Körbejárta a házat, hátha valahol bejuthat, hátha… Ekkor éles sikítás rázta meg a csendet, arról amerről az előbb ő is érkezett. Eleinte lassan, óvatosan, aztán egyre gyorsabban sietett a hang felé, mert valahogy érezte, tudta, hogy mi lehet. Mégis rémülten állt meg, mikor az egyik beugróban észrevette Clarat, és az őt szimatoló Darkot.

– Érzem a félelmed szagát. Érzem, ahogy hevesebben dobog a szíved. – mondta a férfi, miközben körbe-körbe járkált a lány körül azzal a különös arccal, ami annyira állatiassá tette a vámpírokat.

Sötétedett, és minden lépéssel mintha egyre sötétebb lett volna. De Sana nem törődött vele, megszaporázta a lépteit, hogy minél előbb odaérjen. Ahogy belépett a kapun félelmetes, kísérteties csend zárta magába. Óvatosan körbenézett, de nem állt meg. Határozott léptekkel odaballagott az édesapja sírjához, ott letérdelt a hant elé, és csak nézte, nézte a fejfát. Olyan szomorú lett, olyan bánatos, hogy már a temető ijesztő sötétje sem zavarta, mert a szívét uraló keserűség, elfeledtetett vele minden mást.

Csupán két nap telt el Peter halála óta, és a temetés hihetetlen gyorsasággal lezajlott. A rendőrség elintézte, hogy mindenféle felesleges vizsgálat nélkül, megsiettetve a szükséges okmányokat, papírokat, mihamarabb a földbe helyezhessék kollégájuk testét. Senki sem csodálkozott ezen, mert mindenki úgy vélte, nyilván a befolyás miatt gyorsult fel a folyamat. A holttest állapotára is hamar kitaláltak valami hihető magyarázatot, hogy egy bizonyos méreg egyik fajtájának vannak ilyen, vagy ehhez hasonló hatásai. Ezt mindenki el is hitte, hiszen a rendőrök szavaiban, miért is kételkedett volna bárki?

Pontban éjfélt ütött az óra, mikor Sana izzadtan és sikítva felébredt. Kis testét rázta a hideg, és a torkát a sírás fojtogatta. Nem értette magát, hiszen csak az álom rázta fel ilyen hirtelen, habár az egészen valóságos volt. Az apját látta, amint holtan feküdt egy elhagyatott kapualjban, és az arca vértelenül falfehérré vált. A körülötte lévő ridegség pedig, szinte megfagyasztott, megdermesztett mindent. Olyan félelmetesnek hatott, pláne hogy nem messze onnan, két gonosz szempár nézte, ahogy a férfiból lassan távozik az élet.