Hatodik rész

Florent számára idegtépő lassúsággal múltak a percek, ahogy régi bajtársának – és immár frissen kinevezett felettesének – előszobájában várakozott a kihallgatására.

„Nem sok időt hagytak nekem” – gondolta elszoruló szívvel, ahogy ismét átfutotta a kezében szorongatott pergamenre rótt sorokat. A levelet előző este hozta egy kimerült futár, akiről éppúgy szakadt a verejték, mint meghajszolt lováról. Ha csak rájuk nézett az ember, országos veszedelmet kellett sejtenie…

Vagyis kellett volna, ha nem ismeri Michael erős hajlamát a végletekig vitt fontoskodásra.

Ötödik rész

Sötét árnyak: az éjszakából kibontakozó fegyveresek sereglettek elő a kiserdőből. A coquillardok vezére utolsó, vad reménnyel igyekszik átlátni a feketeségen; talán kagylósok azok is, talán őket is a zsákmány szaga csalta ide, miért ne csatlakozhatnának…

Már csak egyetlen pillanat: a holdfényben meglátta az arcokat. Katonák… sokan, legalább kétszer annyian, mint az övéi. Az árulás keserűsége a gyomrába mart és elkeseredett dühvel kiáltott embereire: készüljenek, nem egy maroknyi csuhás és beteg ellen kell fegyvert fogni… harcolni kell, utolsó vérig, mindhalálig, egy szál karddal.

Negyedik rész

A levél nagyot puffanva vágódott a széttört pecsét romjai közé, Carlos éktelen szitkaitól kísérve. „Az nem lehet, hogy csak fogta magát és elment!” – füstölgött magában – „Az éjjel kellett volna végeznie vele a felbérelt couqillardnak… bár, ha épp keresztezte egymást az útjuk, még talán… mindegy. Túl bizonytalan lehetőség. De hogy’ gondolhattam volna rá, hogy önként részt akar venni az összecsapásban! Éppen ő! És az az átkozott Gerard, arról se ír semmi lényegeset… ki tudja, mennyit tudhat a fiú!”

- Megbocsásson, uram – kockáztatta meg csatlósa, aki feszengve álldogált a robosztus íróasztal mellett.

Harmadik rész

- Az a szentély? – ismételte döbbenten Florent –, ahol ispotályt alapítottak?

- Úgy van.

- De hát miért?! Az atyáknak alig van valamijük, épphogy csak fenn tudják tartani az ispotályt!

- Most már másképp áll a helyzet – vetette ellen Gerard – Bár igaz, hogy az ápoltjaik többnyire nincstelenek, de állítólag pár éve a környékbeli erdőkben vadászott valami nemesúr és súlyosan megsebesült. Ők állították talpra és nagyon úgy tűnik, hogy most, halálos ágyán feléledt a hálája, ugyanis egy kisebb vagyont hagyott rájuk.

Második rész

Florentet sajgó bűntudat fogta el, ahogy az előtte álló Léonra nézett.

A merev, hűvös arcú fiút alig ismerte fel. Szinte semmi nem maradt benne a könnyeitől fuldokló gyerekből, aki tizenkét éve és vad gyásza minden keserűségével üvöltözött a fegyveres katonákkal és magas rangú kémekkel, mit sem törődve vele, hogy bármikor megölhetik. És senki ember még csak nem is kérte volna számon rajtuk a halálát.

Bosszúsan kapta magát rajta, hogy reszket a keze.

Egy kém becsülete – a coquillard

Első rész

A kandallóban lobogó tűz hamis rózsákat lopott a karszékben melegedő, harminc körüli nemesúr sápadt, keskeny arcára. A férfi egészen belefeledkezett a szikrák táncába… ami másnak talán csak alaktalan kavargás volt, neki tarka meséket regélt. A lángok éppúgy hajladoztak, mint a legutóbbi vásáron a mutatványoscsapat táncosnője; ő is ilyen tűzzel, boszorkányos ügyességgel mozgott. Máskor a háborgó tengert idézték, a tomboló orkánt vagy úgy lobbantak fel, mint a vágtába csapó lovak rohanása.