Játszani fogunk!

                      Történik egy partiumi város szinházában a'9O-es évek legelején.

                                    Szereplők.

Szamosi: Szinházigazgató

Kőrösi :    Rendező.

Galamb Öske : nem idősődő szinésznő.

Borfalvi:                Szinésznő.

Óvári(tenor)          Szinész.

Besztercey            Szinész.

Hegyi                     Szinész.

Bihari Lujza            Szinésznő.

Dráma Sára            dramaturg.

A szin: Igazgatói iroda ,jelen vannak az összes szinészek , kivéve Sára. Csevegnek. Az asztalnál Szamosi igazgató, és Kőrösi rendező.

Az igazgató emelkedik szólásra.

Szamosi: Jó estét kedves mindanyiatoknak. Szeretettel üdvözöl

                lek benneteket ezen a koratavaszi  napon amikor re

                mélem, hogy társulatunk életébe is beköszönt az 

                örök  tavasz az örök megújulás lehetősége. Nem  tu

                dom, sikerült -e mindenkit  összetrombitálnom, de re

                mélem , igen. És most engedjétek meg nekem, hogy

                néhány szót ejtsek elképzeléseimről, terveimről

                ami természetesen mindannyiunk jövöjével kapcso

                latos., immár a ránk váró boldogabb időkről.

                Először is,  idézek egy nagy elődünktől , nevezetesen

                Janovics Jenőtől,aki egy alkalommal  igy nyilatkozott

                meg." A szinpadon megszólaló problémák vértelen 

                forradalmából, béke és szeretet fakad, a sötétség ellen

                való eszmei küzdelméből, megértés és világosság árad

                az emberiség felé. A szinházban derűt és vigasztalást

                csöpögtetnek a csüggedő szivekbe" Irta ezt egy szin

                házról szóló könyv előszavában  valamikor l939 okto

                berében. Akkor is új  szelek fújdogáltak, s hogy mi lett

                belőle , tudjuk, de ezen rágodjanak mások. A jövőről

                meg csak annyit: Játszani fogunk!(A kollégák tapsolnak

                brávoznak.)

Kőrösi:     (fel áll) A direktor úr nagyon frappánsan, és nagyon röviden

                fogalmazott ,és azt hiszem nagyon közérthetően, mert ha ti

                játszani akartok, akkor én meg rendezni fogok, és igérem ,

                hogy minden tudásomat , minden tapasztalatomat a szinház, a

                közönség, a játék és ti rendelkezésetekre fogom bocsájtani.

                (meghajol , szivére tesz a kezét)Isten engem , úgy segéljen!

Borfalvi:    És mit fogunk játszani?

Szamosi    Mindent az égadta világon.Magyar klasszikusokat , világ klasz

                 szikusokat, erdélyi ,pártiumi darabokat. Ezen kivül tragédiát,

                 drámát, és komédiát, sőt ,operát.

Óvári(tenor)  (hatalmas hangerővel) Meg kell halnom , bárhogy vágyom élni

Szamosi: Operettet.

Óvári:       (bömbölve) Gyer' ide hej cigány , vén cigány , huzzd a nótám...

Szamosi:    Musicalt.

Óvári:        Na , most mit énekeljek?

Szamosi :  Semmit, hagyjál mást is szóhoz jutni, te már elmondtad a vé

                 leményedet!

Óvári:       ( Énekelve) Igenis direktorom)

Szamosi:   Mint mondottam,  tragédiát is fogunk játszani.

Besztercey: Országomat egy lóért.

Kőrösi       Én erre csak azt tudom mondani , hogy társulatunkat egy jóért.

                 Egyébként ne feledjétek, hogy ha játszani akarunk, akkor egy 

                 jól meghatározott koncepcióhoz  kell ragaszkodnunk, fel kell

                 vállalnunk népünk sorsának jobbulását szolgáló magas eszmei

                 ségű darabokat. Fel kell ébresztenünk százados álmából népün

                 ket, szerzőinket, támogatni kell őket minden arra érdemes da

                 rab bemutatásával, és nem csak a müanyag kulturát propagál

                 ni! Szemen szedett eredeti, helyi alkotók darabjait kell szinre

                 vinni, hogy megmutathassuk, hogy mi is élünk, mi is itt vagyunk,

                 mi is tudunk alkotni, sőt olykor tragikus körülményeink elle

                 nére is tudunk humoros vidám dolgokat produkálni, de olyat ,

                 hogy a külföldi, az előadás végeztével, rámába  foglalja belépő

                 jegyét és halála órájáig mesélni fogja, hogy mit látott , erdélyí,

                 pártiumi szinpadokon.

Szamosi:   Vigyázz, vigyázz, mert mindjárt el szalad alólad a ló, hát nézz

                 szét egy kicsit, hát nézd meg , hogy hányan maradtunk, ennyi

                  szinésszel nem lehet Egri csillagokat játszani.

Kőrösi:       Valóban eddig nem lehetett, de most már mindent lehet. Mert

                  mikor szükség volt rá, Rómát még a ludak is segitették. Külön

                  ben is, nekünk , mindig voltak , vannak, és lesznek szinészeink.

Besztercey: Nem tudom mit mondjak,, de én úgy veszem észre , hogy ná

                    lunk gyengén  szaporodnak a sznészek, szerintem inkább fogy

                   nak

Hegyi:         Ez kizárólag a szinésznőkön mulik,, pedig én a magam részéről

                   mindent elkövetek, de a szinésznők , nem akarnak szülni.

Szamosi: Na, na, na, na, állitsátok le magatokat, mert ti már rég a fajfenn

                   tartásról értekeztek, és nem a szinházról.

Hegyi:         Bocsánat  direktorom... de én mindent elkövetek.