Január

Lám, ismét eljött. Jó január hercege újra megérkezett. Fagyos lehelete, szürke homloka, végtelen üressége úgy ragad el, mint még soha eddig. Az írás jégvirágzik szívemben, recseg, kattog, csikorog, ahogy halad előre, benő mindent, amit ér. Ami eddig mozgott megáll, megfagy, dermedten zörög. Lassan minden eltűnik, elpárolog. Kapj utána! Rántsd vissza! Látod? Csak a levegőt markolod, ujjaid között elillan minden, ami valaha volt.

Így állok én is most újra.

Emlékek füstje

Az élet értelme néha talán elbújik egy pillanatra, nem tudom, magadban megnézted már?

S-el artikulálatlanul üvöltünk. Nem azért, mert felállították a budapesti német megszállás áldozatainak emlékművét. Az akkor még tizenegy év messzeségében volt a jövőben. Nem is azért, mert valami dizájner drog hatása alá kerültünk, ugyanis ilyenek még nem léteztek.

Azt is szívesen mondanám, hogy alkohol befolyása alatt sem voltunk, de ezt már sajnos így nem állíthatom.

Sakura no musuko

A szél felerősödött, elindítva a rózsaszínű sziromvihart. Olyan sűrű függöny került így a szamuráj elé, hogy egy pillanatra az előtte lévő tájat is csak foltokban látta. A tekintetét az elvonuló szirmok után fordította, amik hurkokat, kanyarulatokat rajzolva követték a szél útját. Arra gondolt, hogy milyen különleges a kapcsolat közte, és a cseresznyefa virágzás között. Csodálatos időszak ez, úgy a születésé, mint az elmúlásé.

Baglyok

A várost ellepték a baglyok. Hihetetlen látvány volt, ahogy röpködtek éjszaka mindenfelé. Beszálltak a metróba, és a 4-es 6-os villamos is megtelt velük. Az emberek hamar hozzászoktak a huhogásukhoz, a madárürülék pedig amúgy se volt idegen az utcáktól. Voltak, akik belenyugodtak az új helyzetbe. Mondták, hogy végül a bagoly is csak teszi a dolgát, éli a mindennapjait, eteti a fiókáit, őket is el kell fogadni. Ezt mondták, de közben máshova ültek, ha megjelent egy mellettük, és átmentek az út túloldalára, ha egy csoport szembeszállt velük.

Fiumei boszorkány

  Nem tudom, minek írom most ezt az emlékeztetőt. Talán, ha a későbbiekben már saját magamban is kételkednék, vissza tudjam olvasni, mit is gondoltam most, két órával a kihallgatás után.

A fiumei őrszobán ültettek le minket egymással szemben. A nőt az őrség, engem pedig a felettesem kényszerített erre a remekbe szabott randevúra. A 38°C-os nyári hőségben én inkább kint hevertem volna a tengerparton, de lássuk be, az ember nem veheti ki az egész nyarat.

Egy kis előszó:

A Semmi van egy novellagyűjtemény, amiben lehet találni olyanokat, amik egymással kapcsolatban vannak, és olyanokat, amik egyáltalán nem. A közérthetőség érdekében, én ezzel a történettel kezdeném, de gyakorlatilag mindegy, milyen sorrendben olvassátok. A történetek fiktívek!

Temegén

Az élet értelme a változtatás lehet. Az, hogy mindig képes legyél kitörni a meglévő hétköznapokból.

„Hagyd abba, hallod?”

„Miért? Miért hagynám?”

„Ezt nem lehet, ez tényleg túlzás!”

„Semmi sem túlzás.”

„De végül nem minden mindegy?