Megrázta magát és lassan kinyitotta a szemét. Aludhatott volna még, de szokás szerint a reggeli fények felébresztették.

Minden ugyanaz volt, mint már évek óta, de őt ez nem zavarta, inkább a biztonságot jelentette neki. 

Mégis ma valahogy más volt. Volt valami a levegőben, amit még ő sem tudott pontosan megmagyarázni.

Évek óta ugyanaz, ezen más már kiborult volna, de ő mindig várta a vastag, puha ujjakat, ahogy gondoskodva közelítettek hozzá. Néha még az alkalmat is megragadta, hogy belecsimpaszkodjon a kissé sprőd, vörös szakállba, hogy csak aztán úgy kelljen leválasztani róla, akár a hajba került rágógumit, minden mindegy alapon-csak jöjjön ki. 

Már kicsi korától kezdve válogatós volt.

Az eső megállíthatatlanul verte a mögöttem lévő üvegablakot. A lassú, halk kopogások elöbb elhaltak ,majd újult erővel vágtak neki a következő hullámnak, hangos dörömböléssé fokozva a monoton háttérzajt.

Az időjárás nagy átlagban ellentétes a hangulatommal, de ma tökéletesen lefestette azt. Az egy dolog ,amire képes voltam ,hogy katatón állapotban feküdjek a máskor kényelmes ágyamon és hagyjam ,hogy az elmúlt napok történései ,mint egy régi vetítőből kilőtt fénysugár, átfussanak az agyamon.

Dél körül járhatott, mikor a lassan hömpölygő patak melletti kis padon ülve meghallottam a szirénákat.

Kaotikus zajuk a közeledésükkel egyre hangosodott, egy amorf szimfóniát alkotva.

Elnyomott mindent.

A madarak csicsergő hangját,

a patak csobogását, a kacsák evezésének a zaját, melynek ütemessége nyugalommal töltött el.

De amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnt, egy szempillantás alatt. És megalkotta ezzel ,a fülsértő csendet, mely az elképesztően hangos kavalkád után állt be.

Már nyolc óra múlt,

És idősebb lettem.

Már nyolc óra múlt,

De nem én tettem.

Már nyolc óra múlt,

Nem én voltam.

Már nyolc óra múlt,

Én már itt találtam...

Elhervatt virágok a réten,

Míg tüntetők a téren.
Elszáratt fák,

Míg ott egy pár száz megrongált ház.

Égnek a falvak,

Míg máshol ezen jót mulatnak.

Benzinkút felrobbanva,

Míg Feri a barátját oltogatja.

Ma még költő vagyok,

És rímeket írogatok.

De holnap festő leszek,

És gyönyörűeket festek.

Aztán már rendőr vagyok
Utána meg vándor leszek
Ki bárányokat terel.
Lehet hely nekem nem vagyon.

De legalább élek,
Míg az egek kékek.

Lehet, hogy megfagyok
Viszont már nem félek.

Mi az élet?
Legyen szíves mondja meg nékem
Legyen szíve,
Hisz ez úgy érdekelne.
Tán egy játék miből később kilépek,
Vagy egy dolgozat minek később van vége?
Mi ez mondja meg nékem,
Ez valami amit meg nem értek.
Ez az örök próba,
Egy igazi próza.

A következőkben csak pár érzésvilágot megjelenítő kis, szimbolikus szösszeneteket szeretnék megosztani Veletek, várva a véleményezést és az észrevételeket, vagy csak pár gondolatot...
Különösebb célja nincs neki, inkább csak kíváncsiság, hogy mennyire változhatnak az emberek tárgyakhoz köthető gondolataik (milyen szimólumokat gyárt magának minden más emberi elme - elvileg vannak egyénenként változók is). 
Köszönöm a türelmet/figyelmet! :) 

___________________________________________

1. 

Fény és világosság árad szét a szobában,

mert ki lett cserélve az égö a szívem padlásán. 

Meglazultak a parketták, s felkavarodott a por,

fuldokolva vesződöm, s bolyongok sorsom káoszában. 

Emlékszikrák fel-fel villannak az egyik sarokban,

de az elmúlás hamva elrejti őket előlem újra.

Szereplők:-Tanke kapitány

           Nero eszredes

           Molga tiszedes

           Felteles Burning

           Denis Burning

           Gero Burning

           Zero Burning

           Hero Burning

           John Bin Force

                                                                    Burning Battlestrike Csata

Itt vagyok a kocsmában és elvisznek katonának, hát utaztunk, legalább úgy két-három napot.

            Kedden elfogyott a sajt. Nem szimplán a csücske, vagy a kicsit keményebb széle várt a hűtőben, hanem a teljesen üres csomagolópapír. Ilyen még sohasem történt, és az addigi megszokott rend felborulni látszott. Az általam szentnek tartott reggeli étkezés, egyáltalán nem volt az igazi. Próbáltam rá se hederíteni, és nyugtattam magam, hogy hiszen csak egy kevés sajtról van szó, amivel reggelente a rántottámat díszítem. Jó, esetleg néha szelek még mellé egy-két szeletet, de ennyi az egész.