Három lövés

 Egy moziban ültem azzal, akit szerettem. Együtt ültünk egymás mellett, és komoly tekintettel néztünk valami művészkedős filmet. Amikor azonban tekintettünk egymásra vándorolt, elmosolyodtunk, és elfelejtettük azt a sok képet és hangot, amit a vászon sugározott. Néha, mikor a hangszóró kinyögött magából egy-egy szerelmi vallomást, mindig magunkat láttam ott, és csak azt akartam, hogy karjai magába zárjanak. Ekkor ő vállamra hajolt, kívántam, soha ne legyen vége ennek.

Csak a forma vers

A szivárvány alatt is van élet

Ha úgy érzed, hogy a poklot éled,

S csak az ölelő kezeket kéred,

Ám elszakadt tőled a szerelem,

Ő úgy döntött, hogy nem kér belőled,

Csak gondolj arra, hogy a szivárvány alatt is van élet!

Ha úgy érzed, hogy nem értenek,

Hogy lelked művekben ékesedne,

De senki nem kíváncsi, senkit se érdekel,

S tüzes hiénák vakon értékelnek,

Csak gondolj arra, hogy a szivárvány alatt is van élet!

Ha úgy érzed, hogy becsaptak,

Hogy a lerántottak a porba,

A barátod, ki szívbe markolt,

Sárga tőre lelkedbe hajolt,

Csak gondolj arra, hogy a szivárvány alatt is van élet!

Országúton százhússzal

 Már nem is tudom, hogy hanyadik cigarettámat szívom. Rabja, ez tény, de mit tehetnék? A szálakat, ahogy egymás után pusztítom, a gondjaimat is kinyírom. Egyesek sporttal vagy valamiféle művészeti hubukkal segítenek magukon. Lehet, van benne valami, és nekem is át kéne térnem valami hasonlóra. Talán a papír pusztításra. Gondom nem sok van, ezt lekopogom, csak a megszokott: pénz, nők. Á a nők! Ahogy teszik veszik magukat, az félelmetes. Mindegyik csak azt akarja hallani, amit szeretne, de ez nem az én műfajom. Talán, ha akadna egy valaki, csak egyetlen személy, persze nő nemű, aki kibírná azt a sok otrombaságot, mit a fülére hágok, rögtön máshol lennék.

Lángoló mennyország

 Az ember legnagyobb ellensége a vihar, mi bármely újra térdre kényszerítheti; s a természet legnagyobb ellensége az ember, mi úgy tapossa el, hogy ez a bizonyos felleg soha ne jöhessen el. Akad úgy, hogy együtt élnek vele bizonyos élőlények, így ők adnak és kapnak, de az ember csak kapni akar.

 Az ellenség mozdulatlan, csak áll a levegő, a katonák verejtéke perzsel a száraz mezőn. Puskákkal a kezükben várnak a parancsra, s egyesek imádkoznak a teremtett mindenhatóra.

Ez volt az első novellám. Az iskola újságába is bekerült.

Bölcskei Imre

Az időjós

A nevem John Cain. Mesterségem meteorológus. Nem

egy átlagos fajta.

Nem mint az a sok bájgúnár a tévében reggelente.

Igazság szerint én a háttérben dolgozom.

De számomra csupán közjáték, amikor mindezt

leadjuk a bájgúnároknak, akik széles műmosollyal

közlik az emberekkel.

- Hölgyeim és Uraim! Az a nagy helyzet, hogy jéggé

fagytak az utak és a nap folyamán még tucatnyian

meg fognak halni ez miatt.