Azt már emlitettem volt , hogy Csibész nem véletlenül kapta nevét, mert valamilyen formában már fiatalkorában rászolgált. Egyébként őkutyauraságának nagyon jó dolga volt , mert vadonatuj garzonlakást kapott a gangon,  tápláléka egy az egyben megegyezett a mienkkel , pluszba neki még járt nagyon finom kutyapapi. De mindez eltörpült a mindennapi kiadós séta mellett  amit a közelben található Szamosparton ejtettünk meg, fürdéssel egybekötve.Ennélfogva legalább olyan jól érezte magát a vizben , mint a szárazon. A szabadság vágya legalább olyan nagy volt az enyém, ezért aztán   nem is tagadtam meg tőle semmit ami a szabadsággal kapcsolatos.

           Persze , őurasága  ezt ki is használta , és azt hitte , hogy a szabadság határtalan , vagy esetleg pontosan ő az aki megszabja a határt. Ezért aztán kezdett kimaradozni--különösen a párzási időszakban. Eleinte , csak séta közben csavargott el, de estére hazatért,mint minden rendes jól nevelt kutya. Később már , ha szagot fogott, úgy megindult mint a puskagolyó, fittyet hányva fütyörészésemre , vagy a nevén való szólitgatásra. Ezidőtájt már többre becsülte a fajfenntartást , illetve annak gyakorlati kivitelezését. Így történt azon  az  ominózus napon is amikor az esti órákban ,egyszer csak megindult és a széllel versenyezve pillanatok alatt eltünt a szemünk elől.

          Mivelhogy nem első eset volt, nem is csináltunk nagyobb dolgot belőle , csak egy-két órával kitoltuk a lefekvési időt, bizva abban , hogy Csibész megérkezik.Nem féltettük különösebben mert attól nem kellett tartanunk , hogy esetleg nem talál haza --hiszen számtalanszor bejárta a környéket, hanem inkább  attól féltünk , hogy nem engedik haza , például a sintérek. Mert úgyebár aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.Aki kóbor kutyák közé keveredik kivan téve annak , hogy megfogják a sintérek. 

          Családom apróbb tagjai,a feleségem diszkisérete mellett , már el is siratták , teljesen fölöslegesen mert másnap reggel ,--úgy tiz óra tájban , a fal mellett, lehajtott fejjel, jól összeverve, alig vánszorogva megjelent Csibész .Egy jó fürdetés , és kiadós etetés után , visszanyerte eredeti kutyaformáját amit , a reggeli órákban nélkülözött. Családom rögtön megállapitotta , hogy ennek se lesz kedve tőbbet elcsatangolni! 

          Hát ebben is tévedtek egy óriásit, mert nem telt több mint két hét el, és Csibész barátunk újabb kalandra vállalkozott, hasonló körülmények között. Most már egy kicsit komolyabban vettük a dolgot, és keresni kezdtük eltünése másnapján hétfőn , kedden, bejártuk biciklivel motorral az összes kóborkutya tanyát,  a sintérlaktanyára is ellátogattunk , fényképen mutatva be Csibész kutyánkat, sőt felajánlottuk , hogy  hurokra kerülése esetén természetesen kiváltjuk. Az eredmény egyenlő volt a nullával. A reménymérő skálám mutatója rohamosan sülyedni kezdett.

           Szerda déltájban -- fiam aki többet volt kint a házból ,mint bent-- éppen a kapuba ácsorgott , amikor ésszevette , hogy egy barna tömeg, a kutyák végsebességével közeledik házunkhoz, de egy kicsit furcsán mozog és mintha valamit , még hozna magával. Csibész volt , és amit hozott magával a nyakába az meg egy vadonatúj sintérhurok. A hurok még meg van, őrzöm a pincébe. Egyébként az elkövetkező hónapokban , több Csibészre hasonlitó kiskutyát láttam a környéken!