Bolond, ki az iskolában nem hiszi a legendákat, Istenem! Rejtelmet csinál a sajtó, a Te földi másod, ahogy fuldoklás után kibújik a haláli ketrecből, bajmentesen; a tejtől is bátran fuldoklanak! Mik ők, ha nem az Antikrisztus, a Jelenések armadája? Egyszer még gyeplőt és kardot fognak, lovas álcájuk lesz! Lehet, hogy nem vér szerint, de a morganizmus engedélyt ad rá. És miért, ó, miért pont ily későn, új évezredünk hajnalán adsz égi jelt a bizonyosságoknak, Istenem? Hollandok és britek – hű gyarmatpajtások egykoron – beigazolták a Próféciát. Ott állanak, már a szájukig ér az üvöltés ingere; szabadságot a népnek!

A világ végétől két lépésre

Apokaliptikus szösszenetek

Bumm

- Lődd le! – ordítottam.

- Nem bírom! – remegett a keze.

- De egyre közelebb jön! – léptem egy lépést hátra.

- Közelebb hát… - visított, majd meghúzta a ravaszt.

De a lény csak újra közeledett.

- Váá, de béna vagy! A fejére célozz! Istenem! – húztam fel a szemöldököm.

- Oda céloztam, de talán, ha nem visongatnál itt nekem állandóan, - hadonászott – akkor el is találtam volna.

Első Levél

Szia!

Remélem egyszer célba érnek ezek a levelek, és elolvasod őket. Nagyon szeretném tudni, hogy élsz-e még vagy mi van veled. Eltűntél, mint szürke szamár a ködben. Tudom én is, nehéz helyzet volt akkor. De tudod mit? Én egyből oda rohantam hozzád. A nagy káoszban, pedig ember- embert taposott, dugók voltak, és pánik. De nyilván ezt te is átélted.

Pripjatyot annak idején evakuálták, hát minket nem, ilyen ez, mindenki menekült, amerre látott, miután azon az éjszakán felrobbant az erőmű.

Első könyv

Lépcsők

I.

A vér végigfolyt a fehér csempén, én pedig belerúgtam még egyet a mozdulatlanul fekvő testbe.

- Én megmondtam, hogy megdöglesz… Ne szórakozz a szőkével…

Eltettem a fegyvert, és elindultam a hideg folyosón visszafele. A kitört ablakokon keresztül befújt a szél, kintről behallatszott az éjszakai állatok által keltett zörej.

Kiérve az épületből megcsapott a külváros ócska bűze. Ez volt a legundorítóbb rész mind közül.