Január

Lám, ismét eljött. Jó január hercege újra megérkezett. Fagyos lehelete, szürke homloka, végtelen üressége úgy ragad el, mint még soha eddig. Az írás jégvirágzik szívemben, recseg, kattog, csikorog, ahogy halad előre, benő mindent, amit ér. Ami eddig mozgott megáll, megfagy, dermedten zörög. Lassan minden eltűnik, elpárolog. Kapj utána! Rántsd vissza! Látod? Csak a levegőt markolod, ujjaid között elillan minden, ami valaha volt.

Így állok én is most újra. Magányosan, fagyottan. A szív elkékül, az álom elhalványul, lassan minden értelmét veszti, és ami marad, az maga a…

SEMMI

Nézd ezeket a betűket! Nézd ezt a gyönyörű karaktersort! Hát nem lélegzetelállító? Ha kimondod, az is csodálatos, könnyed, magával ragadó, varázslatos. Ez minden, ami körülvesz, ez miden, ami létezik. Az egyetlen igazság, az egyetlen valóság. Tudsz bármit, ami ehhez fogható? Tudsz bármit, ami ehhez mérhető? Mit írhatnék még neked ezen kívül, hisz ennél szebb múzsája senkinek sem lehet.

Bár a részese lehetnék egészen! Belezuhannék, elmerülnék, vele mennék. Oda, a teljes megsemmisülésbe. Elképzelted már valaha? Se gondok, se gondolatok, nincs múlt, és nincs jövő.

Csukd be a szemed! Képzeld el, ahogy kilépsz a fagyos utcára, teljesen mezítelen, lábujjad fagyos betonhoz ér. Ott állsz, kósza hópelyhek táncolnak körbe. A levegő csípősen mar beléd, éget. Meglepő, de éget. Elkezdődik a remegés. A hideg beléd mar, fogait egyre mélyebbre hasítja benned, remegésed megállíthatatlan, még a lelked is rázza.

Légy erős, szedd össze magad! Ha jól koncentrálsz, abba tudod hagyni. Feszítsd meg minden izmodat, és fogadd be a fagyot! Fogadd el, mint természetes állapotot, mint alaptézist, ez a te környezeted, itt vagy jelen, csak itt létezel!

Lassan érzed, mintha a szerveid is megfagytak volna, átjárt, beléd bújt, elragadott magával a dermesztő hideg. Most már egyek vagytok, a része lettél, egy szinten rezegtek, lassan. Ha jól figyelsz, érezheted, hogy már a szíved is alig dobban.

Ugye milyen szép halál lenne? Milyen mámorítóan szép! Maga a szecesszió, egy megfestett kép, megmunkált szobor, a mélység és a magasság. Félelmetesen gyönyörű.

Nos, ez január, számomra ezt reprezentálja. Fagyos, üres, halálos, ahol többet nem mozog semmi.