Szamosi:       Ezen gondolkodtál olyan sokat vagy valami komolyabb dolog

                     gal is  foglalkozol, mert már annyi az eldobott papirfecni  körü

                     lötted , hogy lassan már nem is látszol tőlük.És képzeljétek ,

                     el valami azt sugja nekem, hogy Sára még meglep bennünket

                     valamivel.

Kőrösi :         Na látod, itt a nagy alkalom a kiúgrásra , hogy elébünk tedd a

                     nagy művet , hogy elkápráztass  bennünket , meg a közönsé

                     get

Sára:             Na , várjatok csak , nem eszik olyan forrón a kását."Ma más a

                     kása Mása.

Borfalvi:        Csaktán nem Petőfivel  akarod magad összehasonlitani, hisz

                     ez szentségtöres--hogyan kerül a csizma az asztalra?Hát

                     Petőfi már elismert költő  gyalog indult Debrecenből ,Pestre ,

                     hogy elvigye verseit a hőn szeretett Vörösmartynak, te meg a

                     a szomszéd utcába is taxival mennél, ha volna rá pénzed.

Kőrösi:        Te viszont nem jelezted, hogy direktorod  magasröptü történel

                   mi visszapillantását, ilyen marhasággal akarod lefejezni.

Besztercei:  Én nem akarom senkinek a fejét venni, csaka hangulatot akar

                    tam egy kicsit pozitiv irányba billenteni, mert már  nagyon  rá

                   fagyott a mosoly a tisztelt kollégák  fizimiskájára, meg külön

                   ben is , nem is olyan értekes az a fej.

Óvári:          Mélyen egyetértek veled kedves direktorom, de van némi fenn

                   tartásom, és most felteszek neked egy költői kérdést:Vajon

                   van olyan , hogy valahol valakik,azt vallanák ,hogy nekik fontos

                   lenne, hogy megismertessék a világgal ennek a kis szétszóró

                   dott magyar népnek a klasszikusait, ennek kulturáját?

               (Sárika állandó jelleggel ir , töröl , összetép, eldob)

                                                                                                                                           Szamosi:     Mikor igy elbeszélgettek, ilyen "szivélyesen" ilyen tisztelettudó

                    an, ilyen fennkölten - elvagyok tőletek ragadtatva.

Szamosi:          Á!-dehogy. Ha én azt eltudnám mondani, rendszerezni tud

                        nám, letudnám írni, és rátok illő szerepkké tudnám formálni

                        akkor lenne mit játszunk elsönek a következő évadban. De

                        hát nem tudom, nincs erőm, nincs támogatóm, csak ez az ő

                        rült nagy lelkesedésem van

Kőrösi:             Direktorom , tisztelt kollégák: Úgy veszem észre , hogy e

                        gész társulatunkra , de a közönségre is sőt az egész

                        országra, neurotikus,labillis, lelkiállapot jellemző.

Borfalvi:          Direktor úr, én szeretnék  valami szerelmeset , valami dráma

                       it  játszani , akár  két , három felvonást is megcsinálnék, e

                       gyedül

Bihari:              Én is direktorom , én is.

Besztercey:      Partner azért csak kéne hozzá--nem ? Mert akármilyen  szé

                        pek vagytok két három órát csa benneteket nézni , hallgat

                        ni, az mégis csak sok.

                                      Játszani fogunk!

                      Történik egy partiumi város szinházában a'9O-es évek legelején.

                                    Szereplők.

Szamosi: Szinházigazgató

Kőrösi :    Rendező.

Galamb Öske : nem idősődő szinésznő.

Borfalvi:                Szinésznő.

Óvári(tenor)          Szinész.