Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Amatőr Írók Klubja

Országúton százhússzal

Országúton százhússzal

Már nem is tudom, hogy hanyadik cigarettámat szívom. Rabja, ez tény, de mit tehetnék? A szálakat, ahogy egymás után pusztítom, a gondjaimat is kinyírom. Egyesek sporttal vagy valamiféle művészeti hubukkal segítenek magukon. Lehet, van benne valami, és nekem is át kéne térnem valami hasonlóra. Talán a papír pusztításra. Gondom nem sok van, ezt lekopogom, csak a megszokott: pénz, nők. Á a nők! Ahogy teszik veszik magukat, az félelmetes. Mindegyik csak azt akarja hallani, amit szeretne, de ez nem az én műfajom. Talán, ha akadna egy valaki, csak egyetlen személy, persze nő nemű, aki kibírná azt a sok otrombaságot, mit a fülére hágok, rögtön máshol lennék. A kilométeróra meg csak szenved.

Ha akadna is valaki, nem tennék semmit. Előbb hordanék el egy fanatikus szektát, minthogy az ő kezét megfognám. Félek! Szerencsére van gyógymód erre. Egy jó feles felszakítja azokat a láthatatlan köteleket, miket én magam elé szegezek. A sebesség mérő gyorsan megy, talán benyomok egy felest, a kilométeróra meg csak szenved.

Ahogy eljátszok a gondolattal, hogy milyen is a tökéletes ő, mindig mámorba kerülök. A mosolya szép, és nem titkol nekem semmit, kimondja, amit gondol, ez imádni való! Ha vele vagyok, az idő rohan, s érdeklődve hallgatom a dögunalmat. Megharagszik azon, mit boldognak találok, és előtte sajnálom. Megérteném őt, ő meg engem, az ég tehet csak ilyet? Csak ha a pohár alján pityereg! A kilométeróra meg csak szenved.

Valami vidéki helyre tévedek, s ő ott ül a padon egy kis kertben. Csendben hallgat és figyel, valami az agyában megszületett. Kreatív? Naná! Ide vele! S az anyósra ugrik hírtelen. A kilométeróra meg csak szenved.

Nem tudom a szememet levenni róla, ő a földek-mennyek paradicsoma! Minek gondol engem? Egy tapló neve sincs embernek? Engem nem érdekel! Most nem! Nem akarom, hogy megharagudjon, hogy nem teszem azt, mi a szívemnek boldog. Csak bátortalan vagyok és félek, a kezem a lába közé teszem. Kinyitom a kesztyűtartót, ott benne egy whiskys flakon. Kiveszem, meglötykölöm, szájáról a zárt leveszem. Most beszélhet! A kilométeróra meg csak szenved.

Köhögök és rágyújtok. Mi van, ha ő nem lenne boldog? Itt megtorpanok és megnézem, a sebességünk éppen kilencven. Adjuk alá a lovat! Többet tud ez, mint más paripa! Rám néz, megszeppenek, jól esne még egy feles. Egy ilyen lányhoz nem elég egy, ide egy egész bárpult kéne! Megteszem még egyszer, amit az előbb. Kanyarodik az út, én töprengek, a kilométeróra meg csak szenved.

Bánnám, ha nem tenném meg. Hány alkalmat szalajtottam el? Tán legyek romantikus, mint a herceg? Mondjam el neki, mennyit jelent? Fogjam kezét lantba, szóljon a kertek Mekkája? Ha a világon napsütés nem lenne, ő se lenne mellettem. A Nap sávja semmi! Ő több ennél! Ha nem lenne ki kéne találni, hiányozna az az aranyos nevetés. Amikor vele vagyok, szívem boldog, lehoznám neki az eget vert mennyboltot. Semmi hang nem csúszik a számon, csak száguldunk a távolon, a kilométeróra meg csak szenved.

Ha vallásos biztos vagyok benne, Jézus miatta járt a vízen. Nem vallásos! Ha szereti a whiskyt jéggel, akkor a Titanic miatta süllyedt el. Nem szereti jéggel! Ámulok és bámulok, a mosolya mindent elárul. Rágyújtok még egyre, most mit tegyek; s még egy kupica a torkomban lebeg. A kilométeróra meg csak szenved.

Az időt lopni tovább nem tudom! A sebességünk is ötvenkilenc csomó. A whiskytől vezérelve megteszem, s kezem a kezébe teszem. Ekkor rám néz ijedten, mit tegyek? Benne lakik az ösztön, puszi pajtások legyünk semmi több. Gyáva egy gondolat, az biztos, miért dobja el, mi örömet okoz? Felvilágosult nő, az is biztos, engedje meg, hogy velem utazzon! Szabad lenne, mint a madár, de szemében ott csillan némi homály. Fél és megijedt, most mi tévő legyek? Nem fogok könyörögni, az is biztos, s hozzá most közelebb bújok. A kilométeróra meg csak szenved.

Ne félj! Légy őszinte magadhoz! Ne bánd! Légy vidám! Nem kutyapórázon akarlak viselni, hanem a szabadságot veled felfedezni. Ha nem leszel boldog, lőj agyon! Egyedül az életet tovább már nem vitatom. Neked is jobb lesz, annyi szent, mert mindig itt lesz veled a józan feled. Talán enyhült a körülmény és a távolság, hang nem csorog ki a száján. Megteszem most, s megteszem, már érzi az alkoholszagú leheletem. Viszont már a kilométeróra nem szenved.

Címkék: alternatív

Kapcsolódó hírek:

Három lövés

A szivárvány alatt is van élet

Lángoló mennyország

Az időjós

Kommentáld!

Hozzászólások

B. I. January -Orsi- üzente 9 éve

Nem arról van szó, hogy ne érteném meg a mondanivalót, habár nem biztos, hogy azt gondolom róla, amit te. Inkább úgy mondanám, hogy nehéz értelmeznem az egyes mondatokat. Többször is elolvastam, nekem "próza" volta ellenére kicsit versszerű (a fogalmazása "nehézkes"), gyakoriak a rímek, és szinte refrénszerűen köszön vissza a szenvedő kilométeróra képe. Versformában nem gondolkodtál esetleg?
Nem fogom senkire a dolgot, azt hiszem csak egyszerűen nem kerültem egy hullámhosszra a történettel. Talán legközelebb sikerül. :)

Válasz

Kármán Bence üzente 9 éve

Nagyon tetszik ez a társaság. Mindenki önmagába keresi a hibát, s nem a másikban. Tanácsot ad a másiknak, s nem lehordja. próbáld meg még egyszer hátha megértesz belőle valamit, s ha úgy sem, belül fogd nyugodtan rám, nem fogok megharagudni.

Előzmény

Válasz

Kármán Bence üzente 9 éve

Nagyon, de nagyon, de nagyon szépen köszönöm a véleményed. Hát, hát, szóhoz sem jutok. Ebbe eddig bele se gondoltam. Ez ez nagyszerű volt. Fhú! S tényleg. Eddig eszembe se jutott az akarás, csak a kibírás. S rájöttem, hogy ez az, aminek a kérdését soha nem tettem fel magamnak. Ez. S most jöhet a gondolkodás, hogyan lehet elérni azt, hogy valakiben az akarás érzetét keltsük, s ez így befolyásolhatónak tűnhet, de úgy értem, mitől fog egy ember akarni valakit. Nagyön de nagyon szépen köszönöm, a válasz tényleg csak itt volt előttem.

Előzmény

Válasz

B. I. January -Orsi- üzente 9 éve

Az előző írásoddal sajnos megakadtam, ezt viszont végigolvastam. Előre is elnézést kérek, nekem nagyon zavaros volt. Szeretem azokat a képeket, amelyek úgy rajzolódnak a képzeletem elé, hogy a leírt szavak önmagukban mást jelentenek. Azaz a fogalmazás hatására valami merőben új kel életre a tudatomban. Itt sajnos kusza szálak bogozódtak össze, és sehogyan sem találtam a kiugat a gubancból. Azt hiszem, kevés vagyok hozzá, talán majd kipihenten újra belevetem magam a történetedbe. Mert az rendjén van, hogy kételyek élnek az emberben, bizonytalanság, de azt úgy is vissza lehet adni, hogy pacák helyett legalább sziluettek szülessenek az olvasó fejében, és sajnos nálam ez nem következett be. Mégiscsak teszek egy újabb próbát.

Válasz

Farkas László üzente 9 éve

Én is elolvastam, és köszönöm, hogy eszembe juttattad azokat a rég elfeledett kételyeket, amikkel általában fiatalon találkozik az ember a nagy Ő keresésének úttalan útjain. Ezek a gondolatok - ahogyan visszatudok rá emlékezni, és pedig miért ne tudnék?! - nem éppen rendszerezettek... sőt! Enyhén szólva zavarosak. Csupán, jóval később jön rá az ember, hogy pont azért nem találta annak idején a nagy Őt, mert a szívében legalább akkora zűrzavar volt még, mint a fejében.
A nagy Ő-ről írni pedig, csak szívvel lehet, semmi mással. Itt nem segít a feles, a Whisky, a bárpult, talán még a cigi sem, egyedül csak a lélek rendje.
Ezt írod:
" csak egyetlen személy, persze nő nemű, aki kibírná azt a sok otrombaságot, mit a fülére hágok..."
Nem! Nem kibírnia kell Téged, hanem akarnia. Ha ezen a gondolaton túljutsz majd, mindannyian érteni fogjuk a következő nagy Ő-ről szóló írásodat. :)
Egyben biztos lehetsz: Én leszek az első, aki véleményezni fogja majd! Mert nagyon várom! :)

Válasz

Kármán Bence üzente 9 éve

Lényegében ez lenne a kulcs, hogy mindenki annak gondolja, aminek akarja. Ettől válik alternatívá. Volt olyan értelmezése már, kiknek felolvastam, vagy olvasta, hogy aki vezet, csak képzel mindent. Tehát mindenki annak gondolja ezeket, aminek akarja. Vagy azt mondja valaki, hogy az autó, valaki, hogy alanyi hiba, valaki meg, hogy egy óriási gondolat ugrás, s a nőről van szó. S kérlek ne vedd ezt erős védekezésnek! Vagy bennem van a hiba, vagy benned. Ki tudja? Légyegében viszont, vagy maradunk a szövegnél, vagy meglátjuk, mi mögötte van. Vagy vesszük a szöveget, ami egy vászon, mi síkban mozog, s azt olvassuk, vagy elfordítjuk a fejünket, s meglátjuk, hogy nem sík, hanem kitüremkedik, és már nem a szavakat nézzük, hanem azt, hogy mit formáz! A véleményedet nagyon szépen köszönöm. (Teljes komolysággal, semmi cinizmussal)

Előzmény

Válasz

Kozma Norbert üzente 9 éve

Megtalja a nagy őt, ahogy írod. Ki ő? Egy nő? Egy személy? Mert az ilyen részek, mint ez: "Többet tud ez, mint más paripa! Rám néz, megszeppenek, jól esne még egy feles. Egy ilyen lányhoz nem elég egy, ide egy egész bárpult kéne!" - Nekem az jön le, mintha a kocsihoz beszélne. Vagy pedig nagyon súlyos alany hibákat vétesz, amiktől nem csak én nem fogom tudni értelmezni.

Válasz

Kármán Bence üzente 9 éve

Ez a jó szándékúság nagyon is tetszik!

Előzmény

Válasz

Balogh Zoltan üzente 9 éve

Semmi gond , máskor az irásban legyél egy kicsit explicitebb ,és akkor nincs szükség magyarázatra. Járt úgy már más is ,meg fog is. Próbálkozz tovább! Üdv.-itt kizárolag jószándékú emberek vannak!

Válasz

Kármán Bence üzente 9 éve

Valahol éreztem, s tudtam, hogy valaki ezt írni fogja, nos hát hogyan is mondjam, az észrevételeidet természetesen köszönöm, rizikóztam, hogy most megoszam e ezt, vagy ne, aztán felbátorodtam, s mondtam: próba szerencse. Nos hogyan mondjam, nem jó, ha megmagyarázom, hogy, mit jelent, de most megteszem. Lényegében egy srácról szól, aki robog az életben, s keresi azt a bizonyos nagy ő-t. Megtalálja, s nem mer mit tenni, s ez az a belső vívódás, amit meg szerettem volna jeleníteni. A meglátásaidat köszönöm, s javítom őket.

Előzmény

Válasz

További hozzászólások

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben