Utazás a Fellegek földjére

Az egyik leggyönyörűbb lány vagy, akit valaha láttam. Ennél őszintébb bókot nemigen találtam, hiszen az ember azt látja a legszebbnek, akit szívből szeret, és az pár óra ismeretség után elég komolytalan lenne.

Itt fekszel mellettem, jobb karoddal erősen ölelsz, én mégis úgy érzem, mintha lassabban telne minden perc. Jó ideje lehet már, hogy elnyomott az álom, angyali arcod csodás, én mégis a reggelt várom. Csókjaid emlékei, melegítenek belül, most mégis távoli álmokban jársz, és én itt maradtam egyedül.

Elme trükk

Valahol az álom és a valóság között játszódott a jelenet, egy miénkhez kísértetiesen hasonló, ámde kisebb részletekben eltérő univerzumban. Péntek este lehetett, az emberek fáradtan értek haza a munkájukból, hogy megpihenjenek, mások a helyi kocsmában leltek szórakozásra, de egy szintén ott héderező fiút, valami egészen más motivált.

Sok éve élt már itt a városban, mégis a mostani alkalommal a kocsmába belépve váratlan kép fogadta.

Nyílt levél egy sellőlányhoz

A sellő és a kavics

2012-08-07. Éjszaka. Virt szigeten állok egy híd közepén teljesen egyedül. Alattam a tenger hullámai, akár csak a gondolatok a fejemben, dühödten csapkodják a pilléreket. Belenyúlok a zsebembe, és előhúzok egy kavicsot, majd kitartom egyenesen a tenger fölé, melyet csupán a félhold fénye világít halványan. Egy egyszerű kis mezei kőről van szó, mégis annyi emlék kötődik hozzá. Az utóbbi egy évben végig velem volt, bármi is történt velem, ott volt, amikor vaksötétben futottam a Gulyadomb erdőiben, mikor halloweenkor részegen sziklát másztam, a kocsmában, mikor végig kellett néznem, hogy egy srác, akit valaha tiszteltem, részegen vadállat módjára ordibál a barátnőjével, megalázva őt az összes ismerőse előtt.

                         Magányos George, az utolsó galápagosi óriásteknős emlékére

A teknős, aki szaladni akart  

   Dimbes-dombos erdőcskében élt ő, hátán egy hatalmas teknő, melyet gyakran megcsodáltak a teknőslányok, átlag teknős ennél többre nem vágyott. De képzelő ereje nem hagyta nyugodni, mily szép lenne egyszer napsütésbe futni. Reggeltől estig kergetni a vöröslő csodát, magunk mögött hagyni őzet, nyestet, kutyát, vagy legalább azt a jól orientált csigát.

  Lassúságkomplexusa egyre csak sűrgette, belefogott hát a kőkemény edzésbe.