Krisztián távozása után lassan megszűnt a Szabóékkal való kapcsolatunk. Míg eleinte naponta érdeklődtek, hogy nem hallottunk-e valamit a fiúról, később egyre ritkábban jelentkeztek, nem hívtak sem ebédre, sem vacsorára. Számomra két dolog maradt Krisztián után: a levél, melyet még mindig őrzök, és a kétely, mely sokáig a szívembe nyilallt. A történtek után szüleim kedve is meglankadt. Anyám az elmaradt házasság, apám a félbeszakadt üzleti kapcsolat miatt búslakodott.

A történtek után apám két napig nem szólt hozzám. Nem is szerettem volna sem Krisztiánról, sem pedig a házasságról hallani, de ennek ellenére anyám mégiscsak szóba hozta a témát. Továbbra is ellenkeztem a házasságot illetően, talán még lelkesebben, miután a fiúval kapcsolatos negatív információ a tudtomra jutott. Azt kívántam, bár ne ismernénk Szabóékat, de a velük való kapcsolat továbbra is fennmaradt. Pár nap múlva apám újra szóba állt velem, és közölte, hogy nem árulta el Szabóéknak a házasságról alkotott véleményem.

A szegények élete engem mindig jobban foglalkoztatott. Egyszerű mentalitásuk és szeretetreméltó lényük ma is úgy hat rám, mint fiatal koromban. Ahogyan akkor, most is szívesen nyújtok nekik segítséget. Volt idő, amikor szüleim megróttak azért, mert rájuk pazarlom a pénzünket, mégis, ha kellett titokban, én mindig adtam egy kis aprót a koldusoknak, egy darabot a frissen vásárolt kenyérből vagy csak egy őszinte mosolyt. 

Bíztam abban, hogy egyszer minden ember egyenlővé válik, mert úgy gondoltam, ezáltal könnyebb lesz az élet.

1.

Szép ünnep a Karácsony. Nappal emberek serege bolyong a díszes kirakatok között, tele a park és a főtér a karácsonyfát dicsérő gyermekekkel, ropog a friss hó a talpak alatt. Este kigyúlnak a fények a lámpaoszlopok drótjai között, a tiszta égbolton felvillannak a csillagok, bódító fenyőillat, friss sütemények édes aromája tölti be a levegőt. A kéményekből lassan száll fel a füst, mosolygó arcok ragyognak egymásra, összecsattanó kis kezek epekedve várják az aranyszínű, fehér felhőn érkező angyalokat.