Az asszony a tükör előtt állva igazgatta a ruháját.

Egyszerű, fekete bársonyruhát viselt, sokáig gondolkodott rajta, hogy mit válasszon. Bár forró nyári napra esett a temetés ideje, mégis hosszú ujjú, egyszerű és elegáns ruhát vett fel. Mégsem illendő, hogy egy frissen megözvegyült asszony közszemlére tegye a csupasz vállát, a bőrét.

Hosszú, vörös tincsei a vállára omlottak, hiábavaló harcot vívott, hogy megszelídítse őket, így végül egyszerűen feltűzte a haját.

Ibba Mári

Ezen a földön senki sem elégedett. Ha süt a nap, az a baj, ha esik az eső, akkor meg az – nap és eső metaforák lévén, értse ezeket mindenki úgy, ahogy akarja.

Én sem vagyok elégedett, például kellene még egy szoba, festeni és tapétázni kellene valahogy úgy, hogy ne kelljen kirámolni mindent abból az egyetlen lyukból. Jeges szél fúj be az ajtó és az ablak alatt, és még sorolhatnám.

Ilyenkor jut eszembe Ibba Mári.

Ibba Mári a szomszédunk volt, amikor még Rákospalotán gyerekeskedtem, és hogy milyen név ez?

Ha már ilyen szépen összejöttünk

A föld felszáradt, vízcseppek csillogtak a faleveleken, és a levegőben még ott volt az eső szaga. Nagyszerű, ujjongott Gitta, mégis a kertben fogunk teríteni. Szűkösen lettünk volna a szobában, és egy csomó bagós is van köztük. Máskor Zalán bizonyára megjegyezte volna, tudom, ezek mind az én rokonaim, te még a legtávolabbi rokonaidat is úgy válogattad meg, hogy egy sem iszik, nem kártyázik, és nem jár a lóversenyre.

       Emlékezzünk halottak napjáta!

A hideg őszi szél virágillattal borítja be a

Temető környéket,és közben el- elfújja

Drága halottaink emlékére meggyújtott

Gyertyákat, és mécseseket.

Senki sem élhet örökké, hisz halandók vagyunk,

De ha elveszítjük szerettünket,mad bele rokkanunk!

Adjuk meg nekik a végtisztességet, és

Míg csak élnek, soha ne feledjük el Őket.

Sírjuk előtt csendben hajtsunk fejet, hisz kik

Alatta nyugszanak,velünk együtt soha nem lehetnek.

Egy borús felleg bánattal telve
vánszorog az égen
Vajon szerelme,

egy bodros felhőcske
hagyhatta el éppen?

Avagy a Nap, ó, az aranyló
viszonzatlan szerelme okozta,
hogy nékem
kiaggatott ruháimra
zokogja el  bánatát az a
borús felleg, bánattal
telve oda fönn az égen?

////////////////////////////////////

///////////////////////////////////////////////

///////////////////////////