Válság

Állok a rácsos kapu előtt, és megnyomom a hívógombot az egosin pulton Odabent a gazda mobilján felfénylik a hívásjelző lágy zene kíséretében. Aladár előveszi a zsebéből a kis készüléket és kiszól:

- Ki vagy?

- Kristóf - válaszolok azonnal.

- Mit akarsz?

- Üzletet

- Gyere a hátsó bejárathoz…

Körbe kerültem az épületet, amely inkább hasonlított egy erődítményhez, mint lakóházhoz, és éppen nyílt a kis vasajtó, mire odaértem. Beléptem, mindjárt be is csukódott mögöttem a kapu,én meg elslattyogtam a közeli kispadhoz. Jól ismerjük egymást, ezért rövid kézfogás után mindjárt a lényegre tértem.

- Megígértem egy kirándulást a családnak, kocsival mennénk.

- Szóval megint benzin kéne.

- Hogy te milyen okos vagy…

- Csak viccelődjél, mindjárt kiteszem a szűrödet.

- Igazad van , téged nem szabad sértegetni. Tíz liter kellene.

- Ötszáz euro.

- Múltkor még csak négyszáz volt

- Mára a legnagyobb társaságoknál is csak cseppek vannak, egyre nehezebb hozzájutni, egyre drágul, rövidesen végképp el fog fogyni.

Megegyeztünk, fizettem, ő meg térült-fordult, valahonnan a garázs rejtett részéről hozott egy aktatáskát, amely egy álcázott kanna volt. Kicsit még társalogtunk, megegyeztünk hogy rövidesen aranyárban lehet hozzájutni, és a rendőröknél is elég nehéz igazolni az eredetét.

Kétezeregyszázhetvenötöt írunk, minden még feltárható és kiaknázható olajforrás elapadt. Az alternatív járművek még mindig megbízhatatlanok, nincs bevált üzemanyaguk. Pedig én is pont egy ilyen kutatást végző laborban dolgozok, nekem hivatalból is jár havi tíz liter benzin, de az szinte sohasem elég.

Ahogy közeledek az utca végéhez, előbukkan két sötét alak, és láthatóan elállták az utamat.

- Ide azt a kannát!- vetette oda az idősebb de alacsonyabb zsivány.

- Ez aktatáska, iratok vannak benne - próbálkoztam, hátha kezdők.

- Jól ismerjük, szereztünk már ilyen "táskát" - szólt gúnyosan a tagbaszakadt fiatal.

- Akkor vegyétek el.

Ugrottak is felém mindketten, meglódítottam a kannát és a sarkát belevágtam az idősebbik gyomrába. Addigra odaért a nagyobbik is csak egy térdrúgásra volt időm. Látom ám, hogy mindkettő kifeküdt, elmosolyogtam magamban:" megy ez nekem, jót tett hogy minden szerda estémet az edzőterembe töltöm és önvédelmet tanulok". A fickók nem gondolták hogy ilyen ellenállásba ütköznek, gyorsan feladták és elsántikáltak a sikátor mélye felé. Kiballagtam a főútra, itt már viszonylag biztonságban érezhettem magam, mert nagy volt a forgalom, nyüzsögtek az emberek. Már csak ezt a kilométernyi utat kellett megtennem, ügyelve hogy bele ne fussak egy rendőrségi akcióba. Azok egy nem túl kemény büntetés kiszabásával kezdenék, de elvennék tőlem a benzint is a rendőrségi autók számára. Megkönnyebbülve léptem be a házam kapuján. A kutyám ott hevert a küszöbön, és nem ismert fel a szerencsétlen, elkezdett ugatni. Csak amikor rápisszegtem, akkor hagyta abba,farkcsóválással jelezte hogy megismert. Egyből a garázsba mentem, betöltöttem a Fordba az anyagot, az üres kannát bedobtam hátra, majd alkalom adtán visszaadom.

Másnap reggel, pénteken, az utolsó munkanapon vidáman, jobbra-balra köszöngetve lépek be a laborba. Feri már persze hogy bent csücsül az asztala előtt, őt nem korlátozza az asszony vagy a család, nincs neki, és amúgy is munkamániás. Szenzációs esze van, olyan kombinációkat talál ki,amin csak ámulok. A táblán felvázolt rajzokból, képletekből összeállítottam a kísérletet, aztán átadtam neki a terepet. Kálilúgot tölt az egyik cellába, és belemártja az általam összeállított fém zagyvalékot. Van abban krómdioxid, réz, acél, és egy kevés palládium is. Közben magyaráz.

- Nagyon fontos a fémek mennyisége és sorrendje az elektrolízisben, és persze a szupravezetés közelin állapotban kapcsolódjanak. Na mennyit mérsz?- kérdezte pár perc elteltével.

- 1.38Voltot, de mi ez a fortyogás?

- Túl gyors a folyamat. Kovával fogom lassítani…még mindig annyi?

- Igen, továbbra is 1.38Volt.

- Gondoltam. Kész az első cella. Ebből fogunk telepet fabrikálni.

Napokig méricskéltük és terheltük különféle árammal, miközben a forrásfeszültség nem változott.

- Tovább lépünk - szólt az egyik nap - kilenc cellát kell készítenünk, aztán teleppé kapcsoljuk őket. Újabb próbák következtek a teleppel. Feri állította, hogy egy töltéssel 150 napig bírja és közben stabil mafad a kapocsfeszültség.

Szép, szép, de hogy fogjuk használható méretre zsugorítani - mutattam az egész asztalt befedő kísérleti példányra.

- Már csak ezt kell megoldani, és kiváltottuk az olajat.

A következő napokban zanzásítottunk, jöttek az ötletek, hol én, hol Feri rukkolt elő újabb szerelési trükkökkel. Úgy két hét után állt össze a prototipus, belefért egy tízszer tiz centiméteres kockába. Az FK-1 nevet adtuk neki, egyszerűen a keresztnevünk kezdőbetűi alkották.

A prezentációra egy szép tavaszi napon került sor. A műegyetem legnagyobb termében rengeteg mérnök, tudós jött össze. Már indultunk volna a pulpitusra, mikor két öltönyös fickó lépett a laborba, valamilyen nemzetbiztonsági igazolványt lobogtatva. Figyelmeztették a feltalálókat, hogy államérdekből nem beszélhetnek a találmány teljes mélységéről, azaz csak annyit árulhatunk el, amiből nem lehet rekonstruálni az eszközt. Azt is elmondták, hogy védőőrizet alatt vagyunk, ne lepődjünk meg azon, ha minden lépésünket követi két harcedzett ügynök, ők a konkurenciától védenek bennünket. Hitetlenkedő mosoly ült ki az arcunkra, de nem volt időnk kérdezősködni vagy vitatkozni, már így is késésben voltunk. Besiettünk az előadó terembe,bemutatkozásunkat udvarias taps fogadta. Imre belevágott, levezette hogyan jutottunk el a nagy horderejű találmányig, és amikor a paramétereket taglaltuk, érezhetően morajlani kezdett a terem. Sokan kételkedtek, mások lehetetlennek tartották, beletapsoltak, belefütyültek a mondandónkba vérmérsékletük szerint. Végeláthatatlan kérdéssorozat következett, rövidre is zártuk a prototípus bemutatásával.

- Győződjenek meg róla saját szemükkel, intett nekem Feri, én meg beindítottam a műszereket és a változtatható terheléssel zsonglőrködtem. Sokan szerették volna megtudni a részleteket, de közöltük, hogy ezek titkos adatok. Megnyugtattuk őket, hogy az FK-1 fizikailag jól definiálható, nincs benne trükk, sem csoda, sem csalás , ipari méretekben is  tudunk használható mobil áramforrást készíteni.

Rengetegen megtapogatták, méricskélték, sokan szét is akarták szedni, d ez csak speciális kulccsal ment volna. Egyesek még azzal is próbálkoztak, hogy zsebre vágják, de túl sok szempár követte a mozdulataikat, így az sem sikerült.

Szabadalmaztatták, de az állam mindjárt meg is vett minden jogot, és a szerződésben a bevételek tizenöt százalékát ajánlották fel  Ferinek, nekem  hat százalék jutott. Elégedettek voltunk, hiszen földi viszonylatban milliárdokra számíthattunk.

Másnap Feri eltünt. Mindenfelé keresték, fejek hullottak a biztonsági szolgálatnál, de így sem derült ki semmi,  annyira nyom nélkül tűnt el, hogy a nyomozáshoz sem volt semmi támpont. Feltételezték, hogy valamelyik nagyhatalom rabolta el, de nem volt kizárható az arab világ terrorista akciója sem. Még a maffiánál is puhatolóztak, az Interpol beépített emberein keresztül.A gyártási jogot a Perionon kívül senki más nem kapta meg, így eladóként is csak ők szerepelhettek. Egy idő után mégis jelentek meg illegális példányok, ami csak azt bizonyította, hogy Feriből mégiscsak kiszedték a titkot.

Már egy hónap is eltelt, mikor kaptam egy ismeretlen telefonhívást. Idegen akcentusú férfihang közölte, hogy ő tudja hol van Feri, találkozóra invitáltak, de lelkemre kötötték, hogy el ne kotyogjam senkinek, mert akkor vége a barátomnak.

Épp egy sportos Audim volt, azzal vágtam neki az útnak, a szomszédos ország fővárosába, Bécsbe. A kocsi nyelte a kilométereket, szerencsére a határon se foglalkoztak velem, így viszonylag korán érkeztem a megbeszélt helyre. A West-Banhof tele volt emberekkel, de a százhetes csomagmegőrző, ahol találkoznunk kellett egy félreeső helyen volt, csak lézengtek erre az emberek. Volt még egy fél órám a találkozóig, így hát vettem egy újságot, aztán nekidőltem egy közeli ablakpárkánynak, és elkezdtem olvasgatni.

Egy kéz nehezedett a vállamra. Felkaptam a fejem és két fickót láttam a hátam mögött. Mindketten sapkát és szemüveget viseltek, öltözékük szinte mindent takart, valószínű hogy ez is volt a céljuk.

- Én hívtam - szólalt meg a magasabbik - és kértem ezt a találkozót.

- Hol van Feri?

-Itt mellettem.

Mikor ez elhangzott, a másik lekapta a szemüvegét és rávigyorgott. Feri volt az. Összeölelkeztünk, sokáig szorongattuk egymást, végül megkérdeztem:

- Elfogtak? Ez a fickó őriz csak?

- Senki sem őriz Magam kerestem meg őket - válaszolta Feri - Amerika mégiscsak nagyobb lehetőségekkel kecsegtet, mint az itthoniak. Kétszer annyit kapok dollárban, mint otthon euróban. Már dolgoznak a szabadalom felnyitásán. Csak hiányoztál,  azért jöttem, hogy gyere velem, neked is van egy jó ajánlatunk.

- Szóval ezért hívtál! Gondoltad hogy én is kitántorgok? Nagyot csalódtam benned - csóváltam a fejemet.

- Nem erőltetek semmit, ha nem hát nem. Ásd el magad otthon. A hekkerek már dolgoznak a szerződések törlésén, végül semmi nem marad a kezetekben.

- Szóval elkótyavetyélted a hazád és a barátságunkat - próbáltam érzelmileg puhítani.

- Üzletben nincs barátság - vetette oda Feri - ha szívóskodsz a testőröm egy intésemre elintéz.

Bántott a dolog. Ennyire félreismertem a volt barátomat. Gondoltam akciózok egy kicsit, ne bízzák már el magukat ennyire. Úgy tettem mintha hátat fordítva otthagynám őket, de a félköríves fordulat végén kirúgtam a testőr alól a lábát, aztán ráugrottam, kikaptam a tokjából a pisztolyát, megfogtam a csövénél fogva, és püfölni kezdtem vele az arcát, fejét ahol értem. Láttam hogy már nem nagyon akar támadni, Feri meg futásnak eredt, győzelem lett a rövid ütközet vége. Szerencsém is volt, senki nem vette észre az incidenst, teljesen kiestünk a forgalomból. Láttam, hogy a testőr egy darabig úgyse tér magához, felráncigáltam a fal mellé, mintha annak dőlve aludna, a fegyvert meg bedobtam egy közeli kukába.

Baj nélkül kiértem a kocsimhoz, beültem, és poroszkáltam hazafelé, sehol nem hívtam fel magamra a figyelmet, simán megérkeztem a lakásomba.

Másnap a munkahelyemen nem szóltam az esetről, de nem is nagyon érdekelte őket hogy hol voltam, mert csőstül jöttek a rossz hírek. Több helyről is jelezték, hogy robbannak fel az FK-1-esek,és mindegyik a harmadik töltés után. Beleástam magam a témába, bekértem több felrobbant példányt,és alaposan vizsgálgattam minden alkatrészt, mígnem rájöttem, hogy a katalizátorok körül elfogyott az etil bromid. Fázisokra bontottam a töltést és rájöttem hogy az elsőnél alig hiányzik, a másodiknál már jócskán csökkent a szint, végül a harmadk töltés után egy csepp se maradt belőle. Semmi nem gátolta többé a gázképződést,persze hogy felrobbantak. A jó öreg módszert alkalmaztam, barnakőporral vegyítettem az etilbromidot, stabillá vált a szerkezet. Országunk új szabadalmat szerkesztett, tanácsomra hozzáférhetetlenné tették az internetről.

Igazi mesés vége lett, ettől kezdve úgy éltem mint egy kiskirály, minden ország nekem köszönte az olaj kiváltását. Rövid ideig még vergődött az olajipar, de az elektromos hajtás általánossá vált, ezután a történelem süllyesztőjébe kerültek, idővel Feri neve is homályba borult.