Délután háromra hazaért, tévé nézéssel töltötte a nap további részét, és a kedves ismeretlenre gondolt. Maga is meglepődött, de reménykedett a viszontlátásban. Elhatározta, másnap is kimegy a kávézóba, hátha összefutnak.

Ebben a percben csengettek.'Ki lehet az?'- tűnödött Tessa. Nem várt senkit. Évek óta- mióta elköltözött a szüleitől- egydül élt, még akkor is ha volt valkije. Szerette az önállóságot, a szabadságot. Kinyitotta az ajtót és megdöbbent. A jóképű idegen állt odakint mosolyogva. Tessa szólni sem bírt, azt hitte képzelődik, vagy csupán egy tréfa áldozata.

A srác, látván mennyire meglepte ott léte a lányt próbálta oldani a helyzetet.

- Jó estét! Emlékszik rám? Volt egy ütős találkozónk ma a kávézó előtt.

- Ó, jaj! Igen, persze, ne haragudjon miben segíthetek? Egyáltalán, hogy talált meg?- kérdezte.

- Nem hiányol valamit?- lobogtatott meg egy pénztárcát a srác.

- Te jó ég! Észre sem vettem. A zsebemben volt, mikor elestem. Biztosan akkor esett ki. Minden iratom benne van. Nagyon hálás vagyok!- nézett az idegenre.

- Nincs mit. Az igazolványából tudom a címét. Remélem nem haragszik.

- Nem, sőt hálás vagyok. Jöjjön beljebb, ne álldogáljunk itt kint. Kér egy üdítőt? Kávét? Úgy érzem ez a minimum amit tehetek hálám jeléül- invitálta be a lány. Beléptek az előszobába, majd Tessa hellyel kínálta a fiút, a tágas nappaliban. Az idegen leült és így szólt:

- Kezdjük azzal, hogy elárulja a nevét. Én Matt vagyok. És kérem..kérlek tegezzük egymást!

- Szia, én Tessa vagyok- mosolyodott el a lány. Furcsa érzések kerítették hatalmába. Remegett a gyomra, mint aki egy randin van. Feleszmélt. Mattre nézett. Még mindig nem hitte el, hogy ott van.

- Mit kérsz inni? Narancslevem, és ásványvizem van- kérdezte.

- Ásványvíz jó lesz, köszönöm.

- Azonnal hozom- azzal kifordult a nappaliból, és eltűnt a konyhába.

Mattnek tetszett a lány. Kicsit szétszórtnak találta, de csinos karcsú alakja, hosszú barna haja, és mézbarna szeme elvarázsolta. Ekkor valami puha a lábához nyomódott. Lenézett.

- Szia cicus- látta meg Tessa cicáját.

- Ő Tigris- lépett be a lány a szobába- a házőrzőm.

- Nagyon aranyos cica- mosolyodott el Matt.

- Igen, és nagyon ravasz is- kacagott fel Tessa- itt az ásványvíz parancsolj, azzal letette a poharat az asztalkára.

- Köszönöm.- Matt nagyot kortyolt a vízből. Csend lett. Mennie kell úgy érezte.Megitta a maradék vizet, felállt indulni készült.

- Mennem kell.- mondta a lánynak.

- Persze, köszönöm, hogy visszahoztad a tárcámat.

- Nincs mit.- lépkedett ide-oda a srác, mint aki nem tudja mit is akar. Szíve szerint maradt volna, de az esze azt súgta mennie kell. Mély nyomott hagyott benne a lány, mégha nem is beszélgettek túl sokat. Ebben a másodpercben eldöntötte. Látni akarja még Tessát. Megismerni, vele lenni.

- Minden rendben?- zökkentette ki Tessa a gondolataiból.

- Igen, persze csak arra gondoltam, volna-e kedved újra találkozni?

Tessa meglepetten nézett Mattre, erre nem számított, mégha titkon a viszontlátásban reménykedett.

- Igen, azt hiszem volna- bólintott- mikor gondoltad?

- Mit szólnál a holnap estéhez? Nyolcra érted jövök, elmehetnénk valahova.

- Jó lesz, akkor a holnapi viszontlátásra.- búcsúzott Tessa.

- Jó éjszakát, Tessa- intett Matt.

  Tessa úszott a boldogságtól. Annyira szerette volna ha ez most összejön, és ez volt a baj. Most okosnak kell lennie, ezt nem szúrhatja el. Nem ragaszkodhat, sodródni kell az árral, ahogy lesz, úgy lesz. Ezt most ő is belátta. Tiszta fejjel kell gondolkodni. Ennek tudatában lezuhanyozott, majd mosolygva nyugovóra tért. Remek napnak néz elébe holnap.