Nem arról van szó, hogy ne érteném meg a mondanivalót, habár nem biztos, hogy azt gondolom róla, amit te. Inkább úgy mondanám, hogy nehéz értelmeznem az egyes mondatokat. Többször is elolvastam, nekem "próza" volta ellenére kicsit versszerű (a fogalmazása "nehézkes"), gyakoriak a rímek, és szinte refrénszerűen köszön vissza a szenvedő kilométeróra képe. Versformában nem gondolkodtál esetleg?
Nem fogom senkire a dolgot, azt hiszem csak egyszerűen nem kerültem egy hullámhosszra a történettel. Talán legközelebb sikerül. :)

Válasz

Nagyon tetszik ez a társaság. Mindenki önmagába keresi a hibát, s nem a másikban. Tanácsot ad a másiknak, s nem lehordja. próbáld meg még egyszer hátha megértesz belőle valamit, s ha úgy sem, belül fogd nyugodtan rám, nem fogok megharagudni.

Előzmény

Válasz

Nagyon, de nagyon, de nagyon szépen köszönöm a véleményed. Hát, hát, szóhoz sem jutok. Ebbe eddig bele se gondoltam. Ez ez nagyszerű volt. Fhú! S tényleg. Eddig eszembe se jutott az akarás, csak a kibírás. S rájöttem, hogy ez az, aminek a kérdését soha nem tettem fel magamnak. Ez. S most jöhet a gondolkodás, hogyan lehet elérni azt, hogy valakiben az akarás érzetét keltsük, s ez így befolyásolhatónak tűnhet, de úgy értem, mitől fog egy ember akarni valakit. Nagyön de nagyon szépen köszönöm, a válasz tényleg csak itt volt előttem.

Előzmény

Válasz

Az előző írásoddal sajnos megakadtam, ezt viszont végigolvastam. Előre is elnézést kérek, nekem nagyon zavaros volt. Szeretem azokat a képeket, amelyek úgy rajzolódnak a képzeletem elé, hogy a leírt szavak önmagukban mást jelentenek. Azaz a fogalmazás hatására valami merőben új kel életre a tudatomban. Itt sajnos kusza szálak bogozódtak össze, és sehogyan sem találtam a kiugat a gubancból. Azt hiszem, kevés vagyok hozzá, talán majd kipihenten újra belevetem magam a történetedbe. Mert az rendjén van, hogy kételyek élnek az emberben, bizonytalanság, de azt úgy is vissza lehet adni, hogy pacák helyett legalább sziluettek szülessenek az olvasó fejében, és sajnos nálam ez nem következett be. Mégiscsak teszek egy újabb próbát.

Válasz

Én is elolvastam, és köszönöm, hogy eszembe juttattad azokat a rég elfeledett kételyeket, amikkel általában fiatalon találkozik az ember a nagy Ő keresésének úttalan útjain. Ezek a gondolatok - ahogyan visszatudok rá emlékezni, és pedig miért ne tudnék?! - nem éppen rendszerezettek... sőt! Enyhén szólva zavarosak. Csupán, jóval később jön rá az ember, hogy pont azért nem találta annak idején a nagy Őt, mert a szívében legalább akkora zűrzavar volt még, mint a fejében.
A nagy Ő-ről írni pedig, csak szívvel lehet, semmi mással. Itt nem segít a feles, a Whisky, a bárpult, talán még a cigi sem, egyedül csak a lélek rendje.
Ezt írod:
" csak egyetlen személy, persze nő nemű, aki kibírná azt a sok otrombaságot, mit a fülére hágok..."
Nem! Nem kibírnia kell Téged, hanem akarnia. Ha ezen a gondolaton túljutsz majd, mindannyian érteni fogjuk a következő nagy Ő-ről szóló írásodat. :)
Egyben biztos lehetsz: Én leszek az első, aki véleményezni fogja majd! Mert nagyon várom! :)

Válasz

Lényegében ez lenne a kulcs, hogy mindenki annak gondolja, aminek akarja. Ettől válik alternatívá. Volt olyan értelmezése már, kiknek felolvastam, vagy olvasta, hogy aki vezet, csak képzel mindent. Tehát mindenki annak gondolja ezeket, aminek akarja. Vagy azt mondja valaki, hogy az autó, valaki, hogy alanyi hiba, valaki meg, hogy egy óriási gondolat ugrás, s a nőről van szó. S kérlek ne vedd ezt erős védekezésnek! Vagy bennem van a hiba, vagy benned. Ki tudja? Légyegében viszont, vagy maradunk a szövegnél, vagy meglátjuk, mi mögötte van. Vagy vesszük a szöveget, ami egy vászon, mi síkban mozog, s azt olvassuk, vagy elfordítjuk a fejünket, s meglátjuk, hogy nem sík, hanem kitüremkedik, és már nem a szavakat nézzük, hanem azt, hogy mit formáz! A véleményedet nagyon szépen köszönöm. (Teljes komolysággal, semmi cinizmussal)

Előzmény

Válasz

Megtalja a nagy őt, ahogy írod. Ki ő? Egy nő? Egy személy? Mert az ilyen részek, mint ez: "Többet tud ez, mint más paripa! Rám néz, megszeppenek, jól esne még egy feles. Egy ilyen lányhoz nem elég egy, ide egy egész bárpult kéne!" - Nekem az jön le, mintha a kocsihoz beszélne. Vagy pedig nagyon súlyos alany hibákat vétesz, amiktől nem csak én nem fogom tudni értelmezni.

Válasz

Ez a jó szándékúság nagyon is tetszik!

Előzmény

Válasz

Semmi gond , máskor az irásban legyél egy kicsit explicitebb ,és akkor nincs szükség magyarázatra. Járt úgy már más is ,meg fog is. Próbálkozz tovább! Üdv.-itt kizárolag jószándékú emberek vannak!

Válasz

Valahol éreztem, s tudtam, hogy valaki ezt írni fogja, nos hát hogyan is mondjam, az észrevételeidet természetesen köszönöm, rizikóztam, hogy most megoszam e ezt, vagy ne, aztán felbátorodtam, s mondtam: próba szerencse. Nos hogyan mondjam, nem jó, ha megmagyarázom, hogy, mit jelent, de most megteszem. Lényegében egy srácról szól, aki robog az életben, s keresi azt a bizonyos nagy ő-t. Megtalálja, s nem mer mit tenni, s ez az a belső vívódás, amit meg szerettem volna jeleníteni. A meglátásaidat köszönöm, s javítom őket.

Előzmény

Válasz

Nem csak a kilóméteróra szenvedett, de én is az írásod értelmezésével. Tulajdonképpen, fogalmam sincs, mi volt a mondanivaló. A nehezen emészthető stílusról nem is beszélve, ehhez meg hozzájönnek még a hibák is.
"Rabja, ez tény" - vagyok?
"Mindegyik csak azt akarja hallani, amit szeretne" - ez szerintem nem értelmes így.
"titkol nekem" - előlem? előttem?
"Megérteném őt, ő meg engem, az ég tehet csak ilyet?" - szintén nem tudom hova tenni ezt a mondatot.
"neve sincs embernek" - neve nincs?
"Felvilágosult nő, az is biztos, engedje meg, hogy velem utazzon!" - elírtad? vagy ezt ki mondja?
"fél és megijedt"- egy mondaton belül jelen és múlt idő egyszerre? szerintem nem szerencsés.

Válasz