Csibész, nálunk született, egy félvér magyarvizsla anyától, és egy fajtiszta magyarvizsla apától. A kutyapár, szinben teljesen egyezett, ezért nem voltak kétségeink , hogy a kis kutyáink milyen szinüek lesznek. Egyébként a szülők pontosan olyan barnák voltak mint régen  barna jegyes kenyér. Csibészék öten voltak ikertestvérek. Négy teljesen örökölte a szülők szinét de egy, egy kicsit világosabb, egy kicsit mozgékonyabb, egy kicsit szemtelenebb volt. A kiskutyák gyorsan nőttek gyarapodtak, úgy annyira, hogy mikor szabadon engedtük őket az udvaron , öten hatfelé szaladtak és az egész családnak félórai kergetőzésbe került amig összefogdostuk őket és ujabb félóraba telt , hogy eltakaritsuk utánuk a kutyapiszkot.

         Ekkor elhatároztuk , hogy sürgősen túladunk rajtuk, kivéve egyet a kis világosabbat , amelyiket fiam választása alapján meg tartunk. Körbe telefonáltuk az ismerősöket , barátokat, kollegákat ,aminek eredményeképpen két nap múlva Csibész ittmaradt egyedül  anyjával. Talán a nevét sem kapta véletlenül , mert  valóban csibész volt. Egyik hibája --például az volt , hogy túl gyakran veszitette el egyetlen "ruhadarabját" a nyakkörvét.Többször, mikor elmentek sétálni a Szamospartra , Csibész nyakörv nélkül tért haza. A gazdi, azaz a fíam--már szégyelt pénz kérni  nyakörvre, ezért a saj át nadrágsziját áldozta fel kutyaörvnek. Igenám , de igy saját magát hozta kellemetlen helyzetbe , mert félő volt , hogy leesik a nadrágja.Ekkor mentő ötlete támadt.Gondolt egy merészet, magához szólitotta Csibész, és elidultak a Szamospartra , ahova mindig is jártak, hogy megkeressék az elveszett eltékozolt kutyaszijakat. Egész úton korholta a Csibészt , buta kutya , csúnya kutya semmirevaló kutya, sőt azt is mondta neki , hogy szégyelhetné magát, hogy nincs nyakörve , mert minden rendes kutyának van, mert azok nem veszítik el.

         Csibész értette nem értette, nem tudom  de az biztos , hogy amikor leértek a Szamos partjára ,eszeveszett keresésbe kezdett, végigpásztázta a terepet, bebújt a bokrok alá, körbe szaladta többször is az óriási fűzfákat, sőta vizbe is bement , mert hát arra is volt példa, hogy pontosan a vizből jött ki nyakörv nélkül. 

         És láss csodát , egy órai keresgélés és szimatolás után egy régi nyakörvvel tért vissza ,amit  szépen lehelyezett a gazdi lába elé , majd folytatta a kutatómunkát.Nem sokára egy ujabb régi nyakörvvel tért vissza , és büszkén mutogatta , hogy megtalálta. Sajnos már csak az egyik volt használható, mert a másikat kinőtte. Ha hiszitek ,ha nem, Csibész többet soha nem vesztette el a nyakörvét, és fiam is kapott új nadrágszijat.