(Sárika állandó jelleggel ir , töröl , összetép, eldob)

                                                                                                                                           Szamosi:     Mikor igy elbeszélgettek, ilyen "szivélyesen" ilyen tisztelettudó

                    an, ilyen fennkölten - elvagyok tőletek ragadtatva.

Kőrösi :        Ílyenkor nem kell benneteket rendezni, nem kell ismételtetni

                    semmit , megy minden mint a karikacsapás. Egyszerüen min

                    dent tudtok , mindent akartok, bájosak üdék, és ördöngősek

                    vagytok.

Sára :           ( felnéz paprijaiból) Meg ripacsok!

Óvári             ( dühösen szétnéz, s csak azután szólal meg.) Ezt kinek mond

                     tad?-- légyszives mondd meg de azonnal , hogy ezt kinek

                     mondtad? Nekem , nekem akinek a kisujjába van a magyar,

                     a világ operairodalmának , legszebb áriáinak repertoárja, és

                     aki csak azért nem énekel Carrerasékkal, mert csak három

                     tenorra van szükség. Hát tehetek én arról , hogy ők még

                     mindig triumvirátusban gondolkodnak.

Sára :            ( megint fel néz papirjaiból) Meg azért mert neked a kis uj

                     jadba van nekik meg a torkukban.

Szamosi:       Na, na, na , álljatok meg , ne ragadtassátok el magatokat,

                     mert Sárika csak azért mondta amit mondott, mert tudta,

                     hogy valaki fekapja a vizet, és kezdődik a drámai jelenet--

                     ez őt inspirálja-- mert ő dráma nélkül tovább mint tiz perc,

                     nem birja. s ha bekövetkezett a dráma , elmulik a fejfájása ,

                     a migrénje, sőt a lába is lelohad, s mivel ismeri Tenort, tudja

                     hogy haragja , éppen olyan olyan hamar elszáll , mint ahogy

                     fellobban. A ripacsot meg onnan lehet felismerni , hogy min

                     dig elégedetlenkedik, főleg másokkal.

Kőrösi:           Kedves direktorom, beszélgetésünk elején emlitettél valami

                     eredeti , erdélyi pártiumi,darabokat, hogy esetleg azt akarunk                          játszani.

                     Hát hol vannak ezek a darabok?- amelyek mai szinpadra iród

                     tak,amelyek a mai ember figyelmét felkelti,amire egyáltalán be

                     jön a néző. Olyanra gondolok, amelyikért a férfiember lemond

                     a meccsről, s a hölgyek elhalasztják pletykapartiaikat, a fíata

                     lok a diszkót - mert a néző finnyás ám , mert ami tetszik a

                     nagyságos asszonynak, azt a férj  biztos utálja, és viszont.

                     Elkell döntenünk, tudnunk kell , hogy kinek játszunk: Nagyma

                     máknak, diplomájukat lobogtató álértelmiségieknek, árvahá

                     zi gyerekeknek, vagy konszolidált értelmes ,szép jóra vágyó

                     polgároknak?

Szamosi:       Na látod ez itt a kérdés, meg az , hogy hol van a polgárság

                     meg hogy van -e, netán lesz-e? S darabok vannak -e talán

                     vannak, de ha nincsenek, akkor bizonyára lesznek, mert ha

                     a szabadság szele kiszabaditja az agyak lezárt palackját,

                     akkor kiszabadul a szellem, és dolgozni kezd, és akkor többé

                     nem lehet , visszaszoritani a palackba.

Öske:            Nagyon szépen elbeszélgettetek ti itt ketten , és nagyon örü

                     lök ,hogy szóba hoztátok a közönséget, mert  anélkül aztán

                     fölösleges szócséplés az egész - falrahányt borsó.Mert a kö

                     zönség , bármilyen  sokrétegü, bármilyen, emelkedett mü

                     veltségű, a szinházba, elsősorban szórakozni jár. Ezért álli

                     tom , hogy vigjáték kell, mert a vigjátékba is ellehet mondani

                     belelehet ágyazni az eszmét, sőt a közönség nagy része sok

                     kal fogékonyabb a humorba csomagolt igazságokra, mint a

                     szoborpofával elmondott dörgedelmes igazságokra. Ezért,

                     ha netalán szavazásra kerül a dolog akkor én a vigjátékra

                     voksolok.

Kőrösi:          Olyan komolyan pengetted el lantodon  a mondani valódat ,

                     hogy én már szinte a Dandin György feleségeként láttalak,

                     amint éppen szegény férjét veri át szeretőjével.Tudod mit?

                     Én meg is rendezném.

Szamosi:       Tudjátok kedves kollégák,, nekünk számos feladatunk kö

                     zött, elókelő helyen szerepel, a világirodalom--értem alatta

                     a drámairodalom klasszikusanak a megismertetése is.