Azt hiszem, nem véletlenül született annyi fabula ,állatmese, nem minden ok nélkül ruházták fel az állatokat emberi tualjdonságokkal , jókkal , rosszakkal vegyesen. Mert szerintem az állatok valamilyen ösztön által, olykor bizony ráéreznek  sok olyan dologra, amire mi emberek évek alatt sem jövünk rá. Az biztos, hogy a jót és a rosszat azonnal megtudják különböztetni. Itt van például Csibész egyik esete . Egy alkalommal már nagykutya korábban , látogatást tett nálunk egyik nagybátyám --aki egy más városban lakott, és csak olyan két -három évente tette tiszteletét nálunk . Egyszer csak benn volt a teraszon , az előszobában, a szobában --mi meg hüledeztünk ,és nézegettük ,hogy nincs-e összeharapdálva. Bátyám meg  azon lepődött meg , hogy mi mennyire megvagyunk ijedve.Tény és való,hogy  az amugy már nagyon hamis kutyánk egyetlen egyet sem vakkantott , hanem szó nélkül beengedte nagybátyámat.Az igaz , hogy ő is kutyatartó volt, és szerette a kutyákat.

           Ettől sokkal kellemetlenebbül zárult Csibész egy másik akciója , amikor is edényes cigányok házaltak mifelénk, és hozzánk is be akartak térni. Be is jöttek a kapu alá, de csak egy - két lépést tettek , mert Csibész akkor ugatásba kezdett, amilyenbe csak nagyon ritkán. Az edényes cigányasszonyok nem látták a kutyát, de a hangja elég volt, hogy olyan hirtelen forduljanak vissza , hogy néhány edényük a centrifugális erő hatására , messzerepüljön átalvetőjükből, és óriási csörömpölések közepette érjen talajt , pontosabban betont.

           Erre lettünk figyelmesek és kinéztünk az ablakon. A cigánnyasszonyok két házzal lennebb kezdték "benyomni a féket", sűrű visszatekintgetések közepette, aminek következtében egyikőjük neki szaladt a másiknak , majd mindketten elestek.Akkor egymást kezdték szidni, mert a zománcozott edények ujabb darabjai hevertek a betonjárdán.Vagy öt házzal odébb megálltak és tanakodtak--gondolom megpróbálták felleltározni a hiányt, és összeállitani a vesztességlistát. Mikor látták, hogy még az  ablakban vagyunk , kezdtek visszafele szállingózni, korántsem olyan gyorsan, mint ahogy távoztak. Visszaérkezésükkor némi meglepetés ért, mert ez a három cigányasszony nagymama, anya, unoka volt. Hogy mi ebben a meglepő? Az hogy meneküléskor a nagymama futott legelől. Szóval jó kondicióban voltak. Sőt fel is bátorodtak , és némi kártéritésre tartottak igényt. Én mondtam , hogy nem is találkoztam velük--milyen alapon kérnek tőlem kártéritést?

--Hát a kutya miatt!

--Hát azt intézzék el a kutyával, ha gondolják kiengedem , aztán egyezkedjenek vele .

            Lemondtak a kártéritésről , megelégedtek a zománcukat vesztett lábasokkal, majd a kutyát, engemet ,és egymást szidva tovább vonultak.