Csibész végnapjai

          Elmúlt már tizenkét éves, és mindig hiven ellátta feladatát. Aki neki nem volt szimpatikus,  azt ugatással és fogvicsoritással,  messze szalajtotta. Ezen tetteit csak a ház körül bizonyitotta, mert amikor kimentünk az utcára vagy horgászni mentünk, akkor kezes báránnyá vált és senkit meg nem sértett volna. A vadász ösztöne is rendben volt, pontosan tudta mi  az ő feladata  és  mi nem az.

          Csibész, ahogy telt az idő , egyre nagyobb lett.Akkora étvágya volt mint egy farkasnak. Nem is csoda, mert olyan nagy is volt mint egy farkas.Napi húszonnégy órás  őrszolgálatot teljesitett a gangon , és ha bárki idegen  közeledett, akkora ugatásba kezdett, hogy a rosszszándékú ember jobbnak látta tovább állni még mielőtt átszabná a nadrágját.Amilyen félelmetes volt a ház körül , az ő birodalmába , olyan barátságos, kedves, szelid, értelmes volta az utcán.

           Azt már emlitettem volt , hogy Csibész nem véletlenül kapta nevét, mert valamilyen formában már fiatalkorában rászolgált. Egyébként őkutyauraságának nagyon jó dolga volt , mert vadonatuj garzonlakást kapott a gangon,  tápláléka egy az egyben megegyezett a mienkkel , pluszba neki még járt nagyon finom kutyapapi. De mindez eltörpült a mindennapi kiadós séta mellett  amit a közelben található Szamosparton ejtettünk meg, fürdéssel egybekötve.Ennélfogva legalább olyan jól érezte magát a vizben , mint a szárazon.

           Azt hiszem, nem véletlenül született annyi fabula ,állatmese, nem minden ok nélkül ruházták fel az állatokat emberi tualjdonságokkal , jókkal , rosszakkal vegyesen. Mert szerintem az állatok valamilyen ösztön által, olykor bizony ráéreznek  sok olyan dologra, amire mi emberek évek alatt sem jövünk rá. Az biztos, hogy a jót és a rosszat azonnal megtudják különböztetni. Itt van például Csibész egyik esete . Egy alkalommal már nagykutya korábban , látogatást tett nálunk egyik nagybátyám --aki egy más városban lakott, és csak olyan két -három évente tette tiszteletét nálunk .

           Ki gondolta volna , hogy Dominó megharagszik?Hát én biztos nem .S hogy bosszút is fog állni , azt még kevésbé.Azt a kis incidenst --a matematika füzet környékén --én már rég elfelejtettem.De úgy látszik , hogy ő nem felejtette el, hogy akkor egy-két órát áriázott az  ajtó előtt. Annak előtte, ha leültem a fotelba, addig ugra-bugrált előttem amíg sikerülta figyelmemet  magára terelnie . Amikor látta , hogy  figyelem--az asztalról cérnaszálon függő ping-pong labdával kezdett jázszani.

          Csibész, nálunk született, egy félvér magyarvizsla anyától, és egy fajtiszta magyarvizsla apától. A kutyapár, szinben teljesen egyezett, ezért nem voltak kétségeink , hogy a kis kutyáink milyen szinüek lesznek. Egyébként a szülők pontosan olyan barnák voltak mint régen  barna jegyes kenyér. Csibészék öten voltak ikertestvérek. Négy teljesen örökölte a szülők szinét de egy, egy kicsit világosabb, egy kicsit mozgékonyabb, egy kicsit szemtelenebb volt.

           Amióta  három ugrásból feltud pattani az iróasztalra , azóta egyfolytában az irógép tetején ül.(Mert ez már régen volt,amikor még nem volt számitógép)Előbb csak a fotelra tudott felugrani , utána a karosszékre mig végül,az asztalon lévő irógépre. Ha félrevaló dolga akadt , ugyanazon az uton  levonult , majd dolga végeztével ujra az irógép tetején termett, és élvezte a reáirányuló napsugarak melegét.

           Olykor mély álomba zuhant.Ílyenkor összegömbolyödött mint egy kis sündisznó, és nem ébredt fel sem az ajtó nyikorgásra sem a telefon csörgésre de még akkor sem ha  a riporter gólt orditott a televizióban.