Evva Lena di Reirossi

Boldogtalan árnyak

Továbbra is a vörösre festett Reirossi házban éltem a Frari templommal[1] szemben, de már időm nagy részét, s mind több éjszakát az új fogadómban töltöttem. Anyám valójában nem tudta, mivel foglalkozom, mert csak a gyógyító tevékenységemről beszéltem neki, és nem is akartam magyarázkodni a rengeteg éjjel-nappal égő gyertyákról, a keleti füstölőkről, és a tálcákon sorakozó bábukról.

Saját életem kialakítása érdekében a San Marco tér déli oldalán kibéreltem az egyik üzletet, melyben egy sybillahoz méltó szalont rendeztem be.

"Az emberi agy számos emlékeket tárol előző életeinkből amely a szellemmel hozható kapcsolatba.Ez mind a szellem összeköttetése az emberi aggyal és ezáltal generál egy világot, amelyet meg is jelenít."

-Devell-kun!!Devell-kun, várj meg!!

Rövides futás után végre sikerült beérnie a 17 éves fiút.

A félhosszú, szőke hajú, kék szemű fiú nem szólt semmit.

-Megint lógsz a suliból?Hogy fogod így elvégezni?

-Huh-hangzik a fiú szájából-Nem izgat,de neked nem kéne ott lenned Mika-chan?

3. Fejezet

Egy igazgatósági tag szelte a folyosót, mögötte tizenhat teljes menetfelszerelésbe öltözött toronyőr. Ez annyit tesz, hogy mindegyikük kezében a leginkább egy lándzsára hasonlító fegyver, oldalukon 2-2 kard, és néhány üvegcse. A ruhájuk egy pengeálló szövetből készült, szoknyaszerűen bő nadrágból, ingből, és egy hosszú kabátból állt. Fejükön aranyszínű maszk, hogy az arcukat senki ne láthassa. Furcsának tűnhet, de a Toronyban egyik őrnek sem szabad megszólalnia szolgálatban.

2. fejezet

       2 nappal a vizsganap lezárulta után, valahol a Kolozs kórház intenzív osztályán, egy ágyon ott feküdt Beregszi Gábor. Délre járt az idő, mikor kinyitotta szemeit. Hasogató feje, és lüktető kezei jól bizonyították, mennyire illett ebbe a környezetbe. Talán boldogabb lett volna, ha nem éppen ott kell felébrednie, de mivel nem önszántából ment, ez nem igazán meglepő. Azonban nem kellett neki egy perc, máris megtalálta ott léte jó oldalát.