Ötödik rész

- Alessa…

A lány amúgy is merev tartása még fagyosabbá vált; csupán ennyi árulta el, hogy hallotta a félszeg megszólítást. A fal tövében magasodó tölgy lombját fürkészte, és karját melengetőn fonta maga köré.

- Alessa, mi a baj?

A fiatalember lehelete már a nyakát perzselte – nem is vette észre, mikor léphetett ennyire közel –, és aggódó hangja is szinte simogatott. Milyen jólesne beleveszni, főleg most, hogy már a csontja veleje is fázik…

- Még van képed kérdezni?!

Negyedik rész

- Bezzeg ifjabb koromban, meg se kottyant! Most pedig tessék: alig fertályórája vagyok itt, és lefogadnám, hogy holnap meg se bírnék mozdulni, ha idejében be nem kenném a derekamat – morgolódott Matteo, ahogy sarkára ereszkedett a zsályaágyás mellett. Az esti szellő szárnyára kapta az illatot, s beterítette vele az öreget, aki meghatottan szívta be a friss, tiszta aromát.

- Maria, most jót nevetsz rajtam odafenn, igaz? Édes szívem, hányszor lamentáltál, hogy miért nem a füveimet vettem feleségül, hiszen pont úgy zsörtölődöm velük, mint az öreg házasok szoktak… de azért mindig mellettem voltál, bármi viharban is álltunk.

Harmadik rész

- A segítségedre van szükségem – tolt arrébb egy nagy csokor citromfüvet, s leült, azaz inkább lerogyott a lócára.

- Nocsak – vigyorodott el Matteo, anélkül, hogy ránézett volna – Most meg mi kellene? Meghűtötted magad az éjszakai mulatozásaid során? Másnaposság kínoz? Esetleg gyomorrontás?

- Az csak egyszer fordult elő! – vörösödött el a diák – Egyébként pedig az a hal romlott volt.

- Akkor sem kellett volna két tállal is megenned belőle.

Második rész

Alessa féktelen jókedvétől zihálva rogyott le a földre, a kunyhójában szerteszórt füvek, tarka kendők és jóskövek közé.

- Végre nincs több szemfényvesztés – ismételte, mintha maga sem hinné még az új életet. Új kezdet… és talán nem egyedül, kapott ajkához, melyen még ott égett Sylvio csókja. Merengve morzsolgatott egy csillagokkal kivarrt levendulaszín fátylat, a könnyű selyem hűvösen siklott ujjai közt. S ahogy rátérdelt az előző este szedett levendulára, a friss, enyhén fanyar illat betöltötte a szobát.

Első fejezet

- Segítségedre lehetek valamiben?

A váratlan hangra a lány ijedtében olyan hevesen ugrott fel, hogy mind kiszórta a kötényébe rejtett gyógyfüveket. Észre sem vette, mikor léphetett mögé a patikárius… és egyáltalán: hogy’ kerül ide ilyen korai órán, gondolta epésen. Leszámítva persze azt az apró részletet, hogy ez a férfi kertje.

Aki éppen most kapta rajta, hogy a gyógyfüveit lopja.

Ezt a nyilvánvaló tényt azonban a patikárius nem látszott észrevenni.