Aki korán kel… bosszúsan ébred

Vakító világosságra ébredek. Kinyitom a szemem, de csak egy elmosódott alakot látok. Lassan hozzászokom a fényességhez és kitisztul a kép, azonban a látvány átkozottul meghökkentő. Egy szürkebőrű, ragyás, dülledtszemű, hosszúfülű élőlény mosolyog rám elragadóan a négy sárga, rothadó fogával.

- Mester! – rikácsolja boldogan, a közelben lévő társai pedig hangosan visszhangozzák. Ezzel önmagában még semmi bajom sem lenne, hiszen semmivel sem visszataszítóbb mint egykori emberi rabszolgáim, ám amikor nagy örömében egy zöld nyálcsepp csusszan ki a képéből és a homlokom közepére esik az már kevésbé nyeri el a tetszésemet.

 Kereszteződések

  Egy halovány szivárvány jelent meg a csillámló esőcseppek és az azúrkék égbolt kereszteződésénél.Pedig a kereszteződésekből legtöbbször nem szivárványok születnek.

  Sokszor láttam már magam előtt az utat, amin elindultam, de amint elágazáshoz értem, valami mindig eltántorított. Lehet, hogy a számtalan lehetőség és a mélyben rejlő újabb és újabb választható utak sokasága rémített meg. És az az igazság, még most is félek.Emlékszem mikor először kerültem közel az emberekhez.

Olaf a bolond király

Nyugalom terült el Otar fennsíkján a széles alföldek és a zöldellő hegyek fölött. A látszat ellenére borzalmas titkot őrizgetett a táj, amit évről évre meg akartak bolygatni, a kalandvágyó utazók és banditák. Újabb év köszöntött be. És a három jó barát Damir, Olaf és Pablo úgy döntött, hogy ismét felkavarja a szörnyű rejtélyt.

***

Damir egy puha szalmakupacon ült és unottan lógatta lábait a szekér hátulján.

- Hol késik az a hülye morrant fel Lordi az órájára nézve.- Nyugi jönni fog. - gyújtott rá egy cigire Peter.- Fogadok hogy már megint leidta magát. - teszi hozzá mérgesen a főnök- Ha így van jól tette, legalább kimarad a buliból.- Mi van Phil begyulladtál? -görbül félre gúnyosan Ezeriel szája.- Mi a francnak megyünk ki az Isten háta mögé egy ilyen szar fülesre?- Ne morogj Menybe megbízhatunk teszi hozzá Ezeriel.- Az egy korcs nem lenne szabad megbíznunk benne.- Évek óta adja nekem a füleseket.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki tiszta volt és ártatlan.

A lány minden délután a Hippokréné-forrásnál üldögélt és énekelt. Illatos, színes virágokkal teli zöld mező terült el körülötte, és ő virágokat font bokáig érő hajába, mi fehér volt, mint a frissen fejt tej.

Egyszer aztán, kora délután, arra sétált egy sérült, magányos kentaur. Egy ideig hallgatta csendben a lány énekét, majd tovább állt.

Másnap délután a lány ismét a forrásnál üldögélt és énekelt.

-Ne csattogj már, idegesít! -szólt rá Aranka a férjére. Ez volt a sokadik figyelmeztetés, ami miatt hangja ingerült volt.

-Elázott a zoknim. -panaszkodott Béla.

-Minek húztál zoknit? -folytatta a nő a fejét csóválva.

-Mert a szandálban fázik a lábam. Nos, ezért. -vizes zoknis lába hangos cuppanásokkal, csattogásokkal szelte a kilométereket valahol Tokió külvárosában. De örült, hogy legalább az eső már elállt. Aranka hibájából rossz metróra szálltak, Aranka persze fordítva gondolta: Béla hibája az egész.

Magával ragadó vidék

Magával ragadó vidék volt ez, ahol minden őszies színekben fuldoklott. Könnyed szellő sodorta a száraz faleveleket az aszfalton, furcsa növények imbolyogtak az álomszerű tájon és minden zegzugot betöltött a kabócák egyenletes duruzsolása. Evelin a buszöbölben álldogált, tábori kisegítőként dolgozott a Duna-parton. Mindenki hazatért már és ő még mindig itt bolyongott a faviskók között, mint egy földön ragadt kísértet. Várt még egy kicsit a buszmegálló esővédője alatt majd sóhajtva beletörődött sorsába és a tábor felé ment.

Az erdei rendőrségen felvételt hirdettek, mert a vadászsólymok kétharmadát elvitte a madárinfluenza. Három hétig senki nem jelentkezett. Ekkor kopogtak az ajtón, egyszerre két jelentkező is akadt: Strucc Sebestyén és Pocok Petúr. A kéttagú bizottság meghallgatta a jelölteket és útjukra bocsájtották őket azzal, hogy majd értesítik őket. Ahogy becsukódott mögöttük az ajtó, a bizottságból kipukkadt a röhögés:

- Még ezek akarnak rendőrök lenni, a strucc azzal a hülye, hosszú nyakával, meg az affektáló beszédjével?

Üdvözlöm a csoport új és régebbi tagjait! Rég nem jelentkeztem sem írással, sem hozzászólással, ezért elnézést kell kérjek a Közösségtől (mentségeim számosak, de nem publikus egyik sem). 

Alant egy hosszabb Levéllel kívánom mulasztásomat pótolni. Jó olvasást és sok türelmet kívánok hozzá.

Az alábbi sorok sérthetik egyes Olvasóim vallási, erkölcsi nézeteit. Olvasását kizárólag 18. életévét betöltött személynek ajánlom.

Mihály bosszúja

         Üdvözlöm mindazokat, akik e sorokat olvassák.

1.

Marci nem szerette a koránkelést, ezért kávézott, mert az elviselhetőbbé tette számára a reggeleket. Éppen végzett a kávéfőző megtömésével, mikor zajt hallott a hálószoba felől. Hirtelen összerezzent, régi élete még megmaradt morzsái mozgolódtak benne, mikor Adri kilépett a konyhába.

-Huh drágám, rendesen megijesztettél. Miért nem pihensz még?

-Ááááhhh. Pont ezt akartam kérdezni én is.

Adri köntösét összehúzva figyelte házastársát, ahogy az felteszi főni a kávét.