Kőrösi:        Te viszont nem jelezted, hogy direktorod  magasröptü történel

                   mi visszapillantását, ilyen marhasággal akarod lefejezni.

Besztercei:  Én nem akarom senkinek a fejét venni, csaka hangulatot akar

                    tam egy kicsit pozitiv irányba billenteni, mert már  nagyon  rá

                   fagyott a mosoly a tisztelt kollégák  fizimiskájára, meg külön

                   ben is , nem is olyan értekes az a fej.

Szamosi:     Na légy szives...

Besztercei:  Kölcseyhez, Petrőfihez, vagy Madáchhoz képest.

Bihari :        Te például , magadhoz képest is hülye vagy, de ez nem is len

                   ne olyan nagy baj, a baj az , hgy nem tudod leplezni.

Öske:          Tudjátok ti egyáltalán, hogy mi  abba a jó , hogy mi olyan sokat

                   vagyunk együtt.

Borfalvi:       Hátpersze , ha sokat vagyunk együtt , néha-néha sikerül vala

                    mi okosat is összehoznunk., bár ez nem mindig sikerül , de

                    én akkor is nagyon jól érzem  magam köztetek.

Öske:          (abba hagyja az irást) Ez is valami , de szerintem, az a jó ben

                    ne , hogy ameddig itt egy mást esszük, addig sem  családun

                    kat rokonainkat keseritjuk,akik valószinü ki sem birnák azt sok

                    macerát, amit mindennap egymásra   rakunk. Szamosi:      Szerencsére--és remélem , hogy mindenki egyetért velem

                    hogy

                    ez a hecc tulajdonképpen nem  egymás ellen, hanem valami

                    nagy közös cél érdekében történik. Például a közönségért

                    a sikerért a tapsért.

Kőrösi:         Én, mikor befejezek egy rendezést, utána gyakran beülök a

                    nézőtérre,és megpróbálom kivülről értékelni a produkciót-- per

                    sze még sohasem sikerült, mert aki úgy mwegvan fertőzve a

                    szinháztól mint én , mint mi-- az minden szerepet eltud játsza

                    ni, kivéve az atlag néző a civil szerepét, nem. Mert ahogy azt

                    annak idején mondták ,aki egypár cipőt elnyűtt a szinpadon

                    az többé onnan el nem szakadhat. Ez annak idején forgott

                    közszájon amikor DérynéErdélybe turnézott.

                    De hogy folytassam a gondolatmenetemet-- ülök a nézőtéren

                    és tanuja vagyok hatásnak, és olyankor döbbenek rá , hogy

                    mit , hogy  kellett volna másképp csinálni,akkor jövök rá, hogy

                    szakmailag a legjobbat választottam, de ez a választás , nem

                    találkozott a néző izlésével. Ilyenkore gy kicsit elszomorodok,

                    mertbármlyen a szakmai siker,, a kritika , ha a néző ásit, vagy

                    az óráját nézi , netán meg is rázza , hogy nem -e állt meg. Én

                    mindig szeretnék  a néző kritikájára is odafigyelni, szeretném

                    felhasználni az észrevételeit, mert a kivülálló véleménye  is le

                    hetmérvadó , mert a különbözőségünket illusztrálja. Én a kö

                    zönségbe magáta heterogén társadalmat látom.

Öske:          (kinéz papirjaiból) Már amelyik eljut a szinházba, mert amelyik

                    nem jut el..

Hegyi :         Annak bizony több oka lehet, én például ismerek olyat aki a

                    zóta  maradt e la szinháztól, amióta Beszterceí ideszerződött

                    és azt is halottam, hogy azért mert nincs benne elég müvé

                    szi alázat és nagyon kevés tiszteletet mutat kollégái irányá

                    ba, meg úgy általában  mindenki iránt.

Beszterceí:   Elismerem , hogy nem vagyok egy bólogató János, de nekem

                    elveim vannak. Kölönben is kérdezzétek meg az édesanyá

                    mat , az megmondja nektek , hogy igenis , én egy jó fiú va

                    gyok. Azt viszont megjegyzem , hogy Petőfivel sem volt köny

                    nyü szót érteni.