugát. Elviselhetetlen meleg volt. A levegő megállt a magas épületek között, melyek büszke patinás tetőiről a napfény élesen verődött vissza. Minden ember haza, vagy a Tiergarten barátságos kertjeibe sietett. A város által körülvett hatalmas park valóságos szigetként nyújtott menedéket a hétköznapokban elgyötört emberek számára, és megnyugvást nyújtott a délelőtti és délutáni malomkerék között.

Egyszer mindenki hazatér

PROLÓGUS

Kényelmesen terült el a férfi a hatalmas franciaágyon. Lassan pöfékelte a kövér füstfellegeket, szájából hetykén lógott ki a pipa. Gondolataiba merülve nem is törődött az izzadságtól csillogó mellkasára boruló nővel. A szőke tünemény ugyancsak anyaszült meztelen feküdt mellette és csukott szemmel pihente ki az elmúlt meglehetősen aktív órát. Habár tikkasztó hőség volt, nem zavarta a férfihez való odabújás. Sőt!