Szamosi:          Á!-dehogy. Ha én azt eltudnám mondani, rendszerezni tud

                        nám, letudnám írni, és rátok illő szerepkké tudnám formálni

                        akkor lenne mit játszunk elsönek a következő évadban. De

                        hát nem tudom, nincs erőm, nincs támogatóm, csak ez az ő

                        rült nagy lelkesedésem van

Kőrösi:             Direktorom , tisztelt kollégák: Úgy veszem észre , hogy e

                        gész társulatunkra , de a közönségre is sőt az egész

                        országra, neurotikus,labillis, lelkiállapot jellemző. Ha mi itt

                        e becses társaság-- és mindenütt máshol is--hagyjuk , hogy

                        eluralkodjon rajtunk ez az állandó hangulatváltozás, hogy

                        egyik percben, a fellegekben , az egekben járunk, a másik

                        ban meg  dohos pince mélyén érezzük  magunkat , akkor                                   sohasem

                        fogunk tudni eleget tenni , önként vállalt, de visszavonha

                        tatlan kötelsségünknek.

Borfalvi:           Ezalatt mit értesz, mester?

Kőrösi :            Azt, és bár óvakodnék a nagy szavaktól, hogy mi előttünk

                       világos kell legyen az ut,nekünk jővőképünk kell , hogy le

                       gyen, hogy fáklyák lehessünk a  a jövő felé vezető uton, ne

                       künk ne mások mondják meg merre van a helyes ut, épitkez

                       ni tudjunk, hitelesek legyünk, hogy követőink legyenek  a szi

                       nési pályán, gyarapodás mutatkozzon, hogy egyáltalán von

                       zó legyen a pálya.

Bihari:              A pálya valóban vonzó. Nincs pálya  ezen a világon  ami  o

                       lyan szép , olyan élmény gazdag, olyan magával ragadó len

                       ne. De ezen a pályán sok a buktató, a felszin, a gáncsosko

                       dás az irigység. Ezen a pályán állandoan fennt lenni szinte

                       lehetetlen. Itt , még jobban  kidomborodik , hogy mi törté

                       nik, amikor  emberek döntenek ,emberek sorsa felől.Mekko

                       ra  fájdalmat, mily kiábrándulást tudnak okozni, a kollégá

                       nak. Mert a szinész idegszála mindig pattanásig feszül,  a

                       nagyérdemű éltető eleme , a közönség  előtt. Ha kell meg

                       hal, ha kell feltámad.Ötször, tizszer, százszor, kacag,nevet

                       és táncol, bár a torkát a sirás folytogatja valami miatt, sirni ,

                       orditani tud , ha kell még akkor is  amikor belül a  vidámság

                       tól, örömtől pattan szét. Mert, ezt  várják el tőle . Fény pom

                       pa , ragyogás--a szinpadon-- Haza felé menet , megmutatja

                       kolléganőjének foszlott harisnyáját.

Besaztercey:   Ha nekem  megmutatod , biz' isten veszek neked harisnyát.

Bihari:             Na látod . Ez a baj , hogy neked sem jutott tul a tudatod, a

                       harisnyánál

Borfalvi :         Erről jut eszembe, hogy a harisnya nem minden , és főleg

                       hogy nem mindenki kékharisnya. Ám a mi a ruhákat, a kosz

                       tümöket, cipőket illetti, hát bizony alapos felujitásra szorul

                       nak.Volt egy esetem ,  amikor az egyik darabban egy olyan

                       ruhába fszitettem, amit állitolag még Fedák Sárira szabtak--

                       és hát azt nem kell ugy e mondanom , hogy én azért valami

                       vel csinosabb vagyok. Megviselt , szinte beleöregedtem.Mert

                       egy-két dolgot rám lehet fogni , de hogy öreg lennék azt --

                       nem!

Besztercey:     Már ha a ruhánál,  meg a harisnyánál tartunk, engedjétek

                       meg , hogy elmeséljem , hogy jártam én a vizsgaelőadáso

                       mon. Szeppelnem kellett volna , de a cipőm , egy-két szám

                       mal nagyobb volt, és a sztepp kellős közepén, ballábas

                       cipőm önállósitotta magát , elszállt és épp a vizsgabizottság

                       elnökének jegyzetfüzetén landolt. Képzeljétek el , azonnal

                       rámfogták , hogy megszereztem Salamon Béla cipőjét.

Öske:              Ettől, már csak az kellemetlenebb, ha az embernek , egy

                       szerre szakad el a szoknyájának és az alsónemüjének a

                       korca.

Óvári:              A szinpadon , vagy civilben?

Öske               Civilben , mert a szinpadon még produkciónak  is felfogható,

                       és remélem az alakomon nem találsz semmi  kifogásolni

                       valót.

Óvári:              Nem! - Csak "megfogásolni" valót!