Félve ment az ajtóhoz. Nem tudta mi lehetne annál rosszabb, minthogy most Peterrel veszekszenek. Óvatosan kinyitotta az ajtót. Peter feldúlva állt az ajtóban Tessában átfutott, hogy ilyennek sohasem látta míg együtt voltak, és most szinte rettegett tőle.

- Mi szeretnél?- kérdezte óvakodva.

- Ki jött hozzád? Ki ez a pasi? Mit akar tőled?- árasztotta el kérdésekkel Tessát.

- Frissíteném a memóridat, dobtál, rémlik valami? Hagyj békén, megijesztesz!- emelte fel a hangját Tessa.

       Frissen ébredt másnap reggel. Ivott egy kávét, megetette Tigrist,kitakarított, majd elpakolt. Boldog volt, mert végre jó történt vele.

   Éppen ebédhez készülődött, mikor a telefonja sms-t jelzett. "Hiányzol! Peter." Ennyi volt az üzenet. Tessa meglepődött. 'Hiszen ő dobott engem'- gondolta. Újabb hangjelzés, újabb üzenet. " Nem kezdhetnénk újra?" Tessa leült a konyhában. Teljesen összezavarodott, még az étvágya is elment. Szerette még Petert, de  már nem úgy ahogy régen.

Délután háromra hazaért, tévé nézéssel töltötte a nap további részét, és a kedves ismeretlenre gondolt. Maga is meglepődött, de reménykedett a viszontlátásban. Elhatározta, másnap is kimegy a kávézóba, hátha összefutnak.

Ebben a percben csengettek.'Ki lehet az?'- tűnödött Tessa. Nem várt senkit. Évek óta- mióta elköltözött a szüleitől- egydül élt, még akkor is ha volt valkije. Szerette az önállóságot, a szabadságot. Kinyitotta az ajtót és megdöbbent.

 Hazafelé tartott a munkából beült az autójába és Tessa letörölt egy könnycseppet. Vége volt. Megint abban a lehetetlen helyzetben volt, mint mindig. Dobták. 'Miért velem történik mindez?'- kérdezte önmagától. Mit vétettem? Mi a baj velem?

A gondolatok kavarogtak a fejében. Legszívesebben kiszaladt volna a világból. Mindig akkor szakítottak vele, mikor ő már kezdte beleélni magát a kapcsolatba. Peter is, azt hangoztatta, hogy így, meg úgy szereti, de mégsem tud elszakadni az exbarátnőjétől.