A hatos számot közelíti meg a konyhai óra kismutatója, mikor ügyes közreműködésemnek köszönhetően a konyhából szálló illatok körültekerik Vagány nyakát, aki úgy jön, mintha húzná az illatsál.

– Éhes vagyok! – nyögi. Felnézek a könyvemből, rámosolygok és elárulom nagy titkomat.

– Egy óra múlva vacsora. Addig vágd be Keats életét elölről, hátulról, akár még srégen is, mert Olga felelést jósolt!

– Most szólsz? – kérdezi és berohan a szobájába.

A helyi rendőrőrs főnöki irodájában vágni lehetne a füstöt. Martin Turner azonnal meg is állapítja, hogy itt az igazi bűnös élet: harapható, fullasztó. Mégis kénytelen belépni, elviseli a szemét csípő füstöt, hősiesen továbbmegy. Egészen az ablakig jut, kitárja, bár kinn még nincs nagy meleg, mégsem bánja.

– Fázok, zárd be! – szól ki Robertson a füstből. Ő a főnök, de Turner jobban félti a tüdejét, mint a főnökét.

– Én meg fulladok!

Az irodába, ahova bevezetnek, az igazgató, a biológia tanár és még ketten, idegenek várnak. A szoba felnőttes, unalmas: fotel, íróasztal, néhány szék. Nem értem, mi van a tanárokkal, merre ejtették el az ízlésüket, ha arról van szó, hogy az irodájukat kell berendezni. Pedig a legtöbbnek jó ízlése van, hiszen hajuk, ruhájuk, körmük és cipőjük ízléses, divatos (leszámítva néhány múmiát), gondolom a lakásuk is hiper-szuper, de a munkahelyük! Beljebb hívnak, kérik, válaszoljak pár kérdésükre. Annyira ideges vagyok, hogy a nevemet sem tudom megmondani.

Túléljük az órát, meg a következő hármat is, de nem sietünk haza, mivel ma tárgyaljuk meg a következő féléves újság anyagát. Ha nem ez lenne a dolgunk, akkor sem rohannánk, mi öten mindig összeülünk, traccsolunk suli után. Most Olgát várjuk, elvégre ő az újság főfelügyelője, bár inkább ránk szokott felügyelni, az unalmas írásoknak erre nincs szükségük.

– Itt vannak a zsaruk, és még mindig nincs meg Samu! – meséli Kyra, aki a büfé előtt tudakozódott.

I. fejezet: Eltűnt Samu

1. rész

Az iskolában futótűzként terjed a hír. A folyosókon, a termekben, majd eléri az alsóbb szinteket is. Rám a büfé előtt talál, de azonnal le is pereg rólam, elvégre most a reggelimért harcolok. Ez nem olyan egyszerű dolog, mint ahogy egy felnőtt gondolná. Az iskolában ennek külön szabályai vannak. Először is a büfé helyzete: egy kis és egy valamivel nagyobb helyiség. A büfés hölgy alig fér el odabenn a lyukban, mi, diákok pedig idekinn a pici előtérben. Nyomjuk, tuszkoljuk egymást, azért, hogy az első szünetben hozzájuthassunk a reggelinkhez.