Dr. William miután felfrissítette magát a hosszú út után, Hunt százados, és a két katona kíséretében a laboratóriumba indult. A doktor már nagyon izgatott volt, milyen újdonságok várnak rá ezen a bolygón. A létesítmény a katonai rendszerrel együtt működött, így a bázishoz közel helyezkedett el. A katonák csak a bejáratig kísérték a doktort, majd a bázisra indultak tovább. William, ahogy belépett az ajtón egy fiatal srác fogadta kitörő örömmel.

- Isten hozta a Ragnaron professzor úr.

A város, Agarth ami hat hónap alatt nőtte ki magát a dzsungelből, még nem volt korán sem kész a Föld lakóinak, de a kevés idő, ami eltelt a betelepítés megkezdése óta hihetetlen dolgokat emelt már így is a magasba. A siklók az égen, a robogók, a speederek. A boltok, üzletek természetesen itt is kínálták a portékáikat. Építkezési vállalatok, egymást érve; munkagépek az utcákon, a magasban; szállító egységek nyüzsgése, a kiszolgáló személyzetek; transzportok, kompok az égen lebegő óriás konténer hajókból, mind azért igyekszik, hogy a Föld lakosainak egy részét ide, ebbe az új világba költöztessék.

Rebecca Willow Krónikákat megelőző kezdeti időszak.

Nem mertem eddig feltenni, de végül is Rebecca itt született, tehát kezdjük az elején.

Hölgyeim és Uraim:

Az óriás kolónia hajó lomhán siklott, míg a körülötte cikázó apró vadászgépek biztosították számára a nyugalmas landolást. Mindenki izgatottan tekintett ki az ablakokon. Az embereket lenyűgözte az új otthonuk látványa. A családok boldogan ölelték meg egymást, amint a nap, vagyis a Pullo aranyló sugarai megvilágították a bolygót, mely hatalmas kékségre, és tarka kontinensekre van osztva, akár a Föld.

(A draco támadás után egy évvel)

Új időszámítás, az új világban.

Megmenekültünk a romok alól, és ami a felszínen fogadott bennünket lesújtónak nevezni is kevés.  A draco-k mindent elpusztítottak. A Földi Flotta elkésett azzal, hogy megmentse a Ragnart. Agarth városa megszűnt létezni, de a bitorlókat vissza űzték az Aeneas-ra.

A sérülésem, amit a támadáskor elszenvedtem gyógyítható volt. Két hónap a bakta-tartályban, és mint ha kicseréltek volna.

Tizenkettedik napja tart az ostrom a Ragnar ellen. A támadó draco-k olyan gyorsan csaptak le, hogy nem tudtunk elrejtőzni sem.

Még mindig emlékszem, az utcán álló tömegre, akik összesúgva álltak az utcákon, és nem akartak hinni a szemüknek. Az idegen hajók pedig egyre csak közeledtek, és mindet lebombáztak. Sokakat maga alá temetett a város, mely oly sokáig épült. Most pedig a kolóniánk temetője. Azt hittük, ez a föld lesz az újrakezdés.